Mi kommunista ifjak indulunk – Amerikai Bunkócska

Az öregebbek még ismerik a „Bunkócska” kezdetű csasztuskát, mely a KISZ nem hivatalos indulója volt a kommunizmus éveiben, és tökéletesen alkalmas volt a „rendszer” ábrázolására. Teljesen részeg emberek keringtek egymásba kapaszkodva, de hogy miért, arról már egyiknek se volt fogalma. Úgy tűnik, most Amerika lépett a menthetetlen kommunizálódás útjára, és a bunkócska Y generáció révén a „demokratikus szocializmus” lukácsista ideálját fogja megvalósítani.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””][/title]

Az amerikai nép bölcs vezetője szerep felé már nem a soros-istálló Clintonja üget befutóként. Új aspiráns lépett a színre, aki meglepetésre lassan a legkomolyabb esélyesként kezdhet kampányolni a soron következő államokban, az előre lejátszott meccsnek tűnő demokrata elnökjelöltségi választásokon. Ő nem más, mint Bernie Sanders. Ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, akkor Obama „kisebbségit a többség élére” imidzse olyan nagy erővel dolgozta meg 8 év alatt az amcsi közvéleményt, hogy a fekete elnök után most egy zsidó elnököt fog megválasztani magának az elvileg protestáns Amerika.

Már ha az egyébiránt mérvadó Salon magazin előrejelzése beigazolódik.

A. Goodman író és újságíró, nemzetközi kapcsolatokat tanult az USC-n. Egy ideig az US Department of State Foreign Service Institute-ban (Külpolitikai Intézet) dolgozott. Az ultraliberális véleményvezér, Huffington Post vezető publicistája, de a Salon.com, a Jerusalem Post, Chicago Tribune, a The Hill kongresszusi blog és a Roanoke Times hasábjain is publikált. Újságírás mellett sikeres fantasy regényeket is írogat, tehát gyenge holminak semmiképpen sem nevezhető. Ismert és elismert amcsi ballib. Minap megjelent cikkében azonban – nem kis meglepetésre – hatalmas Clinton-irtást végez, és leteszi a voksát Bernie Sanders mellett, aki nyíltan a „demokratikus szocializmus” eszméjének amerikai elterjesztésével kampányol. Meglepő, sőt, megdöbbentő sikerrel.

Keményen szorongatja az a demokrata előválasztásokat lejátszott meccsnek kezelő Hillary Clintont.

Előre szögezzük le, a közösségi oldalak újdonsült sztárjának és a republikánusok frontrunner-ének sikere (egyelőre) korántsem lejátszott meccs. De a demokrata előválasztások ma már főleg a Bernie – Hillary párbajról folynak, míg a Republikánusoknál még mindig több mint négyen hajtanak Trump egyenlőre biztosnak tűnő babérkoszorújára. Ezt a százalékok is mutatják: noha a Republikánusok többnyire esetlenül nézik Trump ámokfutását, azért Rubio, Cruz, Carson sőt néhol Huckabee neve is forog még, mint lehetséges kihívó az elnöki címért. Míg a demokratáknál – hibahatáron belül – 50-50 százalékos alapon oszlanak meg a szavazatok, addig Trump kb. 30%-os győzelmei mögött zsizseg a térfél, és az őt lenyomni szándékozó repik küzdenek mögötte a második helyekért.

Alapvető különbség, ami – hogy érthető legyen – sokban hasonlít a magyar politikai élet inverzére. Ott a magabiztos demokratákkal SZEMBEN keresnek kihívót a másik oldalon ahelyett, hogy egy konkrét elképzeléssel rendelkező, saját értékeket erővel megjeleníteni képes jelölt mögött sorakozna fel az egyre töredezettebb konzervatív tábor.

