Társadalomjobbításról beszél, de hálózatot épít a CEU

 

 

  

Elvileg Magyarország legjobb egyeteméért megy a hiszti három hete, és végső soron emiatt alázzák meg magukat napról-napra jobban a festékben tapicskoló flakonforradalmárok. Nem elég, hogy nem képesek pár méterről eldobni a Sándor-palotáig, és megfutamodnak egy kis esőtől, de utóbb még a szocializmusból itt maradt bolsevik hatalmasságok bocsánatáért is kellett esedezniük, rádöbbenvén, hogy máig ők jelentik a ballib ellenzék egyedüli erős bázisát.

Mit tudhat hát ez a CEU, amiért ezek a csillogó szemű, fiatal diszkórajongók többször is képesek magukból bohócot csinálni a nyilvánosság előtt? Mit ad Magyarországnak ez a csodaegyetem, és mit nem?

Az, hogy nem képez tanárokat a CEU, még valahol érthető, hiszen az egy viszonylag összetett dolog, hogy kik taníthatnak egy szuverén ország közoktatásában.

Láttuk, Magyar Bálinték eléggé rámentek a magyar oktatás kinyírására, elkezdték külföldi cégeknek leprivatizálni a tankönyvgyártást, és személyre szabott törvénnyel biztosították, hogy Soros „Filantróp” György egyetemet nyithasson Panni néni vegyesboltja mellett, Magyarországon.

Miért elégedtek volna meg ennyivel? Miért ne dönthették volna el később a kissé provinciális hazai liberálisok helyett rögtön a teljesen vonalas külföldi liberálisok, hogy mi legyen a magyar tankönyvekben? Miért ne képezhették volna egy idő után a sorosbiztonsági átvilágításon átesett káderek a tanárokat? Ki tudja, mikor dőlt volna hátra elégedetten a táncoló miniszterelnök és derék oktatási minisztere, hogy a liberalizmusban nemzetközivé lett holnapra a világ?

Talán csak azért nincs mostanra tanárképzés a CEU-n, mert az MSZP–SZDSZ kormányok oktatáspolitikai víziói nem tudták kifutni magukat.

Akkor legalább orvosokat képezhetnének az emberszerető, mások jó sorsáért fáradhatatlan milliárdos egyetemén, de nem!

Nem elég, hogy az oktatásügyön önhibáján kívül nem tud segíteni ez a csodálatos tudományos központ, de az egészségügyön nem is akar? A CEU veretes és a megtámadottság nehéz napjaiban büszkén fel is vállalt kapcsolati hálójába éppen csak egy-két honi kórházzal folytatott együttműködés nem fér bele?

A balliberális ellenzéktől és sajtójától egy életre megtanultuk az utóbbi hónapokban, hogy az oktatásügy és az egészségügy mindennek az alfája és ómegája, a sikeres és boldog társadalom legalapvetőbb feltétele.

Ráadásul további indok is lenne az egészségügyi képzésekre. Milyen jól nézne ki a magyar emberek számára tökéletesen semmitmondó, külföldi Nobel- és egyébdíjas közgazdászok, egyetemek, kollégiumok, tanszékek, szemináriumok, valamint a néhány hazai oktatásügyi szereplő neve mellett az Országos Onkológiai Intézet vagy a Heim Pál Gyermekkórház! De semmi, egy apró, árva ápolói továbbképzésben sem bukkan fel együttműködőként a társadalomjavító CEU.

Aztán azt látjuk, hogy hiába van matematika tanszék, mérnököket sem képeznek Magyarország legjobb egyetemén.

A CEU-t teljesen hidegen hagyja az égető magyarországi, sőt közép-európai mérnökhiány, és sajnos ezen a téren sem próbál jottányit sem javítani a társadalmon. A helyzet mára odáig fajult, hogy minden végzős mérnökért kapva kapnak a munkahelyek, s ezért kicsit sem tudnak válogatni a munkaerőben. Minden liberális beláthatja józan ésszel, hogy ez csökkenti a versenyt, ami a közmegegyezés szerint rettenetes baj.

