Kik voltak azok 2016-ban, akik felültek a szopórollerre és eltekertek a napnyugta irányába

2016 hősei, akik nem alkusznak, akik nem hátrálnak, akiket nem lehet elbizonytalanítani, akik akkor is letérdelnek, mikor annyira sem számítanak rá, mint a spanyol inkvizícióra. 

1, Hillary

Hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha

2, Sanders

Ezek az amcsikomcsik egészen addig izgalmasak, amíg kellő távolságban vannak a politikai mainstream-től, legfőképpen a hatalomtól. Ahogy bírjuk a Rage-et, és anno a Farenheit 911-et is a moziba néztük meg, mert szórakoztató Michael Moore, úgy vagyunk Sanders szenátorral is.

Ő a Demokrata Párt igazi vérkomcsi-hippi, kőbalos, atomkommunista csávója, aki valamennyire még szimpatikus is lett, illetve legalább szánalmunkat kivívta, miután kiderült, miként teperték le Clintonék a választási küzdelemben a Demokrata párt öltözőjében, távol a közönség kíváncsi szemeitől. Az orwelli Állatfarm Századosa, aki – a Trump-sokkolt haladárok szerint legalábbis – MAJDNEM egyedül is képes lett volna megverni Clinton-mamát, majd Trumpot is, hogy aztán mégse legyen így. A vén kommancsot először kiütötte a ribanc, majd a ribancot Trump. Game over.

Sanders az Obama második ciklusával együtt az amcsikomcsi „wishful thinking” legcsodásabb példánya lett, aki szépen végig is szopta 2016-ot a cimbijeivel együtt. Állítólag két lépésnyire voltak az Amerikai Népköztársaság kikiáltásától, erre mindent elveszítettek. Lassan a reményt is.

3, Soros és a sikeres befektetései

Mit érezhetett Roman Abramovics, amikor már a sokadik harmadik világbeli ország éves költségvetésének megfelelő összeget tolta bele szegény szerencsétlen Chelsea-be, de csak nem bírt összejönni az a nyavalyás BL-trófea? Bizonyára a világ egyik legszörnyűbb tehetetlenségérzése, amikor tudod, hogy bármire van elég pénzed, de egyszerűen kizárólag reménytelen, idióta balfaszok vannak szabadon igazolható státuszban, a kivásárolható emberek pedig az ostobaságuk mellé még kivénhedtek és önjáróak is.

Soros Györgynek annyi alapítványa és intézete van, amennyit szeretne, és ha szeretne még egyet, hát létrehozza. Aztán jobb híján Juhász Péterekkel, Gulyás Mártonokkal és Vajda Zoltánokkal tölti meg, sok vidámságot okozva a kormányoldalon. És ez még semmi ahhoz képest, ami odahaza, Amerikában várt rá. Hiába tett bele akkora vagyont a Clinton klánba, amekkorából talán még Semjén Zsoltot is megvehetné komornyiknak, annyi eredményt ért el vele, hogy nézegetheti az ünnepi kivilágítású, boldog Trump-falloszt New Yorkban.

Könnyen el tudjuk képzelni, amint a titkos főhadiszállása mélyén úgy dühöng az öreg, ahogy Hitler a bunkerében, mert nem teljesítik a parancsait, és azt üvölti, hogy neki is likvidálnia kellett volna a tábornokait. Őszintén szólva kicsit meg is értjük. Az élet rettenetesen igazságtalan, amikor az emberiség iránti szeretetet mélyen a szívében hordozó filantróp élete nyolcvan fölött fut zátonyra. Ez mégsem olyan, mint huszonévesen újrakezdeni.

