Már kecskéket is dugnak a híreket elhallgató libsi sajtótermékek

 

 

  

Anélkül, hogy a ritka kivételeket megbántanám, kénytelen vagyok azzal a megállapítással élni, hogy a liberálisok zömét alkotó állampolgárok egészen furcsa viszonyt ápolnak a szólás- és sajtószabadsággal.

Meglehetősen régóta próbálom megfejteni a számukra irányadó elveket és elméleteket, de csak bizonyos rendkívül homályos gumiszabályok jelenlétét tudtam beazonosítani. E gumiszabályok szerint amennyiben bárki nem úgy ír a migrációról, mint a világ legnagyszerűbb eseménysorozatáról, akkor ők rögtön gyűlöletkeltéssel vádolják meg az illetőt, és a megfelelő helyen feljelentéseket foganatosítanak.

Összehasonlító elemzés következik a helyes és helytelen írásmódokról.

Ha példának okáért egy migrációs háttérrel rendelkező úr majmokat megszégyenítő módon felmászik egy negyedik emeleti erkélyre, hogy megmentsen egy kisgyereket, vagy ha egy magát szírnek mondó migráns a Keletinél szorítókötést alkalmazva tart életben egy magyar embert, avagy ha bárhol a világban egy olyan sportoló, aki elköltözvén egy szegényebb  afrikai országból sportolónak áll és ebben a minőségében legyőz egy őslakost, akkor liberális felebarátaink először diadalmas kurjongatásba kezdenek, később vad, szűnni nem akaró kárörvendő kacajban törnek ki, majd úgy kezdik kiposztolni a Facebookra a legendás hőseikről szóló híreket, mintha nem lenne holnap.

És mintha ezekből a valóban elszigetelt esetekből bármilyen következtetést le lehetne vonni a migránsok tekintetében.

Aztán mikor valami kis kamaszos csínyen kapják az illegálisan Európába érkezetteket, mondjuk elkötnek egy teherautót, hogy embereket öljenek, vagy több százan nőket kezdenek szelíd erőszakkal maguk közé integrálni egy jó hangulatú szabadtéri szilveszterezés alkalmával, vagy egy Eritreából egészen Freiburgig menekült fiatalember úgy létesít szexuális kapcsolatot néhány báránnyal és kecskével, hogy nagy valószínűséggel a kedves, ám bamba haszonállatok az aktusba nem egyeztek bele, a mi liberális barátaink kétségbeesve kezdenek arról győzködni minket, hogy ezekről a hírekről egy igazi demokrata nem számolhat be.

Ezekről a hírekkel szerintük nem szabad foglalkozni, mert esetleg az ártatlan olvasók politikailag nem korrekt következtetéseket vonnak le belőlük, és később talán még helytelen gondolataik is támadnának. A politikailag nem korrekt következtetéseknek és helytelen gondolatoknak meg tudjuk mi a vége: megérkezik a fasizmus és a világvége, ezeket pedig minden körülmények között el kell kerülni.

Semmi nem számít, csak a haladás, és aki és ami nem a haladást szolgálja, az ellenség.

Hadiállapotban indokolt a cenzúra! – véli a mi szólás- és sajtószabadságunkért máskor meghalni akaró Voltaire-manírban szenvedő libsi barátaink.

Tehát az ilyen híreket megírni nem más, mint gyűlöletkeltő propaganda terjesztésének minősített esete, és eképpen is kellene cenzúráznunk és szelektálnunk  a nyugatról érkező híreket, különben utolsó nácikokká leszünk, azokat meg egyetlen nyugatos szalonban sem szokták megtűrni.

***

Azonban miután minket már réges-rég kitiltották az összes szalonból, bátorságunk határtalanná növekedett. Meg egyenként is úgy gondoljuk, hogy mi azért vagyunk többek, mert mindkét típusú hírről be szoktunk számolni, ellentétben a magukat függetlennek hazudó liberális szerkesztőségekkel, ahol például ez a bizonyos freiburgi eset is a liberális cenzúra áldozata lett.

Amíg egy egy perces néma csenddel, és egy szál virággal tisztelgünk az Index és társai által jelöletlen tömegsírokba temetett híreknek, gyorsan összefoglaljuk, mi is történt pontosan.

A fentebb említett kecskékkel és bárányokkal megélt, vad és szenvedélyes éjszakák után az eritreai bulibáró a későbbiekben ráfanyalodott a germán hölgyekre is, és ezzel rengeteg kalamajkát okozott. Egy német regionális lap beszámolója szerint a rendőrség több nemi erőszak ügyében nyomozott, és így lelt rá emberünk(?) DNS-ére. A DNS egyébiránt úgy került a hatóságok birtokába, hogy a freiburgi gazdák, akikről tudvalevő, hogy a haladás és a progresszió régi ellenségei, miután bizonyos jelekből arra következtetésre jutottak, hogy különböző liezonok valósulhattak meg az éjszaka leple alatt az állataik és egy ismeretlen amorózó között, voltak annyira szívtelen fasiszták, hogy képesek voltak feljelentést tenni. A sokat látott német rendőrök pedig egykedvűen mintát is vettek a megerőszakolt haszonállatokból, így amikor meleg német nyártól felhevülve három német kishölggyel is beleegyezést nélkülöző nemi aktust folytatott a freiburgi éjszakák fékezhetetlen császára, már tudták, kit kell keresniük.

A történet vége happy end, hiszen a csávót ősszel elfogták, és még az is elképzelhető, hogy ki fogják utasítani Németországból. Ez utóbbira természetesen nem érdemes mérget venni, hiszen nem egy esetben tapasztalhattuk, hogy az ilyen aranyemberek kitoloncolását zavart tekintetű liberálisok szabotálják. Mert mi lenne velük otthon, a sovány kecskék között, és tudjuk, azért mert egy migráns kecskéket baszik, még lehet jó ember. Viszont kishölgyek véleményét továbbra is illik kikérni az aktus előtt a világ eme szegletében. Aki meg ezt nem érti, azt érdemesebb volna talán még a sivatagban lelőni és eltemetni az illetékes hatóságnak különböző nemzetközi egyezmények alapján. Ahhoz meg, hogy ilyeneket kössünk a tranzitországokkal, állampolgári felhatalmazás szükséges, amihez meg megfelelő és kiegyensúlyozott tájékoztatás.

Tanulság? Azt a kecskét a liberális sajtó dugta meg!