Mit tanult a Jobbik a Szalonban?

 

 

  

Mindig izgató, ha néha bekukkanthatunk a másik nem politikai intimszférájába. Vajon mi folyhat odabent? Ők is csak emberek? Esetleg lecsúszik néhány alakváltás bizonyos pillanatokban? Mivel nagy-nagy szerencsénkre a Jobbik épp felbomlóban levő politikai ellenfelünk, ezért esetükben fellebben a fehérnemű fátyla.

Esetük nem példátlan, hisz a magyarországi közéletben már létezett hasonló konglomerátum, méghozzá SZDSZ néven. Ők a CEU-hoz kísértetiesen hasonlóan úgy szűntek meg, hogy mégis maradtak. A párhuzamok pedig nem véletlenek, hiszen a neves Bitó-szalon révén a Jobbikot is kiképezhették erre-arra, amelyet a Jobbikról szép sorban leszakadó egykori prominensek szerencsénkre videoblogjaikban hoznak tudomásunkra.

Nézzük szépen sorban, mik ezek!

Kóros elittudat

Ami az SZDSZ esetében még úgy-ahogy érthető, hiszen belpesti elitgyerekként már a 70-es években is Nyugatra járhattak, majd egyetemistaként majmolhatták a nyugati egyetemisták béna divatjait Maoval meg a ki tudja milyen csoportos orgiákkal. A Jobbiknak ebből részben annyi jutott, hogy csóró, komplexusos, kispénzű vidéki egyetemistaként feljutottak valahogy a fővárosba, ahol aztán különféle HÖK-bizottságokban osztogathatták a koleszos helyeket, meg sóvárogva nézegették a 150 fős évfolyamon azt az 1-2 jó csajt, akit talán le tudnak majd kúrni valami kis hökös hatalommal a hátuk mögött.

Nos, sose tudták, ezért excelben vezetgették róluk a “De megkúrnám” rubrikát, ami 14-16 évesen még rendben van, de ők már ekkor is kb. 30 körül voltak.

Aztán a negyedik pontban tárgyalt okok miatt az egész természetesen nyilvánosságra is került. Mára a bohó, ifjonti évek tovaszálltak (illetve nem minden esetben, mert valaki még ma is ugyanoda jár ugyanúgy bebaszni, mint 15 évvel ezelőtt…), és az ország legnagyobb ellenzéki erejeként már addig sikerült másolják a szadesz beteges szexmániás orgiáit, hogy kis gyakornokaikat munka meg egyéb felesleges dolgok helyett kizárólag kúrási célokból válogatták össze kisszámú, de nagyon frusztrált társaságuk köré. Némileg lehetünk velük elnézőek, mert úgy egyébként semmilyen más esélyük nem lenne csajozni.

Már, ha nem fiúznak persze, de ez a vicc sokba kerülhet nekünk…

A magyar nép lenézése

Gáborom, én mélységesen csalódtam a magyar népben!
Ne is mondd, Sanyikám! Egyszerűen nem is értem őket, túl jók vagyunk mi ezeknek…

Aki azt hinné, hogy ez a beszélgetés mondjuk Burány és Horn közöt zajlott 2010-ben, az egyrészt hatalmasat téved, másrészt nézze meg a vlogként újraindult Pörzsölő aktuális számait! Olyan szintű, khm, “picsogás”, mint ami azokban van, nem látható egyetlen ellenzéki platformon sem. A két főszereplő láthatóan tényleg elhitte a Bitó-szalon bülbül szavait, saját önnön csodálatosságáról, és a pofáraesés után nem a szalon hazug hangjaira, hanem arra a magyar népre vannak megsértődve, amely egyébként láthatóan sosem ígért nekik semmi ilyesmit.

Mint két négyéves kislány, akiknek fagyit ígértek, de csak spenótot kaptak…

Értetlenkedés a vereségen

Ezt a két pontot vehettük volna tulajdonképpen egynek is. Hasonlóak a választás után egy nappal Kálmán Olgánál értetlenkedő Kéri Laci bácsihoz, aki mindent precízen kiszámolt tOdományosan, csak aztán a körülmények meg a buta emberek miatt mégsem úgy alakultak a dolgok…

Vona Gábor láthatóan tényleg az az ügynök, aki komolyan elhiszi a saját maga által árult termék szuperképességeit, és most mélységesen csalódott, amiért a szuperporszívó takarítógép-funkciója mégse hozta ki a vörösborfoltot a termékbemutatón. Fájóbb pont, hogy a párt jelentős részét láthatóan meggyőzte erről, viszont a közönség soraiban kizárólag ők, nem pedig a választók ültek. Nem baj, majd lehet javítani jövő májusban.

Ha megéritek persze. 😉

Amikor évtizedes közösségépítő tevékenységed végén a sajátjaidat utálod a legjobban

Kétséget kizáróan ez a legszórakoztatóbb részük. A kommunisták még felakasztgatták egymást, sajnos a neokommunistáknak már csak a kiszorítósdi meg egymás lejáratása marad, azonban ők ezt is a sztálini tisztogatások lendületével végzik egymáson. A diktafonozás nyilván a szalon emeszpésebb részének tudása, onnan örökíthették át. A sértődött, fanyalgó kibeszélés, és utólag a többi párttárs viselt dolgainak nyilvános kiteregetése azonban már a régi szép, feleségcserélős SZDSZ-t idézi.

Mindenki tudja, hogy a te kurvád többért szopott!
De neked még a feleséged is pártpénzért szopott, meg mellette még a kurvád, sokkal többe kerültél!

Ilyen, és ehhez hasonló szórakoztató vádaskodásokkal lesz tele tőlük a sajtó még elég sokáig. Nem beszélve az olyan apró sérelmekről, hogy nem lehetett nikecuccokban jobbikoskodni, mert a csúnya jobbikos nácik kifogásolták, mint a Magyar Ember viseletét. 😉

Könyvírás, vloggerkedés, intézetvezetés

Az út végén megvan az a pont, amikor a többszörösen bukott közéleti szereplő alól valahogy kikerül addig vezetett pártja. Ahogy Adolf Hitler mondta a szovjet pergőtűz alatt a Bukásban, „én már nem politizálok”. Nagyjából ebben a helyzetben a sok jobbikos meg szdsz-es, kéz- és láb nélküli fekete lovag is elmegy inkább független politikai itézeteket vezetni meg videóblogokat készíteni, hogy ezek élén függetlenként bírálhassák végre a Fideszt. Természetesen szóba se jön, hogy ők esetleg melyik párt élén végeztek egykor igen kártékony tevékenységet, hiszen az már régen volt. Levedlett bőr. Tessék végre továbblépni, és nem foglalkozni vele, különben megint jön a kettes pont, és nagyon megsértődnek.