Mindenki nyugodjon le a p…ba, nem lesz összefogás

 

 

  

Liberális felebarátainkra jellemző, hogy nagyon tudnak reménykedni. A nagyobbnál nagyobb hülyeségek kitalálása mellett újabb meg újabb meg nem valósítható álmokat szőnek. Egy ilyen álom a Nagy Összefogás víziója: minden ellenzéki párt összefog és együttes erővel elsöprik az Orbánbasit. Magyarországon végre kitör a demokrácia, és aztán lesz valahogy, csak az Orbánbasi ne legyen.

A Bitó-szalon agytrösztjei olyasmiről is álmodoznak, hogy a győztes koalíció megváltoztatja a választási törvényt majd új választásokat írnak ki, és akkor véglegesen eldől, ki vezetheti Magyarországot az Európai Egyesült Államok, a feltétel nélküli globalizáció, az iszlamizáció és a buziházasság felé vezető liberális úton. (Kedves konzervatív Olvasóim ne foglalkozzanak azzal, hogy az iszlamizáció és a buziházasság kizárják egymást, liberális felebarátaink a tőlük megszokott sikerrel fogják integrálni őket egymásba.)

Az ellenzéki média úgy lesi a pártok vélt közeledésének vélt gesztusait, mint a szerelmes kamaszok: ma mintha valamivel érzelmesebb fény csillant volna a Vona bociszemében, amikor tekintetét Botkára emelte, Fegyőr hangjában ma érződött némi bizonytalanság, mikor azt állította, nem fognak össze senkivel, Kunhalmi Ágnes kihívó pillantást vetett a délceg Karácsony Gergelyre etc.

Akkor hát fantáziáljunk egy kicsit.

Tegyük fel, hogy váratlanul, de még kellő időben megtörténik a nagy összefogás és a teljes ellenzék összezár az Orbánbasi ellen. Ez még egyáltalán nem garancia a győzelemre, mert a közvéleménykutatások szerint a Fidesz‒KDNP meglehetősen jól áll, egy újabb kétharmad határán. És ne becsüljük alá őket, mert biztos tartogatnak még néhány népszerűségnövelő kártyát, amit ki lehet játszani az utolsó hajrában. Egy kis nyugdíjpótlék, fizuemelés, adócsökkentés mindig akad egy újrázásra készülő kormánypártnál, és a szekrényből is hullhatnak ki még kellemetlen akták meg csontvázak. De tegyük fel, hogy a Nagy Függetlendemokrata Koalíció megnyeri a választásokat és a miniszterelnök… tehát a miniszterelnök…

Ki lesz a miniszterelnök?

Ebben azért meg kell egyezni még a nagykoalíció megkötése előtt. Ugyanis az a fránya szavazó birkája is szeretné tudni.

Kéjesen, sok-sok szotyival és sörrel ülnék be abba az arénába, ahol eldől, hogy Botka László, Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Széll Bernadett vagy netán Fekete Győr András, Juhász Péter, Karácsony Gergely vagy  Kovács Gergely lesz az ideiglenes kormányfő, netán valaki más, aki nagyszerűségében vetekedik az államfői posztról épp csak egy iciripicirivel lecsúszó Majtényi Lászlóval.

Itt akár abba is hagyhatnám a cikkírást, mert máris bebizonyítottam, hogy nem lesz semmi a nagy összefogásból. De adjunk még egy fantáziálásnyi esélyt liberális felebarátainknak és tegyük fel, az önzetlenség fölülkerekedik, és vagy egy komcsi, vagy egy ex(?)náci, vagy egy bohóc, aki már egyszer csődbe vitte az országot, vagy egy szédült, idealista hölgy vagy egy taknyos szőrmók vagy egy ex(?)drogos pszichopata vagy egy puhapöcs vagy egy humortalan humorista vagy a Bitó-lista valamelyik párton kívüli személyisége lesz az ideiglenes miniszterelnök a megnyert választások után.

És akkor neki kell fogni a munkának, mert az volt az egyezség, hogy megváltoztatják a választási törvényt és új választást írnak ki.

Csakhogy a választási törvény megváltoztatásához kétharmados többség szükséges. Az pedig nem lesz meg, mert még így is hajszálon múlt a többség. Mit lehet tenni? Ja, hát népszavazást kell kiírni.

Igen ám, de az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalma a tiltott tárgyak közé tartozik, azaz az Alaptörvény értelmében nem lehet róluk népszavazást kiírni.

Meg kell hát változtatni az Alaptörvényt. Az Alaptörvényt azonban csak kétharmaddal lehet módosítani. Népszavazást nem lehet kiírni, mert az Alaptörvény módosítására irányuló témák ugyancsak a tiltott tárgyak közé tartoznak.

