A Jobbik és az LMP fej-fej mellett érkezett meg a betonba, és nem értik, mi történt

 

 

  

Puzsér nyomán a Jobbik hivatalos üzenőfüzetét, a Bétahírt is elöntötte a DK kisnyugdíjas szekcióját oly megkapóan megidéző harciláz. Egy hete szinte mással sem foglalkoznak, csak a közvéleménykutató-intézetekkel, külön kipécézve maguknak Závecz Tibort, akit lassan jobban gyűlölnek, mint a Puszták Rémét.

Alacsony színvonalú összeesküvés-elméleteik szerint ezek az intézetek hazudnak, összebeszéltek a Jobbik és az LMP ellenében, a vesztüket akarják. Kétségbeesetten a tükörben keresik a hibát, mióta a Jobbik a bejutási küszöböt simogatja úgy felülről, ahogy nemrég Heller Ágnest alulról, az LMP pedig (divatos, rendszerellenes, örök kívülálló párt létére) a fasorban (hehehe) sincs.

Pedig ezt ők kúrták el, és nem is kicsit, nagyon!

Persze nem csak elkúrták, hanem hagyták magukat átverni. Több mint bűn, hiba volt leállni a szocikkal és Gyurcsánnyal paklizni. Vagyis pozíciókról seftelni – amivel Puzsér az óbaloldalt vádolja. Mert ők is benne voltak, csak az utolsó körből kihagyták őket. Átverték, kihasználták, megkárosították őket, mehetnének is a tévéügyvédhez, ha legalább felfognák, hogy mi történt velük. A régi, általuk csak óbaloldalnak nevezett MSZP-DK-kalauzhalak csoport úgy vette őket palira, ahogy a kezdő turistát szokták majoránnával a bulinegyedben.

Szerencsétlen hülye Jobbik és a szerencsétlen hülye LMP azt hitte, ha nyitnak az óbaloldal felé, tárgyalgatnak velük és néha közös színpadra állnak, azzal szavazókat tudnak elcsábítani tőlük. A szavazók viszont nem jöttek, hanem mentek. Látták, hogy teljesen mindegy már, hogy kivel szimpatizáltak valaha, az égadta világon semmi különbség nincs az ellenzék pártjai között, pont ugyanazokat a mondatokat hallják mindegyiktől. Akkor meg – tették fel maguknak a kérdést –, miért is ne a legerősebbre, a leghangosabbra és legcsillogóbbtekintetűre, legelkötelezettebre, legdühösebbre szavazzak?

Így lettek a szavazóikból (újra) mometumosok, dékások, szocialisták.

A Jobbik választói a néppártosodás előtt minimum felerészben a régi szoci szavazókból kerültek ki, mivel az obligát cigányozás mellett pont ugyanazokat az értékeket képviselték, amiket az MSZP is hangoztatott a liberális fordulat előtt. A kapitalizmus/kapitalista-ellenességben és újraelosztási kérdésekhez való hozzáállásuk egy az egyben azonos volt a régivágású szocikéval, tulajdonképpen csak a szélsőséges emlékezetpolitikájuk és a túlzásba vitt magyarkodás tartotta tőlük távol az MSZP hagyományos szavazóbázisát. Amint ezekből visszavettek, könnyedén kúsztak 20 százalék fölé a népszerűségi listákon, az MSZP meg ugyanennyit veszített a támogatottságából. A járadékosok képviselete és a prolikra hangszerelt rasszizmus népszerű a posztkádári kisemberek között, hasított is a Jobbik.

Az LMP más úton indult el hajdanán. Azt mondták, hogy lehet más a politika, nevüknek is ezt választották, és korlátozott mértékig, de ebből állt a népszerűségük. Amint nekiálltak seftelni az óbaloldallal, Gyurcsánnyal és a szocikkal, később pedig a posztfasiszta Jobbikkal, utálkozva fordultak el tőlük a szavazóik. Mert ezek szerint mégse más a politika, akkor meg miért kellene trapéznadrágos, szélkerekes futóbolondokra szavazni a normálisnak tűnő politikusok helyett? A legkitartóbb lehetmásoknak meg ott van a Kétfarkú.

Az MSZP-DK és a kalauzhalak pedig röhöghetnek a markukba, mert a Jobbik és az LMP annyira akarta a szavazóikat, hogy felszámolták önmagukat.

Tisztul az ellenzéki térfél, május végén valószínűleg megint elköszönhetünk pár formációtól, ami azért nem akkora tragédia. Gyurcsány viszont örökké a nyakukon marad, megint ő bizonyult a legügyesebbnek, de ez szerencsére nem a mi bajunk.

Závecz Tibortól meg az EP-választás után illene bocsánatot kérni…