Öt legfontosabb tapasztalat, amivel gazdagabbak lettünk a decemberi-januári tüntetéshullám után

 

 

  

Szorgalmas és lelkes katasztrófaturistaként végigkísértük a decemberben, a túlórázást szabályozó törvény módosítása idején kirobbant ellenzéki elégedetlenkedést és az abból született képviselő idétlenkedést egészen a januárig, a minden idők legnagyobbjának megelőlegezett, de észrevétlenül elzúgó forradalomig és általános sztrájkig bezárólag. A demonstráció-sorozatot közelről követve öt tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amit alább, pontokba szedve fejtünk ki.

A forradalmi energiamegmaradás törvénye

Minél kevesebb ember tüntet, azok annál dühösebbek. A végén ott áll egy ember, mint Jezsov a tankon, aki aztán kurva mérgesen kémleli a látóhatárt. A decemberi tüntetések legjobb pillanataiban egyszerre akár több ezer ember is képes volt válogatott szitkokat intézni a parlament épülete irányába, de a politikusok megjelenésével egy időben ez a szám durván csökkenni kezdett. A januári Általános Szrtájk alatt országszerte csak másfél ezer ember sikerült megmozgatni, igaz, ők már annyira dühösek voltak, hogy a Várkert Bazár előtti alig ezer fős tömegből többen az Echo és a HírTv stábjain vettek elégtételt vélt sérelmeikért.

Az egy főre jutó futóbolondok száma

Úgy nőtt az egy főre jutó elmebetegek száma, ahogy csökkent a tüntetők száma. Egy több ezer fős tömegben simán el tudnak bújni a szíriuszi alkotmányt követelők és a nemrég még Gyurcsány kemtrélezéséről magyarázó Echelon-tanúk, de a januárban már ők adták a többséget a mentálisan és fizikálisan teljesen lelakott Ligetvédőkkel és a forradalmi szingularitás okán banki tartozások eltörlésében reménykedő, többnyire a Kossuth téren lakó hitel- és ügyvédkárosultakkal egyetemben. Róluk szabad szemmel is meglehetősen szomorú anamnézist állítana ki bármely elmeorvos. Mellettük a munkásokat képviselő filmesztétika hallgatók és proletárforradalomról álmodozó gimnazisták egész normálisnak tűnnek, ami sokat elárul az utcai ellenzék állapotáról.

Baktatás a végtelenbe – egyszer oda, aztán vissza

Talán a kommunisták bibliájában, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című kötetében olvasták, hogy a statikus tüntetéseknél sokkal sikeresebbek a mobil tüntetések. Ez lehet, hogy az olyan kisebb városokban, mint például Belgrád vagy Szkopje működött, de Budapest alkalmatlan a nagy körökre, hiszen a budai rakparton konkrétan semmi nincs, a köztévé székházához pedig épelméjű ember nem indul el gyalog. Szerencsére ez nem akadályozta meg az épelméjűséggel nehezen vádolható Momentum Mozgalmat, hogy több diákjárást szervezzenek a Kossuth tértől a Kossuth térig, de az egyre csökkenő lelkesedés őket is utolérte. Januárban már megelégedtek azzal, hogy csak a legkitartóbb hülyék gyalogoltak a Várkert Bazárig, a többiek csak odajöttek, megunták és hazamentek.

Mindenki szeret mindenkit

Egy mindenkiért, mindenki egyért! – tört elő a felismerés Kunhalmi Ágnes kobakjából a Legfőbb Ügyészség előtti tüntetésen, elegánsan túllendülve azon, hogy se az LMP, se múlt hosszú, sötét, integetős árnyával bajlódó Jobbik nincs a helyszínen. Látszólag szeretik egymást, összehozta őket a közös szerencsétlenségük, és együtt annyira erősek, hogy nekiállnak másokat fenyegetni, az értük nem feltétlenül rajongó médiumok dolgozóit pedig fizikailag megfegyelmezni. Az ellenzék legócskább része, az undorító vörös zászlók alatt menetelő pattanásos kiskamaszok közben szabadcsapatként rongálnak meg városszerte mindent, amit ostoba kis fejecskéjükben a jobboldalhoz kötnek.

Ragyogni vágyó képviselők

Ha van valami egyedülállóan kínos az ellenzéki politikusokban, az nem más, mint az állandó szereplési kényszerük. Mindegyik csillogni akar, egyik se képes egy fél métert se hátrébb lépni. Ha tüntetés van, akkor Aprajafalva összes lakója a mikrofonhoz lép, az sem érdekli őket, ha maradék híveik aztán metszőollóval vághatják le elfeketedett, jéggé fagyott lábujjaikat, miután több órát álltak a mínuszokban a színpad előtt. Senki nem bízik a másikban, attól félnek, ha egyszer valaki gyengeséget mutat és nem szónokol, akkor hátrébb sorolják vágyaik közös listáján.