Kiskarácsony kisbolsevik hősei

 

 

  

Hát végre itt vannak a hiányolt radikális tömegek. Bárdos Deák Ágitól Jámbor Andrásig az összes nagy elme utcai harcokra szólít. Már füstbombákkal is játszanak, karácsonyfát rongálnak és szánkókat lopnak. Csak hát ezek a hőstettek önmagukban nem elegendők. Kellene mögéjük valami politikai erő is, olyan vezetők, akik mederbe terelnék a kis neobolsik frusztrációját. Nézzük, kik azok a történelmi nagyságok, akik élére állhatnak eme hallatlan tömegmegmozdulásnak.

Az elmúlt napokban láthattuk, ahogy önmaguk árnyékát átlépve az ellenzéki képviselők igazi bohóccá váltak. Már akkor lehetett sejteni, hogy nagy dolgok készülődnek, amikor a forradalom első mártírja, az eddig méltán ismeretlen MSZP alelnök Komjáthy elesett a saját lábában és kificamította a térdét. Aztán jött a történelemkönyvek lapjaira kívánkozó parlamenti lépcsőfoglalás szerdán, ahol a pillanat varázsa Tordai Bencét tette a grandiózus események főszereplőjévé. Egy radar alatti párt, értelmetlen performanszairól elhíresült képviselője ő, akit egyszer már örökre kitiltották a Parlamentből, és akiről mindig az jut eszembe, hogy tavaly az Eurojackpot nyertesétől nyílt levélben pénzt kunyerált arra, hogy ellenzéki újságokat indítson. Neki az a szuperskillje hogy kurva sokáig tud Facebook-élőzni, meg magasra tartani a telefonját. Nem úgy, mint az MSZP-s Korózs Lajos, aki mire megtalálta a telefonján a fényképező gombot, már csak a lépcső alján maradt neki hely.

Az MSZP-ben a férfiak elfelejtették, hogy a baloldal dolga forradalmat csinálni.

Na persze leszoktak róla, a Kádár rendszerben – ami, ugye egy eltiport forradalommal alapozta meg hatalmát – nem nagyon tanulták meg, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Szóval az utódpártban a nők eszméltek először, Kunhalmi, Bangóné, a metoo-hős Gyurmai és Vadai, meg a szatellitpártokból Szabó Tímea, Szél Detti (ő most melyik pártban is van?). Az MSZP-s Tóth Bertalan ugyan rendezkedett, de bamba arcát látva túlzás lenne azt állítani, hogy kezébe vette volna az irányítást. Inkább Kunhalmi lubickolt ebben a pozícióban, akiről mondjuk továbbra sem tudom elképzelni, hogy tömegeket vezetne az utcán, vagy nemhogy bármilyen kormányzati funkciót képes lenne ellátni, de akár csak egy rövid sajtótájékoztatót le tudna vezetni. Az ő szuperképessége, hogy bármikor képes átváltozni Lendvai Ildikó-epigonból mindenen röhögő betépett japán diáklánnyá.

Persze vannak az utcai harcosok is, jellemzően a parlamentbe be sem jutó Momentumosok vezérletével. Ők a kukagyújtogató, szánkótolvaj belpesti srácok. A Momentum alelnöke, szegény kiscsaj életében először pirózott volna, amint felemelte a füstgránátot, a rendőrök egyből kicsavarták a kezével együtt. Lám-lám, meccsre kellett volna járni, a megvetett „neonáciproli” huligánok megtanították volna néhány dologra.

Bezzeg a jófiú FeGyőrnek sikerült a keménykedés, ő elvesztette füstgránát-szüzességét, bár nem egészen világos hogy mi volt a célja azzal, hogy bebaszta a rendőrök közé. Ez a kérdés, ugye az összes többi tüntiző esetében felmerül. 2006-ban hogy féltette mindenki a rendőröket, meg a tüntetők erőszakosságától rettegett, most meg mindenhol azt hallani, hogy a tüntetők akasztani akarnak és gyűlölik a rendőröket, dobálják őket. Na de ezt hagyjuk is, vagy mégsem: a jelek szerint erélyes és tekintélyes vezető nélkül ez a tömeg csőcselékké vált. Pontosabban az aljas csűrhe emelkedett ki és onnantól kezdve ők diktálják a tempót.

Akik azt hiszik, az utcán megdönthetik a kormányt, nagyon el vannak tévedve.

Pár száz progresszív, huligánkodó hülyegyerek, visszapillantókat tördelve, lopkodva, gyújtogatva, impotens politikai háttérrel nem fog országos támogatottságot szerezni. Bármit is gondoljanak arról, hogy az egész ország közhangulata mögöttük áll, ez valószínűleg súlyos tévedés.