Így buktasd az Orbánodat!

 

 

  

A Fidesz-rezsimnek – mint tudjuk – lényegében vége. A nagy kérdések most már csak a hogyanra, a mikorra és az azutánra vonatkoznak. A progresszív sajtót és politikai pártokat figyelve megpróbáltunk hát lefektetni egy reálisnak tűnő forgatókönyv-kínálatot a közeljövő politikai változásainak előrejelzésére.

Orbánnak kvázi és lényegileg vége van. Hiába győzött a választásokon, 2010-ben Barroso nem enged neki kötségvetésileg, 2011-ben jön az IMF-delegátus és végleg elzavarja. 2012-ben beteljesül Charles Gati 5 pontja és Orbánnak reszeltek. 2013-ban csillogószemű hahás fiatalok bemásznak a kertjébe és csak erőnek erejével lehet őket kihozni onnan ölben, szóval itt valami tényleg megindul majd ettől. 2014-re Összefogunk most már mi tényleg egyszer végre és utoljára – akik nem is vagyunk dehogyis mszpsek – és megmutatjuk a törpe zsebcigánynak, hogy lesz még Magyar Köztársaság! Várnunk kell még egy picit, de a külföldre kitántorgottak szavazatai – akik már látták, hogy megy ez Nyugaton – majd megfordítják és Kunhalmi Ági győz! 2015-ben most már végre tényleg megmutatják neki, hogy nem haraphat bele az őt etető kézbe, el kell fogadnia a játékszabályokat. 2016-ban koppan majd egy hatalmasat az általa generált népszavazáson, de 2017-ben most már végre tényleg kizárják a frakcióból, becs szóra. Jön a Washington Post meg a Süddeutsche Zeitung pontsorozata, és hatalmasat perecel majd.

Össze kell végre fognunk, mert csak közös indulással lehet esélyünk abban a választási rendszerben, amit ő lejtett meg önmagának, szóval indokolt ezért a bojkottja. Esetleg jó lenne, ha nemzetközi bábáskodás keretén belül kapnánk végre EU-s governort, viceroyt vagy lordmayort, aki biztosan jobb lesz, és összeállíthat végre egy szakértői kormányt, hogy a szakértelem kerüljön kormányra, és több pénz legyen az embereknek!

Ha Orbán végre nem lenne, akkor hirtelen sokkal jobb lenne minden, mint 2010 előtt.

“Elkúrtuk” meg “Nem értettünk hozzá”, de hagyjuk is ezeket. Egyrészről már régesrégen voltak – nem kéne elmúltnyolcévezni – másrészről dehogy úgy értettük ezt, hogy elkúrtuk, hanem alapvetően mégis jó volt ez valahol. Sokkal jobb, mint most. Voltak hibák, de biztos Orbán obstruálta őket ellenzékből, meg Cozma cigányozott, vagy nem tudom. Lényeg a lényeg, hogy nem kellett szemlesütve felelnem külföldi ismerőseim újból meg újból felmerülő kérdéseire, hogy mi a fene történik nálatok. Volt Alkotmány és nem voltunk megvetett, kiközösített páriák az Unióban, főleg persze az Unió baloldali és liberális frakcióiban meg a sajtószabadságos listán.

Orbán annyira nem érti a modern idők szavát, hogy az már számomra kínos. Egy SMS-t se tud fogadni. Fél, retteg az újtól, a jótól, a progresszív tudástól. Egy nagy összeszerelő-üzemet álmodik szép kis hazánk helyére, ahol fortélyos félelmével örökké igazgathat,

Főleg persze ő fél.

Tőlünk. Fiataloktól, akik már megtapasztalnák a modernitást, és haza is hoznák, csak még nem mentek el. Orbán megtagadja tőlünk az informatikaoktatást és az angolt. Latint és testnevelést kényszerít ránk helyette. Mindenféle iparról álmodozik, amikor a gőzgép helyét már rég átvették a startupok, ahol a rugalmas munkakezdésnek hála a lávalámpák közti babzsákfotelekben csak 11 után jelennek meg az igazán menő és kialvatlan kreatív arcok. Persze a bohém életvitel mellett is van, amit még ők is komolyan vesznek. Például az évenkénti melegparádét Pesten. Jó is lenne pár óvoda, ahol az orbáni rémálom mellett ilyen szépre és jóra is nevelhetnénk a kis csokilurkóinkat.

Magamról el kell mondanom, hogy tizenhetedíziglen kőkeményen fideszes/keresztény/konzervatív családban nőttem fel. Mindenkim és mindenem fideszes. Felmenőim ősmagyarok/cipszerek/bánáti vagy debreceni svábok. Fradis vagyok, nem MTK-s. A legkeményebb jobbos nevelést kaptam mindenkitől, szóval értitek, dehogyis vagyok én OLYAN! 2002-ben még ott ültem apám nyakában a TF-en/Kossuth téren, amikor a Viktor beszélt. Akkor még bíztunk/hittünk benne, hogy jóra fordítja a győzelmet/kétharmadot/hatnegyedet. 2010-ben/14-ben is nagyon-nagyon bíztam, amikor utoljára még rá szavaztam le. De a manyup/sajtószabadság/Alkotmány/sajtószabadság/Paks II/sajtószabadság/trafikok/sajtószabadság eltörlése már betette nálam a kaput. Esetleg az, hogy megépült a megszállási emlékmű, nem akarunk befogadni migránsokat, megszűnik a Népszabadság, vagy hát ugye minden konzervatívok ősfészke, a CEU.

Mindezek után már én is azt mondom, hogy most el kell zavarnunk Orbánt már tényleg.

Együtt-PM-LMP-HaHa-Momentum-Liberálisok. Legyen ezek közül bármi, csak ne legyen mondjuk olimpia vagy stadionok már megint. Egy jó Jobbik-barbecue vagy DK-majális. Bánom is én, csak az Orbán ne legyen többé. Jöhetne az MSZP kimunkált programja megint. Fizessenek végre a gazdagok! Olyan alapjövedelemmel, amely után végre meg lehet élni a munkádért kapott bérből, amit aztán progresszíven megadóztatunk. Közmunka se kell, mert piaci alapon kell dolgoznia mindenkinek, de a közmunkás bért azért emeljük a minimálbér szintjére, ha már május elseje van!

Jöhet a tünti, a petíció, meg ropjunk egy nagyot az Oktogonon, és akkor mindjárt bevégzi ez a minden eresztékében recsegő-ropogó rendszer végre. Ja, meg ott van még a Feri – akit személy szerint nem kedvelek, de azért legyen mégis inkább ő – zöld dossziéja, amelyből bármelyik pillanatban kiderülhet végre az igazság Orbánról.

Kisember, hát itt a vége!