4, Európa, ahogy Erdogannal tárgyalt

A Mutti Merkel kontinenslélek vezette Európai Unió Erdogan szultánnal folytatott tárgyalásai a múlt történéseiben járatosabbakban nem véletlenül idézték fel I. Lipót(mező), osztrák császár és magyar király zsenialitását. Történt ugyanis 17. század második felének derekán, hogy a Montekukorikú nevezetű hadvezér – tudják, aki egyszer elárulta, hogy a háborúzáshoz pont ugyanaz kell, mint a kurvázáshoz – vezetésével az egyesült keresztény hadak Szentgotthárdnál megrépázták az ottomán hadakat, de úgy, hogy azok hátrább futottak, mint amitől az I. világháború után Minden Törökök Atyját a rosszullét kerülgette. Ennek ellenére I. Lipótban fel se merült, hogy akkor talán illene végleg visszabaszni a Boszporuszon túlra a korabeli migránsokat, hanem igyekezett kötni egy rá és ránk nézve teljesen megalázó békét, ami azokat a határokat rögzíti, ahol hadászatilag éppen tartottak a törökök a seggük elverését megelőzően. I. Lipót egy igazi faszfej volt, egy osztrák.

Eme rövid történeti összefoglalóval tökéletesen egybevágónak bizonyult Merkel asszony megalkuvást nem tűrő tárgyalássorozata, mely legfőképpen arról emlékezetes, ahogy Erdogán szultán kétségbeesetten próbált újabb és újabb követelésekkel előállni, amelyek már Merkel mama számára se elfogadhatóak, így végül nem kell egy kompromisszumos szopatással zárnia a folyamatot. Ettől megmenekült, és ez volt a legtöbb, amit veszíthetett a kíméletlen Merkel ellen.

5, Az emberi jogi aktivisták

Ők azok, az elmebetegek, akik minden megérkező migrancsban a lehetőséget, a jövőt látták. Ők azok, akik minden csereszabatos genderben, nem létező szexuális orientáció, fixáció megvallásában az ember alapvető, megkérdőjelezhetetlen alapjogait, sőt alapértékét látták. Ők azok, akik mindig készek egy új kultúrát befogadni, asszimilálni, felzabálni, megsemmisíteni. Ők a liberális médiademokráciák végtermékei, übermenschei, akik, az önmegvallás, az express yourself misztériumát gyakorolják.

Számukra nem léteznek a valósággal járó kihívások, nem léteznek elvárások, a közös terhek, csak az „akarom”, az „én” univerzalitása, a vágyak örökös éhsége. A komfortosan, szabványszerű monotóniával berendezett világ az ideáljuk, amiben már nincsen mit meghódítani, felesleges munkálkodni, mert minden megoldható az „én” iszonyatos, zárt kategóriáin belül.

Ezekre a köcsöggyerekekre szar világ vár Trump, az alt-right győzelmével, már nem lesz elég hisztérikusan üvöltözni, sírva fetrengeni, ha valami nem tetszik, mert alaposan meg lesztek csapkodva, és mehettek a picsába dolgozni a migrancsok helyére, hogy kifizessétek a kibaszott, többmilliós diákhiteleiteket.

6, Ukrajna és az ukrán csatlakozási folyamat

Ukrajnáról szólni igazi stand up comedy-s összekacsintás. Az a fajta vicc, hogy még csak azt mondod ki, hogy Ukrajna, de már röhög a közönség.

Mindenki tudja, az ukrán nép még a nem létező népek között is halovány egzisztenciát képes felmutatni, és ettől a kínzó érzéstől ők sem bírnak szabadulni. Az európai történelem rettenetes kifordultságát mutatja, hogy a földrész második legnagyobb területű országához tulajdonképpen nem tartozik nemzet. Ezért aztán veszettül fogadkoznak, és még a szlovákoknál is elszántabban próbálják a világra hazudni magukat – gyakran színorosz nyelven.

Nagy felbuzdulásukban egy olyan háborúval tizedelik önmagukat, amelynek amúgy annyi értelme van, mintha Bács-Kiskun háborúzna Jász-Nagykun-Szolnok ellen, és mivel a kitörésének nem volt semmi valós oka, a befejezésének sincs.

