Szintet lépett a homofóbiában és a sors kihívásában maga ellen a mandarinos Szilvay Gergely, aki képes volt egy egész könyvet írni a melegházasságról, pontosabban az ellen. Nekünk lett volna jobb dolgunk is a helyében, mint ezzel szórakozni, főleg 400 oldalon keresztül, de örök hálánk kísérni fogja, hogy helyettünk is feltúrta a témát – azt mondjuk nem ígérjük, hogy ától zettig elolvassuk magnum opusát.
A szerző nagyon felhúzhatta magát, azt csinálta ugyanis, hogy összeszedte a melegházasság mellett felhozott érveket és mindegyik cáfolatának szentelt egy fejezetet – aztán lett belőle egy könyv. Így aztán azt is mondhatnánk, hogy Szilvay a melegházasság ürügyén konzervatív kiskátét írt (amiről ugye tudjuk, hogy nincs): van benne szó demokráciáról, semleges államról, a hagyomány és a természetörvény védelméről, meg a szabadság és a vallásról is (és persze vallásszabadságról).
Szorosan a buzikról és a melegházasságról csak a második rész szól a négy részre osztott betűfolyamban, ott ír olyanokról a demokratikus közbeszédből már régen kiíratkozott szerző, hogy vajon veleszületett-e a homokosság, meg meg lehet-e változtatni, és hogy milyen háború folyik az örökbefogadás körül.
Azért mondjuk mutatja, hogy milyen agyament világban élünk, hogy bizonygatni kell, hogy egy anya meg egy apa a legjobb a gyereknek.
Külön élveztük a fajközi házasságról szóló fejezetet, amiben azt bizonygatja a mandarinos, hogy tévedés párhuzamba állítani a néger-fehér házasság betiltását a melegházasság ellenzésével. Fricskaként meg összegyűjtött néhány melegházasság-ellenes homokost is, elvégre mi sem akarunk űrhajósok lenni, csak mert szeretjük a sci-fit.
A többi fejezet más dolgokról szól, olyan totál agyelhagyott idióta (posztmodern) figurákkal is foglalkozik a szomszéd szerkesztőség munkatársa, akik szerint a külvilág csak mentális folyamataink kivetülése, tényleg csak a világvége van hátra, ha arra kénytelen valaki papírt áldozni, hogy bebizonyítsa, hogy van objektív valóság, meg a biológia nem nem úgynevezett „társadalmi konstrukció” (ha még nem találkozott a kifejezéssel, akkor Ön boldog ember).
Vannak ugyanis ma sokan olyanok, akik szerint semmit nem jelent, hogy fütyije vagy puncija van valakinek, ezek csak nyelvi lelemények, a szemünknek meg nem kell hinni.
Szóval a kötet olvasható egy politikaelméleti bevezető kurzusként is: van benne bor feletti filozofálás a demokráciáról, kissé értelmesebben, mint ahogy Kardos Gábor csinálja; a semleges állam lehetőségéről; arról, hogy rejtett diszkrimináció-e, ha a cukrász nem csinál tortát melegesküvőre, mert ez a vallása szabadsága. Aki nem olvasott még a hagyományról meg a természettörvény nevű izéről, azok is gyorstalpaló nyári egyetemnek tekinthetik a kötetet.
Az utolsó fejezetben feltárulnak a szerző pápista szimpátiái (igazából már hamarabb), kövér középkori szerzetesek elmélkedéseit idézi Isten létéről, aztán huszadik századi buzitörténészek elméleteit cáfolja a Biblia meleg értelmezéséről, itt lesznek görög ragozások, de azokon túl lehet lépni. Az utolsó fejezetben Ferenc pápa lehetőségeit taglalja homofób szerzőnk a katolikus egyházi tanítás felülvizsgálatáról.
Nem fog tetszeni a progresszív teológusoknak, de azok majd meghúzzák magukat.