A repiknek nincs könnyű dolga, hisz egymással szöges ellentétben lévő „konzervatív” csoportok verekednek, szemben az ideológiai és politikai szempontból (látszólag) egységesnek mondható demokratákkal. A kubai származású Rubio kedves lehet a katolikus hispánoknak, de riasztja a redneckeket. Trumpot ajnározza a White Trash, de elutasítja a katolikus közösség. Cruz bejön az evangéliumi protestánsoknak, de riasztja a libertariánusokat. Ergó akárki is győz, aki nem Trump, annak azzal kell számolnia, hogy hosszú munka előtt áll, hogy saját táborán belül képes legyen meggyőzni azokat, akik ellene vannak, majd az egész amerikai népet legyen képes meggyőzni arról, hogy legyőzze az atomerővel nyomuló demokratákat. A vicces, ha minden a forgatókönyv szerint alakul, tehát Trump – Clinton párharc lesz,

Amerika két leggyűlöltebb, legelutasítottabb elnökjelöltje fog küzdeni egymással.

Ezt az érvet erősíti most a ballib megmondó, Goodman. Érvei egyáltalán nem megalapozatlanok, hiszen a valóban független RealClear Politics statisztikáira hivatkozik. A RealClear szokása, hogy az egymástól függetlenül végzett, belső felméréseket is összehasonlítja, és ezekből készít súlyozott statisztikákat, melyek többé-kevésbé pontos képet nyújtanak a valós helyzetről.

Goodman szerint a felmérések azt mutatják, az amerikai választók nem bíznak Hillary Clintonban és nem is szeretik. Az amerikai szavazók eddigi viselkedéséből kiindulva, elemezve az eddig szavazási gyakorlatukat, nyugodtan állíthatjuk: soha sem fognak olyasvalakire szavazni, akiben nem bíznak, és ami fontosabb, akit nem szeretnek! Emlékezni kell arra az esetre, amikor a „szeretetreméltó” Kennedy, a televízió erejének köszönhetően, képes volt legyőzni a befutónak elkönyvelt, konkrét érvekkel, politikai elképzelésekkel rendelkező Nixont úgy, hogy minden vitát Nixon nyert és fényévekkel felkészültebb volt a bután bájmosolygó dandynél, Kennedynél.

Hasonló történt Obama esetében is, aki jóval „szerethetőbb” volt megválasztásakor, mint az öreg troll, John McCain.

Jelen állás szerint azonban az az összes amerikai szavazó 53,8% -a „kedvezőtlen” véleménnyel van Hillary Clintonról. A szavazók 67% -a pedig úgy nyilatkozott, hogy Hillary Clinton „nem becsületes és megbízható”, szemben Donald Trump 59% -ával, ami szintén meglepően magas. Ezek a számok azt mutatják, hogy bár Amerika hülye, de talán mégsem annyira, hisz azért 60%-ban utálják az USA Gyurcsányát csakúgy, mint a Hazug Ribancot. Goodman szerint is nehéz megbízni egy olyan politikusban, aki teljesen koholt történetet adott elő arról, hogy miként lőttek az orvlövészek Benghaziban. Mint POLITIFACT (egy másik szintén valóban független kutatóintézet) is állítja, „nehéz megérteni, hogyan tudott idáig jutni valaki, aki valami annyi >>fontos dolgot<< tett vagy nem tett, mint Clinton.”

A további összesítő statisztikák szerint a férfiak 71% -a és a nők 64% -a találja Clintont „nem őszintének és megbízhatónak”. Ez az adat annál is érdekesebb, mert a „női kártyát” miszerint a feminista harc csúcsa lenne egy női elnök, és mely kártyát (Hermione Granger által erősítve) Clinton kezdettől fogva játszik, az amerikai nők mégse vették be. Ennél is fontosabb tény, hogy az ún. „független regisztrált szavazók” tehát az úgynevezett „swing voterek” 74% – a nyilatkozott úgy, hogy Clinton „nem őszinte és megbízható”.

Még a regisztrált demokraták 35% -a is „Hazug Ribancnak” tartja Clintont, ami tényleg mindennek a teteje.

