Meszelős időket élünk

Biztos sokan ismerik a whitewashing kifejezés nem falmeszelésre vonatkozó jelentését. Aki nem, annak gyorstalpalóban annyi, hogy a gonosz fehérek a színes bőrű karaktereket is fehér színésszel játszatják rengeteg filmben, könyvadaptációban, hiszen Hollywoodban még mindig tombol a rasszizmus, elnyomás, és amikor éppen nem Harvey barátunk alázza meg a nőket (amit természetesen évtizedekig nyílt titokként tehetett meg), akkor a feketék, ázsiaiak és minden egyéb nem fehér ember rendszerszintű elnyomásáról beszélhetünk. Erre a jelenségre tehát külön kifejezés is van már, küzdenek ellene lépten-nyomon az emberiség nagy barátai.

A botrányok természetesen folyamatosak, legutóbb az Annihilation című, 2018. februárjában várható moziról derültek ki aljas turpisságok. Alex Garland rendező kapott hideget-meleget, mert óriási hibát, nem is hibát, hibákat követett el. A magyarul Expedíció címmel megjelenő film egy három részből álló regénysorozat adaptációja. Garland elolvasta az első könyvet, megtetszett neki és gondolta, filmre viszi.

De nem számolt azzal, hogy mélyen gyökerezik benne is rasszizmus, amely aztán felszínre is tört.

A várhatóan trilógiává bővülő filmcsomag első része kerül moziba, és arról szól, hogy létezik a Földön egy bizonyos X Térség, amelyet a hatóságok már évtizedek óta lezárva tartanak az ott tapasztalható bizarr jelenségek miatt. Egy titkos ügynökség számos expedíciót küldött a hely felderítésére, azonban mindegyik tragikus véget ért. A legújabb expedíció csapata négy nőből áll: egy antropológusból (Gina Rodriguez), egy geodétából (Tessa Thompson), egy pszichológusból (Jennifer Jason Leigh) és egy biológusból (Natalie Portman). Csak hogy mindenki lássa, kettőjük kivételével FEHÉR színésznők játsszák a szerepeket! Még jó, hogy nem férfiak, mert Garland már lehúzhatta volna a filmjét a csatornában.

https://www.youtube.com/watch?v=hOvipSHcZPg

Most már eleget tudunk a történetről, nézzük meg inkább, hogy mi volt a nagy felháborodás oka. Garland ugyanis nem számolt azzal, hogy a regény második részében egyes szereplőkről többet is megtudunk, például azt, hogy az egyikük részben ázsiai származású, valamint egy másik – félig indián, félig fehér – szereplőt is sikerült kifehérítenie a szereplőválogatás során.

Garland védekezni volt kénytelen, természetesen leszögezte, hogy semmiféle rossz szándék nem vezette, ő nem csinál ilyet és nem tudott a szereplők hátteréről.

De lehet, hogy csak annyit kellett volna mondania, hogy menjetek a fenébe ezzel a hülyeséggel.

Egyrészt, lehet, hogy valóban nem olvasott még bele a második kötetbe, ahol fény derül a rasszbeli részletekre, másrészt itt nem egy fekete rabszolga történetét adják elő és mindenkit frappánsan átverve egy szőke dán a főszereplő, a történetben nem a faji kérdéseken van a hangsúly. Illetve eddig nem azon volt.

Valóban senki nem meri kimondani, hogy annyi szabadságot esetleg megengedhet magának a rendező, hogy nem keres egy negyedrészt kínai színészt, bármilyen kvalitású is, csak hogy ne mossa fehérre a mozit és rassztipikus legyen? Garland a művészi szabadságra hivatkozott, de ebben az esetben ez nem jelentett valódi érvet a vádlók szemében, manapság durvább az ilyen helyzet a darázsfészekbe nyúló gyanútlan kéz eseténél. A baj az, hogy az ilyen színvonalú vádakat nem röhögés fogadja, hanem komoly polémia alakul a kérdésben.

Fordítsuk meg egy picit a helyzetet. Amikor erőszakosan tesznek minden filmes történetbe színes bőrű szereplőt, vajon miért nem nyivákolnak, miért nincs például blackwashing?

De a liberális egyenlőség oldalán akkora az érzékenység, hogy lassan mindenbe belekötnek.

Rengeteg példát lehetne felhozni, de egy vicceset nézzünk meg közösen. Amerikában tört ki pár hónapja a balhé, mert egy szociális munkás, aki történetesen fekete bőrű, kiakadt és nyilvánosan nekiment a Majmok bolygója legújabb részének, mert rasszizmust fedezett fel. Az egyik majmon kék kabát volt és történetesen ő is kék kabátban járja az utcákat, az a védjegye. Szerinte egyértelműen a majom és a fekete emberek egybemosása történt, ráadásul őt pécézték ki külön az alkotók.

Nyilván ezzel foglalkoztak a rendezés közben, egy-egy brainstorming kemény négerezéssel telhetett.

Az ügy nem lett marginális és egy tévéshowban pont Whoopy Goldberg idiótázta le a szociális munkást, pedig rá nem lehet azt mondani, hogy egy kőkemény whitepowert ordítozó huligán.

Ha már liberálisak vagyunk, legyünk ténylegesen azok. A néger Robin Hood, a középkori Európában játszódó történelmi filmekben megjelenő fekete bőrű és más származású, történelmileg teljesen hiteltelen karakterek vajon nem sokkal furcsább jelenségek? A polkorrektség csak egyik irányba működik? Úgy látszik igen és még valódi rasszistának sem kell lenni ahhoz, hogy folyamatosan idióta vádak érjenek mindent, ami a fehér emberről és az általa elnyomott milliárdnyi földlakó szenvedéstörténetéről szól.