Nagy, nagy szopás.

Meg kell jegyezni, hogy Magyarországnak van egy törvényesen megválasztott államfője is, akit 2022-ig csak puccsal lehet tisztségéből eltávolítani. Neki és az Alkotmánybíróságnak is van némi beleszólása az ügymenetbe, nemkülönben a Nemzeti Választási Bizottságnak is…

És van a magyar szavazásra jogosult polgárság, melynek minimum egyharmada egyszerűen megmozdíthatatlan, apolitikus, nem veszi a fáradtságot, hogy elmenjen szavazni egy népszavazás esetében. Aki népszavazást indítványoz Magyarországon, tudatában kell legyen annak, hogy egy 33%-os hátránnyal indul.

És azt see felejtsem el megemlíteni: minden a jobboldali média össztüzében történik majd. A mi össztüzünkben!

Szopások Szopása!

Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy az állami jogban járatos elmék megtalálják a kiskapukat, hogy a jogi feltételeket megteremtsék a választási törvény megváltoztatásához.

Arra viszont féltett heréimet is fel merem tenni, hogy ehhez sem egy fél, sem egy egész év nem elegendő, még akkor sem, ha a feje tetejére áll mindenki, és még ráadásul Orosz Anna, Kunhalmi Ágnes és az újabban LMP-s melltartót öltő Demeter Márta megmutatja a keblét az Országházban és minden magyar város főterén.

És ha sikerül is végül szavazásra bocsátani, még nem biztos, hogy a nép meg is szavazza.

Most pedig képzeljük el, hogy mindeközben a vezírek ‒ megismétlem a neveket: Botka László, Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Széll Bernadett, Fekete-Győr András, Juhász Péter, Karácsony Gergely és Kovács Gergely vállvetve és végtelen türelemmel küzdenek meg az államjog bürokráciájával, hosszú, idegtépő időkön keresztül, és nem esnek egymás torkának.

Na erre tessék fogadni!

Szóval miután ez a perverz koalíció minden magyar politikai idők legocsmányabb cirkusza után feloszlana, ki nyerné meg a választásokat, bármilyen választási rendszer is lenne az?

Hát az Orbánbasi, legalább kétharmaddal.

Úgyhogy mindenki nyugodjon le a p…ba, hiszen ezt a kínos és felesleges kitérőt, melynek végén ismét a kétharmadhoz érünk vissza, normális ember nem kívánhatja.

Ehhez, amit leírtam, amúgy nem kell olyan nagy ész, tehát még Vona Gábor és Fekete Győr András is tudják. Ők ugyanis a kulcsfigurák. A szoci dinozauruszok már rég elfeledték a kormányzati álmokat, van az két tucat parlamenti hely meg az állami finanszírozás, abból eltengődik a mag, aztán majd jön a nyugdíj vagy át lehet sodródni valamelyik sikeresebb párthoz, úgy 2021-ben. Fletónak meg már régóta csak trollkodás a politika, amíg lehet, még trollkodik, aztán addig megszületnek az unokák és lesz újabb elfoglaltság. Széll Bernadettet meg elfújja a szél, mert nem lehet más a politika.

Két politikusunk van, akik igazán ambíciósak és akik elég fiatalok is ahhoz, hogy kivárjanak, Vona 39 éves, Fegyőr 28.

Vona biztosra megy, a Jobbik minden jel szerint bejut a Parlamentbe. fegyőr ugyan kockáztat, de a Momentumnak is vannak esélyei, ráadásul ha bejut, akkor az LMP egészen biztos, nem jut be, eltűnik a süllyesztőben és a szavazóbázisa teljes egészében átpártol a Momentumhoz. A következő választásokra az MSZP és a DK a parlamenti küszöb alá kopik, de erodálódik a Fidesz is, ez általában törvényszerű, ha hosszú ideig vagy kormányon. És akkor 2022-ben három párt között dől el a választás. Így a súlyuk abban az esetben is növekedik, ha még akkor sem nyernek. És még mindig van idejük, Vona 44 éves lesz, Fegyőr meg még csak akkor ér a Krisztusi korba.

Vona még abban is gondolkodhat, hogy egy számára legszerencsésebb esetben a Momentum sem jut be a Parlamentbe, így 2022-ben egyedüli kihívója lehet az Orbánbasinak.

Így gondolkoznak a virgoncabb aspiránsok és ez az út okosabbnak tűnik nekik, mint politikai hullákkal és viccpártocskákkal összefogniuk.

Valljuk be, igazuk van. És örüljünk, hogy vannak ilyen ambíciós, karizmatikus és balga ifjoncaink, mert amíg legalább ketten lesznek, nyugodtan alhatunk, hisz Fidesz-kormány lesz kicsiny hazánkban.