Zárszóban színt vall a mandarinos: ő bizony a „heteronormativitást” védi (ha ezt a szót sem hallotta még, a világ boldog szegletén él, ne költözöttön nyugatra). Azt tudjuk, hogy Feszty Árpád végigkávézta a körkép megfestését, számos művész pedig meszkalinnal és hasonlókkal tartotta fenn magát alkotás közben. A mandarinos valami egész speciális szert szedhet, hogy sikerült összeraknia ezt a könyvet. Több hurit is érdemel érte a túlvilágon, mint a floridai buziiszlamista.
Ami biztos: nem normális ilyen könyvet írni, de ízlések és pofonok. Az érzékenyítő tréningek népének azonban kötelező olvasmány, ha épp kijönnek a safe space-ükből, amire egy másik balos jelszóval biztatnánk őket: leave your comfort zone! Ha meg nem, akkor legalább idegesek lesznek, és bizony a hisztériázó libnyafinál kevés tréfásabb jelenetet tudunk elképzelni.
(a könyvajánló elkészültében természetesen semmi szerepet nem játszik, hogy múlt héten a szerző fizette a söröket)
Kitünő írás.
Nem pontosan értem, hogy egy magát heterónak valló ember miért jön ennyire izgalomba a melegektől, mint Szilvay. Perzse lehet, hogy szegénynek olyan mikroszkopikus méretű a férfiassága, hogy csak akkor észlelhető, ha rút homofób dörgedelmek hagyják el keresztény szeretettől fénylő ajkait.
Ne nyomd el magadban a konzervatívot, engedd szabadon!
Azért jön “izgalomba”, te szánalmas, buta fasz, mert nem akar olyan szar világban élni, ahol kisebbségben emberek szexuális abberációja határozza meg az értékrendet.
Például nem akarja, hogy a gyerekének minden nap bizonygatnia kelljen, hogy nem két bácsi házassága a normális és a természetes, ezért igyekezzen ellenkező nemű párt találni, gyereket nevelni, különben esetleg kipusztulunk.
Ti nyomorékok mindig kifogást meg ürügyeket kerestek ahelyett, hogy szembenéznétek a valósággal.
Nyilván értelmes embernek kicsi a pöcse, azért van elege, hogy a kibaszott közbeszédet, lassan már a popkultúrát is a buzeránskodás határozza meg, holott kit a kurva anyját érdekel akárkinek is a szexuális nyomora?
A szexualitás magánügy, közbeszéd szintre emelni undorító lenne még akkor is, ha nem a normalitás ellen folyna a kampány.
Az meg, hogy embereket az értrendjük miatt szaremberek lehomofóboznak, vagy esetleg egyéb módon komolyabb probémákat okoznak nekik (például kirúgajták a munkahelyéről), kibaszottul bicskanyitogató.
Az a szánalmas, hogy neked is ennyi az érved, szarjankó, amit idefostál.
Tökéletes! Ennyi, amit a témához normális ember hozzá tud tenni.
Szervdonor jól mondja. Csak azokat irritálják a melegek, akik nem biztosak saját identitásukban. Egy magabiztos heteró számára a melegek létezése közömbös inger, csak a kisebbségi komplexusos, látens melegeket zavarja a homoszexualitás.
Erőst sajnálom a dolgot,de NEM tartok liberállatias barátot,barátokat. Szóval ilyen könyvet,könyveket, nem vennék nekik.
Amúgy ez itt a reklám helye volt? 🙂
(Valahova már írtam, lehet, hogy a Facebookos megosztáshoz, hogy) a fajok közötti házasságok eredményei például az öszvérek, a tigránok, a jukecsek és a mullard-kacsák. Elenyésző kivételektől eltekintve képtelenek a továbbszaporodásra. Az ún. “fajvédők” programjainak a célja az emberiség genetikai sokféleségének ( = egészségének) a rombolása, amely az emberiség létszámának a radikális csökkenésével járna néhány generáción belül. Egy mutató van, ami a beltenyésztés hatására jobban romlik, mint a reprodukció: az intelligencia.