Az integrációs mintapéldány és a liberális hülyegyerek kalandjai Irakban és Szíriában

 

 

  

Sokat lehet irkálni arról, hogy a libbantak és a dzsihadisták tulajdonképp ugyanazon érem két oldala. Láttunk már hollón varjút, és PFSZ aktivistával pózoló pucér ukrán FEMEN kurvát is. Láttunk ISIS-est ölelgető belvárosi tátikást, meg hasonló szépségek tömegeit. Nyilván vágjuk, az európai muszlimok igazából szavazó-gépek az ottani baloldalnak, amely aztán a nem kevés segéllyel megvásárolt, lányaikat kibelező becsületgyilkos apukák szavazatiból intézi a feminista partikat meg a melegházasságot. De hát ilyen ez a „fejlett nyugat”, amit minden este ide álmodnak haladó fiatal értelmiségiek a Mika Tivadar világmegváltós szakestjein.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””][/title]

Szóval a nagy általánosságok mindig valahogy elpuffannak az éterben, és azt hihetnénk, hogy ez az egész dolog, miszerint az érzékeny libnyafi és a muszlim aberráltak kéz a kézben irtják Európát, csak a mi ciszheteró, privilegizált fehérbőrű elképzelésünk, amit két elnyomás és kirekesztés közt találtunk ki magunknak. De nem. Ugyanis Jihadi John története olyan, hogy egy későromantikus novellista se tudta volna szebben megírni. A sztori sűrű szövetében ott van minden, aminek ott kell lennie, szóval elég csak elolvasni úgy, ahogy van, nem is kell hozzátenni semmit.

Az oxfordi Jack Letts sztorija mindent elmond arról, hogy is pusztul épp ki a Józan Ész és a Normális Élet Nyugat-Európában.

Szóval a friss hír: a brit rendőrség letartóztatta John Lettset és Sally Lane-t. Az oxfordi pár a „Jihadi Jackként” elhíresült 20 éves fiúknak akart pénzt küldeni – állításuk szerint – új szemüvegre, hisz az obszesszív kompulzív rendellenségben (OCD) szenvedő srácnak a látása is nagyon rossz.

Hogy értsük, Jihadi John becenevű Jack, a nyugati média felkapott sztárja azzal várt híressé, hogy „Abu Mohamed” néven lazán lefejezett pár embert az ISIS videókon, miközben fenyegetéseit a világnak ékes oxfordi angolsággal sziszegte a kamerába. Kiderült, hogy az angol srác arab barátai unszolására csatlakozott az ISIS-hez, ment Szíriába fejezni. Elvett egy iraki nőt és állítólag már gyereke is van tőle, Falludzsában éldegél a kis drága, ahonnan, ha épp úgy adódik, elmegy egy picit tömeggyilkolni, nőket erőszakolni és hasonlók.

Ne becsüljük alá szegény Jack szenvedéseit: a kényszerbetegség komoly dolog. A definíció szerint: „A kényszerbeteget úgynevezett kényszergondolatok gyötrik. Ezek visszatérő, tolakodó, többnyire fenyegető gondolatok. Típusos gondolat, melyben a beteg idegeneket, szeretteit, vagy akár saját magát fenyegetve érzi önmaga által, ezek az úgynevezett agresszív kényszergondolatok. Gyakori, hogy az édesanya úgy érzi, tudatos szándéka ellenére bántani fogja gyermekét, vagy az autóvezető, hogy minden ok nélkül félrerántja a kormányt. Gyakoriak a vallásos, babonás kényszergondolatok illetve a szexuális abberációkra irányulók is.”

Szóval Jack ezzel a kórképpel került kedves arab barátai közelébe, akiknek nem kellett sokáig győzködni, hogy egy sivatagi csoportterápián végre kiélheti ezeket a csodás gondolatait, és nem csak fantáziálni lehet arról, hogy levágja valaki fejét, hanem kap hozzá machetét is. A kis Jack tehát fogta magát és lelépett otthonról. Biofarmer apuka és jóga-bolond könyvkiadó (bölcsész-tátikás),  a családi „öko-shoppot üzemeltető” anyukája pedig, mint mondják egy interjúban, amit a Chanell Four brit csatornának adtak:

„Azt csinál amit akar, azt gyakorol amihez kedve van, ez egy brit érték.”

