Gyarmattartási útmutató Magyarországon tevékenykedő multinacionális nagyvállalatoknak – 2018

 

 

  

Elsőként engedd meg, hogy kifejezzem: Örülök, amiért maradtál! Bár ugye 2010 óta az Orbán-kormány folyamatosan lehetetlenített el téged, tette tönkre a befektetői környezetedet, különadókkal terhelt meg, illetve elvette az MSZP-SZDSZ által államilag, szerződésben garantált profitodat, amit te persze a káricsoló ellenzék szerint azonnal áthárítottál ránk, fogyasztókra. Mégis kitartottál! A szememben egy Hős vagy, akit nyilván nem a saját anyagi boldogulása, hanem ennek a szar kis gumicsizmás mucsai népnek a nyugatira térítése vezérel. Nyilván az egész létezésedet tetted fel rá, hogy csodálatos céges filozófiádból hozzánk is lecsöpögjön végre valami, meg olcsón add el nekünk a magas minőséget.  

Szóval ennyi udvarlás meg kedves bevezető után hadd vágjak végre a közepébe! Az a helyzet, hogy megint kicsit irányt, időt és helyet tévesztettél.

Nem, már nem 1997 van, amikor megbűvölve bámultuk a színes-szagos szarjaidat, és akinek volt rá pénze is, az megtisztelve érezhette magát, ha vásárolhatott Tőled egy darabka Nyugatot.

Sajnos ezek a varázsos évek véget értek, mármint számodra sajnos, mert mi nagyon élvezzük a függetlenségünk és döntési szabadságunk visszanyerését, és mivel mi vagyunk többen, valamint mi vásárolunk tőled, ezért néhány alapvető dologgal megismertetünk téged.

Nem szeretnénk árukapcsolással olyan dolgokat is kényszerűen megvenni tőled, amelyek amúgy senkit se érdekelnek Európának ezen szegletében. Tehát, nem! Illedelmesen megköszönöm, de nem kívánok a percdíjból 1 forint 70 fillérrel hozzájárulni Afrika megsegítéséhez, hogy szegény kis bánatos tekintetű csokilurkóknak mindig jusson friss tár az AK-ba. A bálnákat meg a jegesmedvéket se kívánom megmenteni. A természetben élnek, ami kegyetlen, tehát vagy tudnak hozzá alkalmazkodni, vagy a te Szent Todományos Todományod szerint nem is képeznek önálló fajt, tehát felesleges őket megmentenem. A szivárványhidadon se akarok áthajtani, ha benzint kívánok pumpálni a tankba, vagy fűtőolajat a csatahajóba.

Nem, és nem! Kérlek, kímélj meg ezektől a szaroktól, és vidd a pofámból!

Ha már feltétlenül úgy érzed, hogy a puszta kereskedelmi aktusunk keretén kívül is interakcióba kell lépned velem, akkor próbáld meg legalább az általános udvariasság minimumát megcélozni. Ha elképesztő szívélyességgel invitálnál a családi nappalidba, én sajnos akkor se mennék hozzátok, legalábbis azt hiszem.

Te viszont bejössz, és finoman szólva, hát. Sértegetni kezdesz közösségestül. Értem, hogy van ez a sztereotípia, hogy a magyarok furfangosak, mindenkinél ügyesebbek és kreatívan megkerülik a szabályokat, ügyesen átbújva a lezárt részeken, ahol nem szabadna, de biztos jó ötlet ezt a sort átugráló suttyó tahó magyar figurájával illusztrálni?

Vajon a Tizedes meg a többiek Tizedese meg Bornemissza Gergely vagy Baradlay Ödön is ilyen őstahók voltak?

Arról nem is beszélve, hogy mintha pont te kaptad volna meg így a céget az MSZP-SZDSZ vezette magyar kormánytól, ugye? Úgy emlékszem, mindenféle fejlesztéseket ígértél a nulla forintról szóló számláért cserébe, és ezekből aztán vagy semmi nem valósult meg, vagy kifizetteted a magyar állammal. 

Mit szólnál hozzá, ha kedvesen elröhögcsélnék rajtad a saját kis váradban azon, hogy már megint összeszennyezted a Mexikói-öblöt, és most buzimeneteléssel meg jóemberkedéssel kívánod kompenzálni takarítás helyett? Esetleg, ha finoman emlékeztetnélek, hogy a sztereotipikus német a sztereotipikus magyarral ellentétben egyáltalán nem olyan rafinálva ügyeskedő, viszont parancsra fagy meg a menetrendszerinti világháborújában valahol Szmolenszk és Moszkva közt, miután megölte saját szomszédját? Esetleg hűen követi Führerét a semmibe, ha már mindennek vége?

Örülnél?

Na, és Izraelben mondjuk mernél német telekommunikációt reklámozni a Jud Süß-szel, mint a tipikus zsidó sztereotípiák meghaladására tett merész kísérlettel? Ugye, nem!

Remélem, segíthettem. Átgondolod még egyszer ezt az egészet, és talán szeretnél kivételesen most mégis inkább te igazodni az ügyfélhez. Ugyanis még mindig én, pontosabban mi vagyunk itthon. Most már harmadszor kétharmaddal.

Te idegen!