Ráadásul kik fogják így felépíteni azokat a jövőbeli hidakat, amelyeket majd nyáron lakossági kezdeményezésre le lehet záratni, hogy a hippi törzsközönség kedvére füvescigizhessen, ördögbotozhasson és barbecue-zhasson rajtuk?

Tudjuk, hogy Soros György rendkívül szívén viseli az elesettek, elnyomottak sorsát, de a tanárok, orvosok, mérnökök mellett hiába keressük az egyetem által kinevelt szakemberek között a szociális munkásokat is.

Pedig mennyi hasznos tapasztalat és tudás adódhatna össze az egyetem által bevonzott nemzetközi diákcsapat, illetve a nemzetközi együttműködések révén. Bizsergető belegondolni, hogy sok-sok ország legjobb módszerei futhatnának össze a CEU tudásközpontjában például a hajléktalanság ügyének kezelésével kapcsolatban. Megannyi kiváló szakdolgozat születhetne például arról, hogy a hajléktalanság miért a férfiakat sújtja elsöprő többségben, és az okok feltárása mellett, jó eséllyel felbukkanhatnának végre az élet által kipróbált, okos javaslatok is. Mert ez a tudás láthatóan hiányzik Magyarországról, pedig honnan máshonnan várhatnánk, mint a társadalom megjavítására elköteleződött, minőségi filantrópikus egyetemtől?

Szegény Tarlós István talán nem elég körültekintően próbálta áthelyeztetni a rászorulókat a belváros köztereiről a hajléktalanszállókba, de erre Soros György hazai hívei mindössze annyit villantottak fel szociális érzékükből, hogy visszaráncigálták a hajléktalanokat a Deák térre, a Móricz Zsigmond körtérre, a Ferenciek terére, hogy ott rohadjanak meg, ahol addig.

Hát akkor kiket képeznek a CEU-n? Nagyrészt bölcsészeket. És minek képeznek bölcsészeket Soros egyetemén? Pofonegyszerű: Soros szervezeteinek.

Úgy bizony, sajnos újfent olyan igazság kénytelen kiderülni a nagy filantrópról, hogy nem is az emberiséget szereti, hanem csak az ő érdekeiért munkálkodókat. Őket viszont annyira, hogy még kiképezni is hajlandó őket, és aztán mehetnek az Eötvös Károly Intézetbe, a Transparency Internationalbe, a Political Capitalbe, a Policy Solutions Elemző Kft-be vagy a Haza és Haladás Egyesületbe.

A „nyílt társadalom” globalista szellemiségében kiképzett történészek, nacionalizmus-kutatók, politológusok és filozófusok a társadalommérnökösködés kulcsemberei, akik remekül ki tudják találni, hogyan kéne működnie az államnak és a társadalomnak, ha pedig nem az ő elképzeléseik szerint működik, akkor elsőrangúan tudnak aggódni és rettegni az állítólagos fasizálódás, valamint az örök karaktergyilkos biankó csekk, a korrupció miatt. Persze létezhetnének olyanok is, akik szakmai ellenvéleményeket fogalmaznak meg velük szemben, csakhogy valami különös véletlen folytán, a nem garantáltan Soros-elvek szerint kiképzett bölcsészek a haszontalan diplomások jelképeivé váltak a közbeszédben, míg a Soros egyeteméről kijövő bölcsészeket „Magyarország legjobb egyetemének” végzőseiként ünneplik. Így pedig konkurencia nélkül lehetnek hasznosak a hálózat számára.

Ennek a hálózatnak a portyázó könnyűlovasságát a gender- és nőkutatók adják, akik a sosem szűnő hisztivel zilálják szét a társadalmat a Szivárvány Misszió Alapítvány, a PATENT Egyesület, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és más Soros-pozitív civil mimikrik alkalmazásában. A jobboldal pedig hajlamos úgy tekinteni rájuk, mint gyenge irreguláris erőkre – egészen addig, amíg nem borítanak lángba egész vidékeket, azaz nem erőszakolják ránk a női kvótákat, az isztambuli egyezményt meg a nemsemleges vécéket.