Vágjuk? Képzeljük el a jelenetet! „Apu, szeretnék elmenni embereket gyilkolni Szíriába.” „Jól van kisfiam, tudod én nem értek egyet ezzel, de szíved joga úgy dönteni, ahogy akarsz. Vigyázz magadra, és igyekezz nem szétkúródni egy általunk odadobott bomba által, mint az a másik gyerek januárban….”

Tiszta Monty Python.

Mindenesetre a balmédia az egész sztorit nyilván torzítva tálalja, és keresik a mentségeket. Megy a hábizti, hogy a „szekuláris hátterű középosztálybeli” mintaliberális család kicsi fiacskája hogyan kerülhetett Falludzsába. Jihadi John név alatt amúgy egy másik hasonló brit fiú is található, nem csupán Jack Letts. Egy szintén brit születésű, ám arab származású ISIS-est hasonló névvel futott a hírekben, de őt – állítólag – már kilőtték. Mohamed Emwazi eredetileg kuvaiti család gyermeke volt, aki Londonban nőtt fel. Anglikán suliba járt, majd a Westminster Egyetemen (ez egy híres londoni liberális-balos egyetem) tanult informatikát és üzletmenedzsmentet.

Aztán hopp, fogta magát és elment fejezni.

Ő fejezte le James Foley újságírót, ami nagy hírt kapott, de ez a Jihadi John 1.0 addig csinálta ezt a kis hobbiját, míg rá nem küldtek egy drónt, miután személyesen 5 európai túszt és 21 elfogott szír katonát gyilkolt meg, miközben a cimbik videózták fel a Youtubre az attrakciót. Mohameded állítólag szétkapták tavaly novemberben egy angol-amerikai közös dróntámadásban, de azóta már itt is van Jihadi John vol.2, az oxfordi ökofarmer kicsi fia, Jack Letts.

A brit balmédia eleinte az anyukára hivatkozva tagadta, hogy Jack egyáltalán Jihadi lenne, azt próbálták előadni, hogy mindez a Cameron kormány mocskos áskálódása, a ronda MI6 és egyéb konzervatív mocsokláda militáris bandák támadása egy ártatlan migszolos srác iránt, aki tavaly csak azért utazott Szíriába, hogy  mint jólnevelt libsi fiatal, személyesen simizze meg a menekültek hasát. Az Independent és a Standard még idén januárban is erről cikkezett.

Tehát a fejlettnyugati libnyaf média szerint Jack egy jóságos kedves angol migszolos srác, aki épp szíriai gyerekeknek segít megmenekülni a gonosz ISIS-tól, csak hát a közösségi média egy csúnya dolog, és hát Jack gyerek szeret posztolni. A mutatóujjas, puskás, muszlim imádkozós és egyéb képek nem épp azt támasztják alá, hogy a cukifiú az ISIS ellenében nyomulna a helyszínen, és a rendőrségi nyomozás is azt mutatja, hogy hazudik a szüleinek, amikor azzal nyúl be tőlük pénzt, hogy jólnevelt liberálisként, humanitáriusan simizi a szír árvákat.

Ehelyett inkább hányja őket kardélre és Abu Mohamedként párhuzamos életet él.

Ha mindezt hozzáadjuk a „rendkívül komoly” OCD-hez, amivel korábban kezelték, nem kell pszichiátriai diploma ahhoz, hogy sejtsük, Jack tudata simán meghasadhatott, és miközben egyik percben épp cukul, a másikban „hallgat a hangokra” és levagdos pár fejet a helyéről.

A sztori felettébb kínos, lévén több, eddig a baloldal által hivatkozott tabut is megdönt. Először is, mindkét „Jihadi John” kifejezetten jómódú, huszonéves srácok, az arab származású elődjénél jobban senkit nem lehet integrálni, a friss kiadás pedig ősei pedig csónakkal jöttek még a dán-német határ környékéről. Tehát az az unásig ismételt marhaság, miszerint a dzsihadisták az „európai gettókba szorított” szegény, kitaszított, harmadik generációs bevándorló társadalmi réteg soraiból kerülnének ki, egyszerűen hazugság.

