A sajtószabadságnak mennyiért nincs szaga?

 

A Fidesz mintha direkt szeretne segíteni picit az MNB-gate felcsavarásához, Kövér László parlamenti izmozását most be lehet állítani úgy, hogy az is az MNB botrányhoz kötődik, mintegy annak melléktermékeként dobta volna ki határozatlan időre némely ellenzéki médiákok videós stábját.

[rule style=”rule-dotted” ]

Az történt, hogy a hvg.hu, a 24.hu az Index és a NOL úgy gondolták, kiváló lehetőség az, ha fogják magukat a Parlament folyosóján, elrejtőznek, majd hirtelen a szarni meg hugyozni készülő képviselők nyakába ugorva egy kamerával keresztkérdésekkel bombáznak boldog-boldogtalant. Nem Orbánt, Kövért, Kósát, hanem bármelyik random vidéki srácot, aki épp menne a slóra. Mondjuk a vadászok is az itató mellé szokták építeni a lest, ez amolyan etológiai jelenség lehet, Semjén esetében még értenénk is. Amikor Kövér Laci ezt a tényfeltáró Bear Gryllskedést leállítja, lehet sipítozni tele a médiákokat, hogy hát NYILVÁN nem az a gáz, hogy mint valami idióta ovis vetődnek rá hugyozó képviselőkre, hanem a Fidesz „nem hajlandó válaszolni” az MNB-botrány részleteire. Elmés, de talán még ők sem hiszik el.

Amúgy gondoljunk bele az alap kommunikációs helyzetbe: a sajtó próbál felépíteni a koncepciót, aminek a lényege, hogy ebbe most jól belebukik a kormány, de minimum az MNB vezetése. Logikus módon a kormány ezt nem akarja, tehát nem fog asszisztálni nekik ahhoz, hogy ezt megtegyék. Kósa közölni fogja, hogy „doorstep sajtótájékoztatón” nem válaszol random kérdésekre, Kövér, meg hogy ott vannak a hivatalos sajtájok, Orbán, Lázár és Matolcsy meg kacarászik, hogy őt akarják épp sarokba szorítani. A kormány nyilván beélesít egy „ellenbotrányt”, esetünkben ez most az Alström-ügylet a neves közlekedéspolitikai tanácsadóval, Megyóval, és – mily meglepő – erről az ügyről nem olvasni a balmédiában. Megyót sem az Index faggatja a klotyóra menet arról, hogy hány száz misit akasztott le magának a metróbizniszben, hanem a Magyar Idők.

Micsoda meglepetések, micsoda fordulatok: de hát ilyen ez a popszakma, volt időnk hozzászokni.

 

Az eljárás mindenesetre nevetségesen átlátszó. A balmédia rá van harapva az MNB-gate felépítésére, de hogy erre az-e a válasz, hogy szinte a komplett balmédiát kitiltják a Parmalentből, az megint más kérdés. Mert megkérdezni a választott képviselőt, hogy mit szól a közpénzherdálásokhoz, az valójában frankó, de ez a „keressük meg azt a képviselőt, akinek lehetőleg nincs fogalma az adott kérdésről, majd zaklassuk végig a folyóson játék” ezzel nem összekeverendő. Erre válaszul a hatalmi arrogancia, sőt annak a látszata is csak olaj a tűzre.

Sajtószabad és fejlett demokráciánk minőségét talán nem a szarni induló képviselők elejtésének számán kellene mérni.

 

Etikai téren az ügygazdát, az érintett képviselőt lehet szarás közben is zaklatni – akár. Matolcsyt simán lehetne például, az újságírói munka része, aki finnyás, az menjen BKV ellenőrnek. A mezei, teljesen más területhez – vagy ahhoz se – értő képviselőt nekiállni basztatni, azonban nem újságírás, hanem szimpla agitprop, amikor a haladó újságíró felmutatja a buta elitet, akit a népnek illene megdöntenie. Viszont a képviselők kb. nyolcvan százaléka helyi paréj, akinek a legnagyobb nyúlás, hogy felveheti a szeretőjét titkárnőnek. Ezeket meg Matolcsyról kérdezgetni?

Ha a most kitiltott-letiltott stb. orgánumok újságírói valóban újságot akarnának írni, akkor elő kéne keresni azt a fószert, amelyik beadta a közpénzjellegűséget elveszítő MNB törvényt. Lihegni kellene Kövér nyomában, aki megfúrta azt, megkeresni Ádert, aki nem írta alá, valamint Gulyást, aki szintén exponálta magát a kérdésben és legfőképpen Matolcsyt. Valamint bármelyik tagot az Alapítványokból, ahol ezek a független és remek döntések születtek a pénzesővel megöntözendő területekről.

De Kovácskettőpistát Tápiómezőpusztuládról felesleges és etikátlan.

 

Mert mindenütt van etikett, aki betartja, az utána jogosan háborodhat fel a fideszesekre egyébként jellemző sajtóelhárítói magatartáson, a meg nem válaszolt kérdéseken, az elutasított megkereséseken. De amíg a retyi előtt állnak lesben, addig nem.