Lövészárokba mégis minek fa?

 

 

  

Na, gondolhatná az egyszeri magyari, most majd elválik a szar a májtól. A Ligetben nem vágják ki a fákat, hanem átültetik, lehet hazamenni. Persze vannak, akik a Ligetben látják az új Kossuth teret vagy újMajdant, őket nem érdekelték a fák eddig sem. Ők maradni fognak és majd belecsimpaszkodnak valami másba, mondjuk padokba, egy repedésbe vagy egy pocsolyába, hogy azt védjék. A LigetProjektesek meg most sértődöttségükben lementek filléreskedő proliba. Olyan szép, amikor ilyen egyensúlyban van az erő a mi kis magyari galaxisunkban.

Mindezek fényében ki kell jelentenünk, hogy ha győzött is valaki, akkor a normális és kitartó tiltakozás győzött, és nem az erőszakos zöldöklös hippikommunisták. Amúgy tipikus szovjet viselkedés úgy foglalni el egy szétbombázott országot vagy egy évtizedek óta lakatlan romhalmazt, mintha az hősies felszabadítás lett volna. Aztán kikiáltották a Vegán-Köztársaságot, aminek Komáromy lett az elsőtitkára, mivel semmihez nem ért. És igazi proli módon, egy közparkból kisajátított részt azonnal bevetettek hagymával meg salátával, mondván az közösségi kert.

Attól bezzeg nem veszett el a közpark jelleg, ahogy egyedül csak ezeknek jutott eszébe a kivágott fákból tüzet rakni a Liget kellős közepében.

Elegáns. Sejthető, hogy egyes tüntetők ezután sem fognak hazamenni, ahogy Komáromy Imádzsin Gergely sem adja fel a vegánországát, holnaptól majd gilisztát véd. Meg tökmindegy, csak ne kelljen zoknit húzni szeptemberig. Meg a 444 még leírhassa nyolcvanszor, hogy ő a riddimkoloni frontembere. Mintha ettől rögtön valaki volna. Az egy főre jutó két hobbizenekar országában. Remélem ezentúl azt is mindig odaírják, hogy az Ákos meg az Ákos frontembere. Legyen kerek a világ.

Szükség volt a Szegény Ember Kertemjére, hogy legyen hol megtanulni a második akkordot a gitáron. Régebben csak kívülről, a kerítés túloldaláról bámulták irigykedve a szerencséseket és a kiválasztottakat, akiknek akadt 600 Forintjuk a sörre, mert sok tiltakozás és anarchoszindikalista forradalom mellett dolgozni is maradt idejük, de most eljött a bosszú ideje, mi? Lehetett büdösködni az elit kedvenc romkocsmájának romjain, ami így duplarom, de nekik ennyi elég is volt.

De ahogy mondani szokták, zsák a foltját. A mindig zseniális kommunikátor Sághi Attila, a Liget Projekt műszaki igazgatója meg citromráncos arccal állott a nyilvánosság elé, hogy őtet legyőzték a büdöslábú környezetvédők. Nem boldogan, hogy éljen, átcsoportosítottuk a pénzeket, és végül is meg tudjuk oldani a fák átültetését. Nem, ő vesztesnek érzi magát. Nem kivágni egy fát, az neki vesztés. Holott amúgy, ha a fák átültetése valakinek öröm, valakinek meg semleges, akkor nem veszített igazából senki.

Olyan arcot vágott, mintha ő lenne a LigetProjekt Bernd Storckja és el kellett ismernie a tolódásos favédelem sikerét, gratulálni a kis raszta Pinyőknek.

Ráadásul korábban maga Sághi Attila büszkélkedett el a történelemtudásával, még a múzeumostrom idején, hogy már a kisföldalatti 1962-es továbbépítésekor ültettek át fákat a Ligetben, szám szerint 32-t, amelyből 24 még ma is él. Szellemeskedve hozzá is tette, hogy nem kell ám űrkorszaki technológiára gondolni. Szóval ami 62-ben ment az elvtársaknak, az Baánéknak is sikerülni fog, nyilván ők kevésbé érzékenyek egy fára, mint kommunista építészelődjeik, ami aztán tényleg kurva nagy dicsőség. Nemtom 62-ben előfordulhatott volna -e, hogy egy újság véleményrovatában az jelenjen meg, elvtársak, miért nem vágjátok ki azokat a fákat? Minek az átültetéssel bajlódni? Minek fárasztjátok a munkások karját pár öreg platánér, mikor úgyis kinő az, idővel.

Nekem speciel fogalmam sincs, hogy valóban értékesek-e azok a fák vagy sem, ahogy azt se tudom, hogy tizenhat vagy száz évesek, de egyáltalán nem bánom, ha az építkezéseket megpróbálják – lehetőségek szerint – a legkevesebb „járulékos kárral” végrehajtani. Egy húszéves fa is pont húsz évvel öregebb, mint az a járdasziget, amit a helyére építenek. Érték, aminek a megmentésére – főleg, mert van rá technológiai lehetőség – megéri rááldozni pár tízezer forintot, amibe a markológép meg az azt kezelő szaki kerül. Ha a katódcsöves korban sikerült embert juttatni a Holdra, akkor 2016-ban talán 30 fa átültetése se fog problémát okozni.

Az ellenségnek nem teszünk gesztusokat, mert a végén még hozzászoknak?

Főleg, mert messze olcsóbb átültetni azt a pár fát, mint büdösbunkó Tóthcsabákat alkalmazni favágó-védőnek évekig, akiknek a bőrbarnítója és a szoláriumbérlete többe van havonta. Mert az a drága, meg a Habony táskája. Meg a Hollande fodrásza. Ezekre józan ember egy büdös forintot nem szánna, szemben mondjuk a famentéssel.

És igen, ezzel felvállaljuk annak a veszélyét, hogy a világ végtelen számú jelensége közül néhányat hasonlóan ítélünk meg harmincvalahány félkegyelmű hippivel. Nekünk ez nem okoz lelki törést, ahogy az sem, hogy Komáromy Gergő valószínűleg talán – hozzánk hasonlóan – szereti a puncit. Ettől mi nem leszünk kényszerbuzik, és mert szereti a fákat, attól mi nem fogunk baltát. Pont.

Habár, amilyen monomániás ütődöttek ezek, nem zsebelik be a győzelmet és pinyőznek el boldogan a naplementébe vele. Ők maradnak, tiltakoznak és hazudoznak tovább. Rögtön azt, hogy nem is lesz faátültetés, mert olyat nem lehet, ahogy azt a Bricostore kertészeti osztályáról jól meg is állapította rögtön a szakértőjük a 168 órában. Mert csak 40 centi átmérőjű fákat lehet átültetni, az átlag meg 42. Ennyit sikerült nekik felfogni a Ligetből meg úgy általában a világból. Megnézték az Interneten a fakatasztert és meglátták az átlagot. Mondjuk nem átlagot, hanem fákat kell átültetni, de ezeknek aztán napestig lehetne magyarázni…

Sághi és a ligetvédők megérdemlik egymást.