Zárt levél II

 

 

  

Bizonyossá vált, hogy egyik kedvenc közeli játszópajtinkat, a Mandarint bezabálta a Habonyművek. Mivel épp pár héttel ezelőtt volt konkrétan egy kis kettes-számú-szülő-felemlegetés köztem és a Mandiner brigádja között (nyílt, vagy zárt-e a levél amit írtam a Főszerkjüknek) időszerű, hogy én is megemlékezzek a hajdanvolt dicső lapról.

A 444 hosszú, jól informált és zavarba ejtően részletes és majdnem tárgyilagos nekrológot hozott le a Mandinerről. Ez annál is meglepőbb, mert legjobb tudomásunk szerint elvileg minden névtől, akikről szó esik a cikkben heveny agyfaszt kellene kapniuk. Most azonban, ahogy – szerintük – Habony komisszárjai épp maguk sortüzezik le a liberális Soros-blitzkreg elől menekülő mandis pártkatonákat, olyan boldognak kéne lenniük, mint Hitlernek 1941 nyarán.

Marha szépen szól a 444 gyásztrombitája, de pár dolog azért kimaradt. Vegyük hát sorra.

Tombor Andrásról soha a büdös életben nem hallottam még igazából, de az, hogy ő – állítólag – Habony „hitelezője”, máris felvetít pár érdekes dolgot. Első: mit kellhet hitelezni valakinek, aki maga a Pénzmanna Csakrája? Mindegy is. Biztos kért pár gurigát elsejéig

Mindenesetre a Habony-művek sem úgy működik feltétlenül, ahogy azt az ellenzék leírja, és nem piros billárdgolyóval a szájukban írnak a 888-ban sem feltétlen, bár sok huncutságot elkövetnek, amit mi így nem tennénk. A Simi-média sem biztos, hogy olyan egységes, mint azt a kormány láttatni szeretné, ahol Pocakos Ezredes és agyhagyott ficskája csattogtatják az ostorokat, hogy mindenki egy emberként leplezze le a Kaiju ármánykodásait.

Mindenütt vannak árnyalatok a fő irányvonalak nyilvánvaló megléte mellet, így a hírTV-s Bella Levente vagy Stumpf haverunk nem nagyon említhetőek egy lapon, ahogy a Heti Válasz – a simi-birodalon belül is – képes volt megőrizni némi tárgyilagosságot és józanságot, és leginkább ama sokat hangoztatott szakmaiságot. Ugyanígy lehet azt mondani, hogy a Ripost tényleg a kutyába lemegy, a 8-as meg amolyan fő irányvonalat visz, de egyáltalán nem kizárt az sem, hogy a Habony-művek hasonló szerepet szán a Mandarinnak, mint Simi a Válasznak. Amolyan kommunikációs csatorna, érintkezési felület, vagy ha úgy tetszik, szelep szerepben akarja megtartani.

Hogy ez fog-e sikerülni, az kiderül. Elnézve azonban a – legutóbbi írásomra érkezett válasz alapján – „jakobinus” szemléletet, ez nem lesz egyszerű feladat.

Tombor természetesen a 444 világában Orbán-vezér csettintésére azonnal pattan és vásárol magának lapot, kebelez be, tesz tönkre, zabál fel, és neki mindegy, hogy Népszava, vagy mandiner, neki lap kell. Azonban szerényen jegyeznénk meg: a „névtelenül írogató” mandisok jó része már 2012 táján, tehát jóval korábban kezdett elszivárogni a Mandarinról, mintsem hogy lett volna G-nap vagy bármi. Habony még nem is létezett, amikor a Mandineren belül már régen ott voltak a törésvonalak, és ezek akkor sem Orbán és Navra személyéről, hanem ennél sokkal mélyebb kérdésekről szóltak.

Aztán – igazából a szerkesztőség életkorának folyamatos növekedése okán – mindenki ment is az akkor még egységes közegen belül a maga útján, miközben a Mandi sajnos nem tudott akkorát lépni, mint amekkorát akkor kellett volna. Ennek több oka is volt: a véleménycikkek és blogolás nagyon jópofa dolog, de megélni belőle nem lehet, tehát az eredeti banda szétszéledésének már a kezdetekben anyagi és nem 444 által felvázolt ideológiai okai voltak. Az ember ott tud dolgozni ugyanis, ahol van elég munka, de a Mandi igazából sosem indult be olyan szinten, hogy lett volna elég.

