Alapjogainkról

 

 

  

A héten felmerült tengerentúli események és az abból fakadó hatalmas sajtóhisztéria kapcsán ideje leszögeznünk néhány dolgot. Az egyetemes liberális szabadságjogok egész világon aratott győzelme a nyugati kultúra minden egyes tagját lényegében ugyanazon játékszabályok és érvrendszer elfogadására kötelezik. Vegyük századszorra is végig, melyek ezek!

Mindenféle társadalmi vagy politikai nyomás ellenére, mindenféle holdkóros „orvosi” esettanulmányokra hivatkozva egyszerűen lehetetlenség, hogy megszerzett jogainkat egy agresszív kis csoport – mert mi vagyunk a többség! – csak úgy megpróbálja elvenni tőlünk.

Az egyik ilyen alapjog az, amit most súlyos támadás ért, nekünk pedig – a közélet aktív részeseként – kötelességünk kiállni eme, alkotmányban garantált jogunk mellett, kerüljön az bármibe is.

Az a jogunk, amelyet hossz harc után végre sikerült elérnünk, technikailag egyébként lényegében egyidős az emberiséggel, és burkolt vagy nyílt formában, de minden nagy civilizációban felbukkant. Természetesen a mai napig igyekeznek ellene morális vagy tudományosnak álcázott érveket felhozni, de a társadalmi fejlődés Nyugaton eljutott már arra a szintre, hogy minden, magára valamit is adó társadalmi szereplő elfogadja azon alapelveket, amelyekkel a vita könnyedén eldönthető.

Alapvető elvünk, hogy mindenkinek (így a társadalomnak is!) joga van dönteni a saját testéről, ebbe a döntésbe pedig semmiféle külső erőnek nem lehet beleszólása. Az pedig régóta ismert tény, hogy aki bennem van, és akiről én gondoskodom, az általam biztosított tápanyagokat fogyasztja az én szervezetemben, arról nem lehet emberként beszélni. Az pusztán egy élősködő sejtcsomó, amelynek létéről vagy nemlétéről bármikor jogomban áll döntést hozni. Ez a döntés pedig külső szempontból egyszerűen megkérdőjelezhetetlen.

Erre alapul az egész egységes Nyugati Civilizációnk!

Senkinek, de senkinek nincs joga ezért engem elítélni, hiszen nem jár az én cipőmben! Gyilkosságnak nevezni pedig azért abszurd, mert mára szerencsére eljutottunk odáig a fejlődésben, hogy az egész folyamat orvosilag ellenőrzött körülmények között zajlik, egy higiénikus kis asztalon. Csupán egyetlen kis szúrás, és utána teljesen fájdalommentes a dolog. Hiába próbálja meg az ellenoldal évtizedes viszonylatban is telekürtölni a médiát az ellenkezőjével, ez bizony tudományosan igazolt és bizonyított tény, amelyet kár lenne tagadniuk.

Eleve azt is mérlegelni kell, hogy bármikor kerülhetek én is válsághelyzetbe!

Itt, lent délen eleve kemény az élet, mindig is az volt. Mondhatom azt, hogy kicsit meggondolatlan voltam, amikor becsúszott ez a dolog, de most, hogy volt időm átgondolni, inkább nem tartanám meg. Olyan fiatal vagyok még, előttem az élet. A szervezetemet is jó eséllyel megviseli, sőt, talán egyenesen veszélyt jelent rá, meg akár erőszakból is foganhatott.

Egyébként, ha már erkölcsileg próbálunk érvelni, meg felhozni az élet szentségét, akkor érdemes ezt is jobban átgondolni. Biztos, hogy nem az én döntésem a jobb számára is? Biztos, hogy olyan jó élete lenne? Nem zaklatná a többi fiú, akivel összezárják majd élete folyamán? Egész egyszerűen jobb lehet neki is ezeken nem átesni, hiszen depresszióssá, pánikbeteggé válhat, vagy idegösszeroppanást is kaphat, amelyektől emberségesebb ezzel az apró és fájdalommentes kis, orvosilag tudományos beavatkozással megkímélném.

Érvelhetnék még reggelig, de száz szónak is egy a vég!

Szögezzük le még egyszer és utoljára, hogy megértsétek: A halálbüntetés nemes intézménye továbbra is marad, mert semmi beleszólásotok abba, hogyan élem az életem. Továbbra is méreginjekcióval fogom kivégezni a kétszeres gyerekgyilkosokat, akár a nyolcadik hónapon túl is!

Üdv: Alabama Szövetségi Állam voltam!