Vers mindenkinek a migrációról – Alföldi Róbert műfaji szélesítése

Mert ugye a vers attól vers, hogy a mondatok nem érnek el a sor végéig. Alföldi Róbert megmosolyogtató kísérletét megtekintve minden bizonnyal megáll ez a műfaji definíció, így hát folytatjuk az általa megkezdett utat és tovább vágtatnunk az amatőr politikai verselés hadiösvényén.

 

Szex egy bevándorlóval

Bolyongás éjfélkor ma is, mint mindig
A körút fényei közel vannak ma a lelkemhez
A fiú erőszakos volt.
Leginkább “fiúnak” nevezem társaságban
őt, aki legalább ötvenöt éves, rongyos, impotens, mint apám.
József Attila-díjas, tizenegy kötetes.
A hűtőjében nem volt más csak parmezán és
penészes kolbász, olcsó bor. “Élek, ahogyan lehet.”
“Kibasztak a Kerényiék az akadémiából.” – mondja és bőg. Vizet enged a fürdőkádba. “Itt mindenki tehetségtelen, aki nem cseszi el az életét.” – de tudom, hogy ezt a mondatot ügyesen plagizálta

Most a logosz szilánkjaiban gázolok, mint egykor Ady.
Igazság sehol nem talállak!
Akciós sajtburger! Leárazott esküvői ruhák. Leárazott, hidegen tartott életek. Kerouac hazudott nektek, mert
mindenki megismeri önmaga ürességét.
Megelégeltem játszani az európait, még nem vagyok kielégült,
magamhoz nem nyúlok
az bűn. ÉS, nem merném megvallani.
most őszintén, Petrának írtam, hogy képtelen vagyok rá,
vele nem. MÁRMINT önmagammal.

A posztmodern lefoszlik rólam, mint a
(hagyjuk.)
az út maga a cél.
az út maga a cél.
ismételd: az út maga a cél.

ez a kibaszott július álmatlan errefelé
rágyújtok egy kapualjban.
lekurvázott tinikorom elég a cigipapírral együtt
Nem tudom mi a szerelem. AZ VALAKI MÁS.
Az élet egy MOCSKOS KÖZHELY
olvasom a tűzfalon
Férfiak lökdösődnek az utcán, koszos, sötét bőrük van
mocskosak még a szakadozó zacskóik is, amiben életüket
hurcolják, nőikkel együtt
akik a mindörökké koplaló gyerekeiket pofozzák,
hogy maradjanak nyugton.
Még jó, mert elképzelem, ahogyan rászabadulnak a városokra
és leszúrják anyámat, az ételért.
óriásplakát-gondolatok

A Dühös Éhség
(az éhség dühösség
aki féli
az éhezőt
féli
a dühöst).
Egy lóarcú fiú
istenemre mondom nem tudom, honnan jött
valami megélhetési bevándorló
egy biztos, izzadságszaga van.
Mellettem áll a tömegben, közelebb jön
Ginsberg írja, hogy
merevedése volt friscoban egy sráctól
az utcán, éjszaka
már tudom miről beszél
pedig nekem lyukam van.
Minek finomkodjak,
nem beszélgettünk, nem beszéltünk,
nem jelöltem be twitteren, csak
mutatta az utat,
a pályaudvar mögé, ahol sötét volt
tiszta nedvesség minden,
azt hiszem ez a
Pater Omnipotens Aeterne Deus érzete.
Önmegváltó közösülés.
Hogy két napra rá egy kiállításon, egy fiatal és tehetségtelen
grafikus képe előtt sírjak, félrészegen.

