A meleglobbi manipulatív propagandatechnikáját már 1989-ben kitalálták

 

 

  

Nincs meleglobbi, ilyen nem létezik – hangoztatják rendszerint az LMBTQSTB mozgalom vezetői. A mozgalom olyan, mint a maszületett bárány, ártatlan és tiszta, hogy ne mondjam: szűzies. Ők csak helyet kérnek a nap alatt, annyit kérnek, hogy hagyják őket békén. Illetve kicsivel többet: mindenki pozitíve ismerje el, hogy márpedig rendben van az életmódjuk.

Ha arra a misztikus jelenségre kérdezünk rá, hogy vajon miért lehet az, hogy az elmúlt húsz évben számos nyugati ország közvéleménye egyre inkább pártolja a törekvéseiket, akkor a haladásra, korszellemre fognak hivatkozni. Érdekes, tényleg. Hát, ilyen az istenadta nép, ez van. Ilyenkor csak azt a pár középkori gondolkodású embert kell leállítani, akik még véletlenül valamilyen pszichés defekt miatt úgy maradtak – őket bizonyára szovjet mintára pszichiátriára kell küldeni.

Persze ha a nép többsége maradi módon „középkori”, akkor ugye nem lehet pszichiátriára küldeni mindenkit. Olyankor jön a nép megdolgozása. Ja, bocsánat, a melegmozgalom ilyet nem szokott, ezt csak a csúnyareakciós homofóbok tolják, meg a teokraták. Ők azok, akik „ideológiai” okokból (értsd: önös, igazolhatatlan, irracionális félelmeik és a társadalomban elfoglalt domináns pozícióik védelmében) propagandakampányban kezdenek és nem átallnak ellene menni az idők jeleinek, makacsul kitartva a történelem rossz oldalán. A melegmozgalom pusztán okos emberekből áll, akik empatikusak és meggyőzőek, ezért támogatják annyian a céljaikat – vagy csak simán leszarják, ami pont ugyanolyan jó nekik.

Van itt viszont egy könyv, még 1989-ből, de bizonyára ez is csak a csúnyareakciós homofóbok utólagos kitalációja, mint Heribert Illig kitalált középkora.  (Ha már középkorozunk, tegyük rendesen.)  Marshall Kirk és Hunter Mudsen arról értekezik: miként kell megdolgozni az amerikai közvéleményt, hogy magáévá tegye a melegek céljait. Tulajdonképpen a két csávó a melegmozgalom Habonyárpijaként viselkedett. Kirk neuropszichiáter, Mudsen politológus.  A kötetben a lényeg tíz oldalon megtalálható (147-157.) A kulcsfejezet címe: Pushing the right buttons: halting, derailing, or reversing the ‘engine of prejudice'”.

Eszerint három fő szakasza van a köz megdolgozásának, és ez korántsem a szabad, racionális, egyenlő vitákat idézi, hanem inkább a manipulatív propagandatrükköket, mint amilyenek a Szovjetunió alkalmazott a két világháború közt, hogy a hasznos idiótákat a saját ügye érdekében használja fel.

Az első szakasz az érzéketlenítés.

Első furán hangozhat, mivel a melegmozgalom inkább az érzékenyítő tréningjeiről ismert, de elmagyarázzuk: arról van szó pusztán csak, hogy annyira nyomatni kell a témát a mindennapokban, hogy megszokják az emberek, ne kapják fel rá a fejüket, legyen nekik ismerős, akárcsak a sarki boltos. Így sok nép támogatni fogja az ügyet, aki meg nem, az is legyint rá. Ami, ugye, jó a melegmozgalomnak, mert ha legyintenek rá, akik amúgy elleneznék, akkor szabad a pálya. Lehet – huhú – LOBBIZNI. Szóval először fokozatosan, nem provokatívan hozzá kell szoktatni a népet, hogy melegek is élnek köztük.

„We can extract the following principle for our campaign to desensitize straights to gays and gayness, inundate them in a continuous flood of gay-related advertising, presented in the least offensive fashion possible. If straights can’t shut off the shower, they may at least eventually get used to being wet.”

 Aztán jön a jamming, avagy zavarás.

Ez kicsit agresszívebb dolog, de – a szerzők szerint – érdekesebb, élvezetesebb is (nyilván a melegmozgalmárok számára). Itt két egymással ellenkező érzelmi hatást kell elérni (Turning Associative Conditioning és Direct Emotional Modeling), amelynek következtében „a bigottak” érzelmi disszonanciát élnek meg, majd megváltozik az álláspontjuk és elfogadóak lesznek. Vannak persze olyan bigottak – írják a szerzők –, akiknél képtelenség ilyen változást elérni, mivel annyira erősek az elnyomó előítéleteik.

„The trick is to get the bigot into the position of feeling a conflicting twinge of shame, along with his reward, whenever his homohatred surfaces, so that his reward will be diluted or spoiled. This can be accomplished in a variety of ways, all making use of repeated exposure to pictorial images or verbal statements that are incompatible with his self-image as a well-liked person, one who fits in with the rest of the crowd. Thus, propagandistic advertisement can depict homophobic and homohating bigots as crude loudmouths and assholes–people who say not only ‘faggot’ but ‘nigger,’ ‘kike,’ and other shameful epithets–who are ‘not Christian.’”

A „homogyűlölő bigottságot” tehát olyan dolgokkal kell kapcsolatba hozni, amit a homogyűlölő bigott nem szívesen vállalna fel – szögezi le a szöveg. A „bigottot” irracionális elnyomónak kell beállítani, míg a melegmozgalmat logikusan érvelő, pontos, tárgyszerű jelenségnek, ami bizonyítékot is szolgáltatat álláspontja alátámasztására.

Az értéketlenítés tehát a megdolgozható tömegekre irányul főleg, a jamming pedig a megrögzöttebb bigottok felé. Ezután azonban jön a konverzió, azaz a megváltoztatás. Ugyanis „nem elég, ha a melegellenes bigottak zavarba jönnek velünk kapcsolatban, és még az sem elég, ha nem érdekeljük őket – hosszú távon a legbiztonságosabb számunkra az, ha éppenséggel olyanná tudjuk tenni őket, mint amilyenek mi magunk vagyunk.”

Most tessék figyelni:

„We mean conversion of the average American’s emotions, mind, and will, through a planned psychological attack, in the form of propaganda fed to the nation via the media.”

Fordítunk: „Az átlag amerikaiak érzelmeinek, gondolkodásának és akaratának megváltoztatását értjük konverzió alatt, egy előre kitervelt pszichológiai támadás által, a nemzeti médiába becsatornázott propaganda segítségével.”

Hozzáteszik: a bigottokat ki kell tenni annak, hogy folyamatosan olyan képeket lássanak melegekről – tudatos válogatás eredményeként kiválasztott képekről van szó –, amelyeken a melegek úgy néznek ki, mint a bigott barátai és ismerősei, és mint minden jószándékú ember. nem szabad túl jólöltözöttnek lennie, nem szabad túlságosan modellalkatúnak lennie, hanem egyszerűen hétköznapian normálisan kell kinéznie. Az „nem lényeges, ha a hirdetések hazudnak”.

És persze mindenkit, aki ellenzi a melegmozgalom céljait, családpárti, heteronormatív, folyamatosan bigottnak kell hívni és démonizálni kell.

Meleglobbi? Ugyan már, lobbizni és propagandát folytatni csak a csúnya heterók szoktak.