Ráadásul ha nincs igazi gazdája egy országnak, annak azért szoktak lenni bizonyos hátulütői. Például még annyira sincs ki felszólaljon a vadkapitalista szabadrablás ellen, mint a 90-es években kifosztott posztszoci vidám és kevésbé vidám barakkokban. Ukrajna esetében ez azt fogja jelenteni, hogy miután amerikai cégek és a nekik beszállító nyugat-európai cégek – az importminiszterek hathatós támogatásával – fingért leprivatizálják a terület mozdítható erőforrásainak 100%-át, sorra kerül a híres csernozjom is, amely egészen mostanáig mozdíthatatlannak látszott. Meglepődnénk, ha utolsó fázisként nem borotválnák meg Ukrajnát mondjuk egy méter mélyen, hogy a remek kis feketeföld aztán például holland tulipánágyásokba és spanyol üvegházakba kerüljön.

Mindez nagy csapás lesz a helyieknek, de az azért bőven vigasztalhatja majd az ún. ukránokat, hogy remek törvényük van a köztisztviselői korrupció visszaszorítására, és vízum nélkül mehetnek megnézni azokat az európaiakat, akiknek van mit enniük.

7, NBC, CNN

Valljuk be őszintén, egyikünknek sincs édesebb kéj annál, mint amikor egy igazán gyűlölhető szerveződés élőben és teljesen komolyan játssza el azt a szintű öntökönlövést, amit a tengerentúli haladó médiának sikerült november elején. Volt itt minden. Szánakozó lesajnálás az ellenfél irányába, clintonos magabiztosság és tudományos tényekre alapozott ezmáreldőltözés. Aztán mintha a Castle Bravo kísérlet vezető atomtudósai annyira elszámolták volna a hidrogénbomba erejét, hogy az egész gombafelhő a pofájukba robbant volna.

A hóban saját lábnyomai körül köröző Micimackó-Malacka párosa pedig az CNN-NBC kettős volt, akiknek műsorvezetői meg sem próbáltak úgy tenni, mintha… A SZAKMA állítólagos, kizárólagos képviselőit ezúttal saját teremtményei, a számok, tények és összefüggések hagyták cserben. A hihetetlenre pedig az államok egyre inkább bepirulásánál Tölgyessy-féle fojtotthangú elemezgetéstől a TGM-szerű marhuláson át a modern Lenin-fiúkat idéző őrjöngésig a spektrum legkülönfélébb mentális zavaraival válaszoltak, ráadásul élő egyenes adásban.

Személyes kedvencünk a Kálmán Olga-imitátor butchok-butcha Rachel Maddow volt, akinél igazán nem sok hiányzott, hogy artikulálatlanul üvöltve kakiljon le egy Trump-parókát, esetleg törött sörösüvegnyakkal – trumpiánusul: “niggerkés” – essen neki az első útjába kerülő republikánus szavazónak. Ha itthon lennénk, annyit tudnánk neked mondani Rachel, hogy fel a fejjel! Ott a legközelebbi választás, aztán majd próbáljatok meg esetleg egyszer többen lenni vagy ilyesmi, de még ezzel se biztathatunk, mert most is többen voltatok, aztán ennyit ért.

8, A külpolitikai elemzők

Ha valakiknek minden bejött az idén, azok a külpolitikai elemzők – legyenek azok hazaiak vagy nemzetköziek. Szinte mindent úgy jósoltak meg, ahogy az be is következett. Nem nyert Trump, az oroszok elfoglalták Skandináviát, Erdogán megbukott, britek az Unióban maradtak, se Venezuela, se Görögország nem ment csődbe, Olaszország kilábalt a csődből Renzi vezetésével, a migráció felpörgette a gazdaságot, az újbaloldali protesztpártok mindenhol kormányt alakítottak, ésatöbbi.

Magyar megfelelőik legalább egyéniségek, még ha a Nógrádi-féle lufielemzők, a Spöttle-féle űrgamma-leleplezők se árultak el többet a világról, mint a fentiek, de legalább viccesek voltak.

9, A haladó baloldal és a upgradelt válaszaik a 21. század kihívásaira

Van egy régi dakota bölcsesség, miszerint aki a közúti sorompónál a piros jelzés ellenére „feltartóztathatatlanul halad tovább” azt elbassza a vonat. Nos, 2016 minden kemény eseményével együtt ezt a végtelen ősi indián bölcsességet igazolta vissza.