(Bizonytalan Róbert = Égerer Orsi verse)

 

Nem kell a körítés

A tüntik elindulnak keritést széttépni
A hatalom ellen terrorizmussal és diktatúrával riogat
Közben férfiak, nők gyerekek, családok özönlenek hozzánk a segély, a jólét, a tejjel-mézzel folyó kánaán igéretével.
Özönlenek Koránba rejtett dollárokkal, megállíthatatlanul, a parkokat elfoglalva.
Hozzánk, Magyarországra 2015-ben.
Ugye az én hazám nem csak kerítést épít?
Ugye az én hazám nem csak tétlen nézi mindezt?
Ugye az én hazám nem a homokba dugja a fejét?
Ugye az én hazám tényleg érti mi történik?
Ugye az én hazám tudja mi a népvándorlás, az invázió és félelem?
És mi az emberséges és józan megoldás az ilyen helyzetben?
Ugye Magyarországon értelmes, józan emberek élnek?
Tudom, hogy így van.

(Felföldi Róbert verse)

 

Haiku kerítés

Hazám kerítés
Vadkan töri az irtást
Érző emberek

(japán migráns verse)

 

Khörrrítés

khörrítés, khörrítés
az a kibaszott khörrítés

(metálos Róbert verse)

 

Tudom, hogy így van

Betyár indul menekült-verni éjjel
Orbán terrorral, fertővel riaszt
Kerítést ver le, míg telve reménnyel
Nő és gyerek hozzánk keres vigaszt

Hát mond hazám kerítésépítő vagy?
Hát mond te haz, hogy nem csak ütni vágysz?
Azzal mi van, hogy él és élni is hagy?
Emlékszel még a szolidaritás?

Érted hazám mi történik körülled?
Felrémlik még a kiszolgáltatás
A félelem s remény hangját megérted?

Hogy segítesz egy ilyen helyzetbe?
Magyarország érző emberek –e?

(Róbert angol szonettben verse)

 

Ójajj, kerítés

Oh jahj te nép hogy lészel íly agyatlan
Nem látja szem mit tész az Orbi most?
Keríti el hazánk belé a bús pokolba
S csak Alföldi Róbert látja már!

Félszáz derék tünti áll csak ellen
Tépve szét a kordont bőszen ím
S vonulnak fel s alá a hőben
Míg afgánnal hál a szír s a jó türkmén

Esdlek téged Ó kegyes Liberra
Szabadság Istennője ím, hogy
adj nyugalmat már e kis hazánknak

(tizenéves liberális Róbertke verse)

 

Limerick kerítés

Van egy hely, a neve Hungary
Afgánok szeretnék belakni
Alföldi kiakadt
Bontsák le a falat
Nem tudnak kerítést ugrani

(ír alkoholista Róbert verse)

 

Cölöpverő magány

Kerítés. Épül.
Ha a szív megdobban, egyben meg is hasad.
Mert a kerítés…. csak épül.

A bulldózerek hordják el Mórának halmát
Hogy letarolva oda drótkerítést húzzanak.
Már most a könnyem csurog.
Nem csurog ömlik.

Froemer Ninánál 30 afgán lakik.
Ő a párjával a konyhában húzza meg magát.
Csak ő érez már.
Meg még páran. Alföldi Róbert.

Az ország a hőség közönyébe hullt.
Nem érez. Nincs lelke. Megölte az Orbán.
A lelkét. Azt. Kitépte a szívvel, ami egykor ott volt.

Kék plakát magányában ázik a szolidaritás.
Széttépve, lefújva a Lelkiismeret.
Árva afgány kislány sír a keletinél.
Megtöri a csöves álmát.

Mikor lesz már vége – riadok fel én is.
Nem tudom… Talán Gordon vagy Feri eljő megint.
Vagy egyszerűen vége lesz, és mind meghalunk.

De az is lehet, hogy egy nap majd felvirrad
Az Igazság Reggele, és boldog
melegházasságban lép frigyre Ahmed és Rodrigó
Mohamed bin Kolompár? Ő lesz az új Vezér?
Ő fogja elhozni az új hajnalt nekünk?

Most megyek aludni.
Már ha tudok így…. munkagépek s cölöpverő gépek zajában.

(Befogadó Nina Róbert verse)

 

Slampoetry kerítés

Volt egyszer egy vezér, az Orbán,
kerítést nyomott le a nép torkán,
hogy majd kívül rekedjen,
nácival verekedjen
koszovói vagy épp az afgán.

(Spontán Róbert verse)