Mindenkinek megvan a maga dolga a hálózatban

A Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ, az Artemisszió Alapítvány, az Igazgyöngy Alapítvány, a Másság Alapítvány szociológusai, szociális antropológusai, emberi jogi szakértői azt harsogják, mennyire el van nyomva a szabadság és a sokszínűség, mindaddig, amíg nem olyan kormány kerül hatalomra, amely megfelel Apu eszméinek. Mert akkor egy pillanat alatt fog felvirágozni a szabadság, szárba szökkennek a kisebbségi jogok, békés sokszínűség ragyog be mindent, megszűnik a korrupció, meggyógyul az egészségügy meg az oktatás, és egyszerre hallgatnak majd el a hazai civil és a brüsszeli ágyúk.

És mi van még Magyarország állítólagos legjobb egyetemén?

Közgazdaságtan, pénzügyi szakértői, elemzői és gazdálkodási képzés, hogy legyenek, akik elsimítják például a CEU cégeinek üzleti veszteségeit, és akik érvelnek a megszorító ortodox gazdaságpolitika mellett, apokaliptikus jövőképet felfestve az IMF hazaküldésének esetére. A környezetvédőket a Zöld Pók Alapítvány és az Energiaklub Szakpolitikai Intézet sleppje szívja fel, de persze adott esetben a Greenpeace is tudja, ki mellett kell politikailag felszólalnia, míg az informatikusok az Asimov Alapítvány égisze alatt dolgoznak azon, hogy a nyílt társadalom építésének eszközei és módszerei a hálózat minden sarkába eljussanak. A jogászok is hamar megtalálják a helyüket, hiszen Gulyás Mártontól a Political Capitalon át Ahmed H-ig sok a potenciális ügyfél, a nemzetközi kapcsolatok, valamint a közösségi adminisztráció szakot elvégzők pedig a Soros-birodalom hazai és külföldi építőkövei között jelentik a Kőmíves Kelemennével feljavított habarcsot.

És honnan szerez tudomást ezekről a csodákról, na meg az ellenoldal borzasztóságáról a nagyközönség? Természetesen a merő véletlenségből szintén Soros-lerakat 444.hu-tól, Átlátszótól, Magyar Narancstól, K-Monitortól, Mérték Médiaelemző Műhelytől.

Ezt nyújtja hát a sokak által körülaggódott, mostanáig többletjogokat élvező CEU. Szélsőliberális ideológiai foxi-maxi, egy káderképző a szakértőnek hangzó neveken futtatott szervezetek zárt rendszere számára. Ez a zárt rendszer folyamatosan önmagát szopja le, és nem tűri a tőle különböző rendszereket, ráadásul igencsak komoly és szervezett támadásokat képes összehangolni azok ellen. A százkarú polip bármely részét éri támadás, a többi karja menten ott terem diákseregestül, Nobel-díjas tudósostul, Bródy Jánosostul.

Pedig ezeknél a CEU-s bölcsészkedéseknél sürgetőbb feladatokat kellene most megoldani, és majd ha azokon túl vagyunk, akkor jöhet a budapesti szado-mazo közösség identitása, a queer elmélet és a marxizmus találkozási pontja, meg a londoni homoszexuális muszlim férfiak nemi élete.

És már csak egy kérdés maradt.

Ha egy unatkozó milliárdos létrehozná saját magánegyetemét, ahol mondjuk nürnbergi szellemű faji jogokat, Leni Riefenstahl propagandamédiáját, valamint a liberalizmus korokon átívelő társadalomrombolását és háborús pusztításait oktatnák, ám mindezt rendkívül magas színvonalon és mások számára is hozzáférhető, kiválóan felszerelt könyvtár kíséretében, akkor vajon mennyire zárna össze érte hasonló esetben az egyetemi világ, a tanszabadság védelmében?