Ezzel szemben, ahogy Kathy Franković, a YouGov.com elemzője ki is mondja: „Bernie Sanders a legszélesebb körben megbízhatónak tartott elnökjelölt”. Ezt amúgy e sorok írója is megerősítheti, hisz a Clinton-fóbiás republikánusok is mondják, hogy Sanders „legalább egyenes és őszinte, és azt mondja, amit gondol.” Kérdés, hogy ez micsoda, és hogy az átlag amcsi repinek mond-e bármit az, hogy „szocializmus” olyan formán, ahogy nekünk itt a Lajtától keletre.

A Quinnipiac közvéleménykutató legfrissebb, február 18-iki jelentése azt mondja: „Sanders rendelkezik a legmagasabb favorability index-szel (kedvező megítélési mutató) és a legmagasabb pontszámot érte el a becsületesség és tisztesség kategóriáiban, és leginkább őt érzik úgy, hogy törődik a választók igényeivel, érti problémáikat és megjeleníti a választói értékeket”. Sanders Clintont még azon a téren is veri, „melyik az a jelölt, amelyik erős vezetői tulajdonságokkal rendelkezik”.

Sakk-matt.

Ami Clinton vezetői tulajdonságait illeti, ebben valóban úgy tűnik, erős kihívásokkal küszködik a vén banya. Még az se megy neki, hogy az Obama-kormány népszerű intézkedéseit ki tudná használni, hiszen köztudott, milyen stílusban és milyen módon „baszta el” az Obama kormány külpolitikáját, és nem kevesen vannak, akik személyesen is okolják azért, hogy az „arab tavasz” enyhén szólva is erősen félrement. Közéjük tartozik Michael Flynn altábornagy, aki az egyéb iránt ultraliberális CNN-ben fejtette ki lesújtó véleményét Clinton mamiról.

Barack Obama korábbi vezető katonai hírszerzési tisztviselője állítja, Hillary Clintont egyszerűen ki kell húzni az elnökválasztási versenyből, ha egyszer már maga az FBI vizsgálja azt, milyen módon használata privát e-mail szervereit hivatalos kormányzati kommunikációhoz, miközben ő volt az USA külügyminisztere.

„Ha ez velem történt volna, már valószínűleg a börtönben ülnék (…) az elszámoltathatóság hiánya őszintén szólva felháborító, főleg azon személy kapcsán, aki sokkal inkább felelős cselekedeteiért, hisz ő az Egyesült Államok külügyminisztere! Ez épp, hogy nem kifogás, hanem inkább egy égbekiáltó, minősített eset.”

Flynn amúgy nem kiskutya, ő vezette a Védelmi Hírszerző Ügynökséget 2012 júliusától 2014 augusztusáig.

Michael Flynn altábornagy nem Republikánus. Obama elnök embere. Ha ő is úgy gondolja, amit az FBI, akkor Hillary nem lesz elnök 2016-ban. Hogy értsük: egy korábbi Obama-féle hírszerzési tisztviselő azt sugallja, Clinton ki fog esni az elnöki-jelölti versenyben. Az FBI vizsgálatot indított a Clinton-mailek kapcsán, és ugyan ennek megoldása még csak a láthatáron sincs, igazából csak az elmarasztalás és büntetés mértéke a kérdés: megy Clinton böribe, vagy megússza azzal, hogy pecázhat élete hátralevő részében egy nebraskai tóparton. Innen nézve igazából a GOP részéről akár egy házőrző kutyát is indíthatnának Clintonnal szemben, mert elég lenne az e-mailekre hivatkoznia ahhoz, hogy nyerjen.

Goodman cikkének konklúziója persze az, hogy az egyetlen hiteles ember, akit a Demokraták indíthatnak nem más, mint a zöld-szociáldemokrata-népszerű-értelmiségi Bernie Sanders. De kicsoda ez az ember? Nézzük hát át Bernie Sanders életrajzát, ahogy tettük azt Clintonnal korábban, de ezt majd legközelebb…