A Habony-művek ebből a szempontból sokkal „jobb”, hisz nem féllábú lóval akar indulni az epsoni derbyn az, aki ott nyeregbe száll. Mi sem véletlen cuccoltunk be a PS-mellé, és nem is bánjuk, mert adják rendesen a bubit a jakuzziba úgy, hogy megmaradt a saját kis emeletünk, és nézhetjük a Lajos versus Árpi deathmatch-et kellő távolságból.

Ha már „kiteregetés”: ki kell ábrándítsam Rényi Pál Dánielt a tekintetben is, amikor azt akarja láttatni, mintha itt végletes, végzetes hatalmas ellentétek feszülnének kormányisták, simicskisták, habonyisták és egyéb emberkék között. Ez sem feltétlen igaz, bár az tény, hogy a Toronyházban sem folyik már ingyen a sör mindenkinek (az Amerikából rabszolgatartó-nosztalgiákat fogalmazó főmunkatársnak pl. továbbra is, de a válaszos sváb is számíthat ránk, neki amúgy is a kedvenc szava az ingyen). Mivel azonban nekünk nem Soros Gyurka adja a milliárdokat, hogy másfél millióért állítsunk fel egy saját magunktól bérelt egy rozoga színpadot Gulyásmarci vagy Schilling művészúr rikácsoló segge alá, így valamiből élni is kell. Tehát vagy ez, vagy az: a „független sajtó” legendáját meg tényleg el kéne engedni, főleg a 444-nél.

Kormánykritikus konzervatív „underground” mindig is volt és lesz.

Ahogy az iszlám magát a béke vallásának, mi magunkat ilyen független kormánypártinak gondoljuk. Nem hisszük, hogy ne lennénk képesek mi is úgy beszólni például Lézerjaninak, hogy aztán halljuk vissza a Parlament folyosójáról másnap, hogy mennyire megsértődött ránk. (Megtörtént.) Számos cikk jelent már meg amiben kritizáltuk a kormányt, de tényleg nem arról van szó, hogy a „bannoni modell” szerint gyártanánk az ellenségeket.

Sokkal inkább arról szól ez, hogy belenavigál-e valaki a titokzatos Dávidibolya – Bokroslajos – Debreczenijózsef háromszögbe, ahol aztán a Cuck-sugárzás hatására sorra termelődnek a mindenkori baloldal igazkonzervatív társutasai.

Balogh Ákos Gergely távozása után az utolsó korszakban azt láttuk, hogy Rajcsányi Gellért egyértelműen kijelölte az új irányt, és minden „egyrésztmásrészt” és felületes haverkodások ellenére a Simicska-uszályok farvizeibe vitte a lapot. A Mandi felülete egyre inkább a liberális lájkok begyűjtésére hajtott, de ez az olvasótáborán is meglátszott, hisz ezrével hagyták el korábbi olvasói a lapot. Nem kellett nekik ez, mert aki ezt akarja, megveszi a Nemzetet, és abban ez megy 0-24-ben. Két dudás egy csárda esete, és ekkor jönnek a már fent említett piszkos anyagiak.

Nos, innen halászta most ki Tombor az egyébiránt egyre kevésbé saját elvei, mint inkább saját adósságai vezérelte Mandinert. Emiatt korántsem lehetetlen, hogy a Habony-művek oltalmában épp a „régi” Mandi szelleme jön vissza, azé a Mandié, ami épp nem felszámolja, hanem újraépíti a kétségtelenül megtépázott hátországot.

Kár lenne tagadni, hogy a G-nap előtt már meglévő elvi törésvonalakat a G-nap utáni korszak csak felszínre hozta, és ez a vihar ülepszik épp el most. Azok az ellentétek, amiket most a 444 örömmel intimpistáskodik bele a közéletbe, régóta léteztek, de fognak is. Nem lehet tudni – mi is csak találgatunk – hogy a tyúk vagy a tojás mintájára Viktor vagy Lajos „szakítottak-e” előbb, de ha már szimbólum: a nyugati határszél Tranzit fesztiválja helyett Orbán valóban már a „keleti” Fidesz-buliban, Tusványoson szokott programokat hirdetni. Ez a folyamat is lehet szimbolikus, de a mi Toronyházunk továbbra is igyekszik stabilan meredni az égre és nem mozogni úgy, ahogy a többiek.