A globális baloldal elhaladt szépen a transzklotyók mellett, majd megnéztük milyen lenne a liberálisok vágyálma a Szómáról, ahol a fekete, meleg muszlim, feminista transzmigránsok frissen leölt fehér privilégiumokat reggeliznek a „Dózsa Sztívdzsobs” Napenergetikai Termelő Szövetkezet menzáján. Feltártuk a Buzisugárvetőt is, meghallgattuk milyen jó is lesz nekünk az arab újeurópai lakosság instant betelepítése kvótailag, mert akkor majd Szabolcsban is végre szír agysebészek fognak szerelni minimálbérért SCANIA kamionokat a svédeknek.

Ez a bringa réges-rég túl lett már tolva, de ez sem volt elég: néztük is a #merkelmerkelt, meg a junkerszot, hogy milyen trükkökkel próbálják lerakni a kopott Volkswagen gumik mellé az alföldre a használt migránsaikat is, és hogy amcsi elvbarátaik mi módon privatizálják ki a szegénységet a gettóniggereknek, hogy eme párhuzamos folyamat következményeként egyszerre kössön ki mellettünk náciságban az átlagamcsi libertariánus, Ben Carson doki, és az év végére Németh Sándor is.

Be kell vallani, kéjes örömmel néztük, ahogy ez az egész öntelt brigád úgy kötött ki a Trump-expressz lökhárítóján, mint adventi gyertyaárús a lengyel kamion hűtőrácsán.

10, A liberális újságírók, akik szintén tévedhetetlennek bizonyultak ismét mindenben

Fantasztikus élmény volt 2016-ban, ahogy a „nagy lapok is megírták”…. instant a legnagyobb hülyeséget. Gyönyörű volt látni, ahogy a magát menőnek és tutinak kikiáltó Ujj Peti kb. heti rendszerességgel szopja le magát. A HVG győzelmi jelentései hasonló élményt nyújtottak, mint a Volkischer Beobachter címlapjai a Sztálingrádi csatát követően. A mindig nagyonhülye Bede Marcika „az a baj, hogy továbbmennek” szövege szállóigévé is lett szépen, ahogy a Kettősmérce tetszőleges Jámborandris féle faszsága is bármikor citálható, ha valaki tudni akarja, hogy miért reménytelen minden simicskulás és vonáskodás ellenére a progresszív csapatnál.

A baloldal egy sajátos pszichiátriai kórisme, és leginkább gyógyszeres kezeléssel kéne elejét venni a szövődmények kialakulásának. Súlyos delúziók, idült tudathasadás, zavaros, logikátlan bipoláris hablaty: ez jellemzi minden sorukat. Egy nagy elhúzott Untegang-klipp nézni és olvasni a balos lapokat. „Steiner majd délről jön….” És ilyen Steiner volt kb. a balosoknak már minden, hogy aztán havonta remegő kézzel üvöltözzenek a térkép felet. Először a Brexit, majd Trump, Orbánról nem is beszélve.

És hát meg kell emlékezni ehelyütt a Zászlóshajó Szupercsapatról, az Ultron-orbán elleni Bosszúállókról, a megboldogult Népszabiról is. Mármint most nem az az izgi, mert a Nemzet Gázszerelője behúzta rendesen a Céget az osztrák baller tulajtól, majd fikusztostól rakatta ki az őszi esőbe Petőpetit és a többi progballer alkoholistát, hanem mert megnézhettük megint azt a kb. tucatnyi egymilliót, akik aztán rohadtul egyszerre mozdulnak megvédeni a baldemokratákat.

Azokat a balosokat, akik egyszerre rettegnek tőle és szeretik a Jobbikot, szeretnének liberális piacgazdaságot és fogyasztói létezőszocializmust, migránsokat és zsidókat, PISA-pozitív elitoktatást és romafelzárkóztatást, steril kórházakat és egészségbombákat, népességnövekedést és abortuszliberalizációt, melegeket és arabokat, médiaegyensúlyt és anyagi függetlenséget.