LMBT: Liberális Megmondók Baromság Tárháza. (vol.2)

 

 

  

A liberálisok tehát átléptek a Rubiconon, alea iacta est: átvették végleg a politikai baloldal irányítását, ráadásul úgy, hogy a szélsőbalt amolyan „díszletnek megtartva” képesek voltak úgy az értelmiségi mainstream közepébe robogni, ahogy azt a kommunisták tették a múlt század elején.

B. Boogieman

Ahogy anno is a „modernség” táján sündörögtek a nemzetközi munkásmozgalmárok, akik aztán speciel itthon egy Tanácsköztársaságot gründoltak 1919-ben, úgy sündörögnek most a liberális holdudvarokban ezek az arcok világszerte. Keresztényellenes, utópisztikus, erőszakos, megbélyegző, és a legkisebb toleranciát is nélkülöző, mindent saját ideológiai elképzeléseinek alárendelő, vitaképtelen, erőszakos politikai szervezetről van szó. Akik úgy nyúlják be sorra a különböző mozgalmakat, ahogy Sztalin a pacifista békemozgalmakat, vagy Hitler a német diákszövetséget.

A Mozgalom ehhez a távlati céljához használ eszközként, „drága bunkócskaként” mindent, ami a keze ügyébe akad, legyenek azok a zsidók, a cigányok, a melegek, bevándorlók, menekültek, csövesek, drogosok vagy akár kutyák, erdők, tényleg bármi. A lényeg, hogy mindent ugyanahhoz kell vágni, a főellenséghez: a katolikus egyházhoz, mert a nácik, a kommunisták és most a liberálisok főellensége pedig mindig ugyanaz.

Pedig ha megnézzük, hogy mit tanít a katolikus egyház, rájövünk, hogy az minden, csak nem homofóbia. Ahogy a pápa fogalmazott: a meleg személyhez pozitívan, a meleg cselekedetekkel szemben elutasítóan kell viselkedni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy mivel van egy ilyen hetedik parancsolat azokon a bizonyos kőtáblákon, ezért ez a Parancs kötelező érvényű azok számára, akik az Egyház tanításait követik. Ennél normálisabb álláspont nem is lehet. Van csomó másik felekezet, amelyik máshogy gondolja, és a szekuláris világ is tárt karokkal várja az identitásukat nem Jézus, hanem a homoszexualitás mentén meghatározó embereket.

Ezért is igazából furcsa az a hihetetlen erő, az az elképesztő düh, ami az utóbbi pár évben a katolikus egyházzal szemben a meleglobbi egészét áthatotta. Az ír választás kampányának durva antiklerikalizmusa, az idei Pride minden határon túlmenő egyház és keresztényellenes hangneme jelzi, hogy ez egyáltalán nem valamiféle jogharc része, hanem támadás, agresszió olyanok ellen, akik egész egyszerűen csak mást gondolnak, mint ők.  Főleg abban a tekintetben, hogy míg a liberális haladárok azt hiszik, hogy a dolgok egyszer és mindenkorra megváltoztathatóak politikai eszközökkel, a katolikus egyház tanítása az, hogy a dolgok mindig visszatérnek egy idő után saját természetes állapotukba, és ezek a „haladások” is csak részlegesek, viszonylagosak és múlandóak. A katolikus egyház sokat megélt már, és már a francia forradalmárok is rácsesztek arra a felvetésre, hogy csak úgy el lehet söpörni többségi alapon, az elmúlt 300 év alatt látott már annál cifrább dolgokat is, minthogy meleg prostik dugdossanak feszületeket a seggükbe.

Épp ezért próbálkozni lehet, csak épp felesleges.

Ami azonban minket illet: újabb keserves évtizedek előtt áll a Világ, hisz ez az őrület egész biztos ki fogja pörgetni önmagát mielőtt a nácizmus és kommunizmus sorsára jutva kerülne a történelem szemétdombjára. Sajnos az odébb van.  Végezetül pedig: nem félünk a melegektől, de pusztán ezért még csak nem is utáljuk őket. Pláne, mert ez már nem rég nem a melegekről szól…