Mert még egyszer: Mohamed Emwazi egy két diplomás, angolul tökéletesen beszélő, kifejezetten gazdag család gyereke volt, egy integrációs mintapéldány. Jack Petts egyenesen angol, nem beszélve, hogy olyan liberális nevelést kapott, amit kb. a The Guardian és a The Independent a közoktatás részévé tenne. Ennek ellenére fogják magukat a srácok, és felcsapnak pszichopatának.

Aztán a „menekültsimi” intézménye is úgy tűnik erős gyomrost kap a sztoritól, hisz Petts története eleinte épp úgy robbant, hogy „lám-lám, a paranoid kormány még szegény migszolos srácot is meghurcolja.” Legalábbis az independent – Guardian – Standard vonalon ezt erőltették, míg nem kiderült, hogy erre is sikerült rábaszni: a srác sajna tényleg ISIS-es lett. Most a Chanell Fouron siránkoznak, hogy szegény azt írja nekik, hogy fázik és nincs rendes kaja. És folyik a könnyes nyilatkozás, hogy „gondolati szabadság” meg „micsoda emberteleség, hogy terrortámogatással vádolnak minket, holott csupán egy bizonyítottan beteg embernek szerettünk volna elegendő segítséget nyújtani, hogy beszerezhessen egy új szemüveget, ami nélkül nem is lát….” Gondolom szemüveg nélkül még véletlen rossz torkot vágna át… Minő tragédia is lenne…

„Úgy érzem, kihasználják. Senki sem harcol az ISIS mellett, ha nem mossák ki az agyát. Kétségbeejtő mennyire megváltozott. Mindig is ateista, kifejezetten liberális, tipikus középosztálybeli gyerek volt. A suliban ő volt az osztály bohóca, de ezt se vitte túlzásba, okos volt, jó jegyei voltak.” – egy iskolai barát szavai a MailOnline-nak.

A történetről keveset tudni, lévén a legtöbb bizonyítékot a Sclotland Yard is titokban tartja, nem kevéssé Jack biztonsága érdekében. A nyilatkozatok közül azonban ha más nem kiderül ki is Jack: Jack 20 éves, Liverpool drukker, imádta Banksy művészetét. Aztán tavaly bejelentette, hogy „megtér az iszlám hitre”. Ebben szülei – akik liberális ateisták – nem akadályozták meg. Sőt, eleinte semmi gond nem is volt, egészen addig, amíg Jack egyre durvábban nem kezdett „neofiták hevületével” belebonyolódni új vallásába. Régi barátait egyre korábban szólította „khufarnak” és egyre erőszakosabb is lett saját hitelvei kapcsán, és természetesen azok másokon való érvényesítését jelenti. Kísérletet tett legközelebbi barátai és szülei megtérítésére, közölve velük, hogyha nem követi, mind a pokolban fognak elégni. – ez már a Metro magazin összefoglalója.

A szülők és barátok számára útját egyértelműen „humanitárius akcióként” állította be, mint mondta célja nem volt más, mint az Asszad-rezsim által megöltek gyermekeinek ápolása ott helyben, azaz Szíriában. Állítólag Rakkába utazott, ami azonban hamarosan az ISIS szíriai főhadiszállása lett. Ekkor derült ki, hogy szándékai már az első perctől sem azok lehettek, amiket libsi szüleinek beadagolt a szír csecsemők simizéséről, hanem épp ellenkezőleg. A bizonyítékok egyenlőre titkosak, de a Scotland Yard állítása szerint folyamatosan gyűlnek és egyre meggyőzőbbek. A szülőket épp a napokban tartóztatták le és engedték szabadon, hisz az „új szemüvegre küldött pénz” szír számlára való átutalása terrorizmus támogatásának minősül Angliában.

Amúgy Jack nincs egyedül. A brit hatóságok felmérései szerint közel 700-1000 brit állampolgár harcol az ISIS oldalán Szíriában és Irakban, Jack Petts azonban az első „liberális középosztálybeli fehér srác”, aki nyíltan felvállalva csatlakozott a harchoz.