Gyermeket, nőt, nyomorékot, EP képviselőt nem bántunk!

 

 

  

A gyarmati kor hosszú és keserves évtizedében (hehe) a világot uralmuk alá hajtó hatalmasságok többek között abban látták a státusz quo fennmaradásának biztosítékát, ha a gyarmati lakosságból toborzott seregeket egy generációval elmaradottabb fegyverekkel szerelik fel. Mert az prímán megfelel a lázongó beszállítók és összeszerelő üzemek dolgozóinak féken tartására, ugyanakkor lehetetlenné teszi a náluk sokkal fejlettebb és nyugatiasabb, sőt, európaibb államokkal szemben a közös értékek tiszteletben nem tartását. Valami azonban félrement a századfordulónkon.

Ma például a nálunk sokkal fejlettebb, a fékeket és ellensúlyokat kifinomult német technológiával környezetbaráttá tevő társadalmak úgy vélik, hogy a keleti tagállamok pimaszkodásait úgy lehet a legkönnyebben elfojtani, ha a harctérre (mindenféle nemzetközi egyezmények óta ez a tárgyalóterem) a legretardáltabb, legelmaradottabb eszközeiket, élőerőiket küldik. Nyilván abból a megfontolásból, hátha az ellenérdekelt hadviselő fél, pusztán félve az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatti elmarasztalásoktól, inkább feladja. Ez amúgy is nagy múltra visszatekintő gyakorlat volna arrafelé.

Miniszterelnök Úr aranypillanatairól ezúttal a legnagyobb nemzetközi sztárok köréhez tartozó olasz baloldal gondoskodott. Hozzájuk csakis a francia és görög eszmetársaik mérhetőek. Sikerült is szállítaniuk az olasz kisember minden sztereotipikus tulajdonságával bíró Gianni Pittellát, aki rendkívül heves gesztikuláció következtében kérte számon Orbán Viktoron, hogy szolidáris alapon nem kér az olaszok léhasága, lustasága, gyávasága és butasága miatt keletkező negatívumokból.

Fickó Verhofstadról nehéz újat mondani, tartalomban hozta a tőle megszokott elmélyült tudásra alapozott kritikát, emellett gyönyörűen idézte fel Peter Crouch gólörömét, amit a jamaikai válogatott ellen szerzett találata után mutatott be. Ugyan egyesek ezt a gyakorlatot gesztikulálásnak is nevezhetik, de mi higgyünk inkább a szemünknek, ez robottánc volt! Űrt csak az hagyott a szívünkben, hogy szónoklata közben nem verte az asztalt a cipőjével.

Több felszólalót fel se tudok idézni, annyi biztos, izgalmunkról legközelebb gondoskodhatnának úgy is, nem csak a TASZ és a Helsinki Bizottság pár oldalas összefoglalójából készítik fel magukat a magyari Palpatine elleni vívásra. Ennél keményebb szteroidokra van szükség, ettől nem lesz szétverve az intarzia otthon.

Ezzel a rövidke kis áttekintéssel csak arra próbáltam utalni, hogy Orbánt különösebben nem kell megdicsérni azért, mert legyőzte autistákból, gyakorló alkoholistákból és futóbolondokból álló közös európai intervenciós hadsereget. Olyan ez, mintha Lincoln Hawk ellen csupa szélütött szívbeteget küldött a háttérben meghúzódó háttérhatalom, nem megtermett kamionsofőröket. Azt a filmet megnéztük volna? Ugyehogyugye.

PS: tudom, a nyomorék csúnya szó, nem illendő a használata, de a politikailag korrekt körülírása hülyén nézett ki a címben.