Arról, hogy ki is tehet a terrorizmusról

 

 

  

Legkésőbb reggel, a kijózanodás után mindenki olvashatta, hogy – szabályerősítő kivételként – egy iráni származású embrió is nekiállt ritka pokémonokat gyűjteni egy müncheni bevásárlóközpontban. A mohamedán terrorcetli, ami a mi középkori búcsúcédulánkhoz hasonlóan biztosítja az örökké tartó fickifickit a készséges hurikkal, nem szorítkozik tehát a szunnita ágra, de a perzsáknál továbbra sem kötelező elfoglaltság. Ám mivel ma a nagy fehér törzsfőnökkel ébredtünk Tusnádfürdön, mondjuk ki mi is a nyilvánvalót. A terrorizmusról a buzik és Komáromy Gergő tehet.

Ugye számtalan okos ember és még több nográdi-intellektusú NyilvánvalóKapitány kereste a választ arra a kérdésre, hogy mi a jó édes bránerért öldökölnek ezek a bevándorlással állítólag nem összefüggő elemek minden második délután, hihető és értelmes választ még nem kaptunk. Ilyenkor a todományt kell segítségül hívni és friss lendülettel áttekinteni a terroristapisták életrajzát, amiből két dolog rajzolódik ki, mintegy törvényt, törvényszerűséget felállítva a tömeggyilkosság lélektanáról.

Egy: aki másodgenerációs bevándorlással nem összefüggő személy, az francia faszt szopott korábban.

Kettő: aki elsőgenerációs bevándorlással nem összefüggő személy, annak Komáromy Gergő elgitározta az Imádzsint a Keleti Pályaudvaron.

Bővebben kifejtve.

A minta a brüsszeli formával kezdődik, akiről hamar kiderült, hogy a „hihetetlenül gyors és váratlan radikalizálódása” előtti időkben a drogkereskedelemből és piti bűnözésből származó jövedelmét bizony faszszopással egészítette ki az integráció legnagyobb dicsőségére. A nizzai ámokfutó se tett másként, bár ő fedőfoglalkozásként gépkocsivezetőként is tevékenykedett, ezzel is alátámasztva, hogy hatóságilag számon tartott bűnözői karrierje ellenére sem kell kiutasítani az országból, vissza a békés és gyönyörű Tunéziába, ahol az amerikai demokráciaexport oly megható eredményeséggel nem káoszba, csak durva iszlamizációba taszította a migrációval a következő években nem összefüggő tömegeket.

Nem lennék meglepve, ha a szintén váratlanul és gyorsan radikalizálódott perzsa fiatalember is német kukikkal ütötte volna el az idejét két Mekka felé történő letérdelés közben (hogy fel se kelljen állnia), de erről még nem tudunk semmit. Még. Bár lehet, tényleg csak a McDonalds disznóhúst is tartalmazó menüje háborította fel annyira, hogy nekiálljon lövöldözni, mert bizony a mohamedán lélek különösen érzékeny az ilyesmire. A békés együttélés kedvéért lassan meg kellene határozni azt a kört, amely centrumában ott érzékenykedne a mohamedán, mi meg csak kecskét ehetnénk, és mindez kilométerben kifejezve.

Az elsőgenerációs bevándorlással nem összefüggő személyek váratlan és gyors radikalizációja még érdekesebb kérdés, mivel józan ésszel nehezen magyarázható, hogy két másodperccel a menekültszállásra és gyorssegélyre való bejelentkezés után valaki nekiálljon terroristáskodni. Ugye elméletileg a terroristák elől menekülve kúszott át határokon és percek óta létező balkáni államokon, önmaga elől meg fura dolog menekülni. Tehát kellett, hogy valami rettenetes inzultus érje őket a nagyutazás közben, amitől Francia- illetve Németországba élve el kellett pukkanniuk. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy Komáromy Gergő elgitározta nekik az Imádzsint a Keletiben meg azt, hogy képzeljék el, hogy nincs mennyország és országok sincsenek. Ők inkább elképzelték, hogy van, benne szolgálatkész hurikkal, melyek minden bizonnyal szebbek, mint Gergő és Gergő molett barátnői, akik simizgették, fogdosták őket a szendvicskészítés után.

Ismerjük el, ilyentől mi is felrobbantanánk magukat és pár embert körülöttünk.

Tanulság? Az nincs, illetve csak annyi, ha már mindenképpen ideköltözik a festői Arábia lakosságának egy jelentős része, legalább ne provokáljuk őket Komáromyval. Meg a buziainkat tartsuk féken.

(Vezető fotó: Mernyó Ferenc)