A tökéletes rendszer

 

 

  

Mostanában nagy divatja lett bizonyos fiatal, reménybeli politikusok között, hogy botcsinálta maxweberként, ideáltípus alapján vesszőzik a keserves rögvalóságot. Nagyvonalúan szembeállítják a jelent az általuk kívánatosnak tartott rendszerrel, amiben a nem is létező problémákat a rendszer önmagától küszöböli ki, még egy hibaüzenetet se dob fel kék háttérrel a restart előtt. A különböző, kamaszos felületességgel kidolgozott részletekből összeállítottuk a nagy képet, milyen is lenne ez a sokat emlegetett és hivatkozott tökéletes rendszer – persze azon túl, hogy nincs benne az Orbán.

A tökéletes rendszerben úgy valósulnak meg a fejlesztések, hogy mindenki elégedett lehessen vele, és úgy általában ne legyenek vesztesek. Bázisdemokratikusan, 10 millió vélemény becsatornázásával történik minden, a szemben álló feleket jól képzett mediátorok békítik össze, akiket a tranzitzónákból kinyert magasabb rendűek közül válogatunk le. A közpénz úgy veszíti el közpénz jellegét, hogy többé szükségtelen lesz a fejlesztések megvalósításához, azokat ugyanis maguk az alulról építkező rendszerépítők építik majd karöltve az öntevékeny állampolgárokkal. Kommunistaszombatok keretében valósul majd meg a ferihegyi gyorsvasút, ligetfásítás és a Kossuth tér 2010-es állapotra való visszaállítása is.

Legyen tehát olimpia olimpia nélkül!

Minden fejlesztés, de semmiféle felesleges nemzeti melldöngetés, önbecsapó pátosz. Megtanulunk végre európaian viselkedni, provinciális státuszunkból felzárkózunk a nagy európai nemzetek közé!

Bizonyos rendkívüli helyzetekben előfordulhat, hogy a bázisdemokratikus részvétel elégtelennek bizonyul és még nem állnak rendelkezésre a jövőnk boldogságát biztosító szorgalmas robotok sem. Ezekben a helyzetekben szükséges lesz bizonyos cégeket és vállalkozókat bevonnunk a szükséges, elengedhetetlen fejlesztésekbe (csak semmi stadion!), de a korrupciós felár miatt, ami ugye minden kortárs keserűségünk okozója, bizonyos fékeket és ellensúlyokat be kell építeni rendszerszinten. Az első és legfontosabb szerepe egy ilyen fékellensúlynak az, hogy a tökéletes rendszer ne termelje ki saját, oligarchikus pénztároslőrinceit, tehát kizárólag anyagárban lehet elszámolni az elvégzett munka ellenértékét. Az árrést és tisztes profitot szorgalmazókat az igazoló bizottság gyorsított eljárásban veti a Gulyás Márton felügyelte táborokba. Téglaárként minden beruházásnál a miért ennyiért, miért nem annyiért? kérdés után nevesített összeggel számolunk.

Az állam egyszerre lesz versenyelvű és szolidáris, tehát szerepe ezentúl kizárólag a valódi Alkotmány visszaállításában és értékeinek őrzésében, valamint a garantált alapjövedelem szétosztásában nyilvánulhat meg. Alkotmány alatt természetesen az 1949-es verziót vesszük alapul, kiegészítve és modernizálva néhány azóta megfogant alapértékkel, különös tekintettel a melegházasságra és a határok átjárhatóságára.

Külön paragrafus tiltja majd az atomenergiával történő áramtermelést.

Villamosenergiát ezentúl Magyarországon kizárólag az alapjövedelmet termelő robotok állíthatnak majd elő, zölden!

Az államot magát pedig vagy a filozófusok vezetik majd Tamás Gáspár Miklóssal élükön, vagy magasan képzett, tanult, több nyelven folyékonyan olvasó szociológusok, élükön Ferge Zsuzsával.

Rendkívül fontos, hogy mindenki szükségleteinek megfelelően részesüljön a közjavakból és képességeihez mérten járuljon hozzá ugyanezen javak előállításához (amíg nincsenek robotok), és ezt most nemzeti progressziónak nevezzük, nem kommunizmusnak, hiszen a XX. század vitáit meghaladjuk. Mindez progresszív adórendszer formájában valósul meg, legalábbis addig, míg az elkerülhetetlen robotizáció folyamányaként a kényelmünkről gondoskodó robothadsereg át nem veszi teljesen a termelést, az emberiség pedig békésen éldegélhet az alapjövedelemből.