Legitimációs iszapbunyó

 

 

  

Nincs kellemesebb dolog a Föld nevű bolygón ma, mint „magyar liberálisnak” lenni. Az ember otthon eszi a vegánszendót, szaratja a parkban a menhelyi kutyáját, betép Ozorán, neveli a kislányát kisfiúnak, hízik mint a disznó, és ezen túl semmi dolga nincs. Nem kell paprikaszpréjjel szétoltani a jobbereket, nem kell „NEM FOG MINKET MEGOSZTANI” táblákat festegetni, mert a jobberek úgyis legyilkolják egymást, aztán már csak egy latte kell az almáslaptop mellett, és már lehet is hegeszteni a prezit a következő gender-konferenciára.

A frissen a megint Simimédiás Stumpf András immár teljes mellszélességgel tolja a kezdetben kissé zavarosnak ható, ám ennél egyértelműbb cuckservatív dumát. Hogy a jobbos közbeszédhez szokottak értsék, van most egy új narratíva, ha nem tűnt volna fel. Ebben az van, hogy igazából a nagymagyarországos matricával semmi gáz. Tarsolylemez is jöhet, sőt, simán minden, amit eddig baromságnak tartottunk, egy kivétellel. Orbán ugyanis takarodjon a francba.

Az ok egyszerű, megírta a legutóbbi cikkében a Stumpf Andris (aki amúgy haver a Toronyházban, csak most már hozatjuk vele a saját piáját, és nem kapja a Csíkit ingyen a bárból). Szóljon a mester!

„Bőven van aztán mit kritizálni ennek a kormánynak a működésén általában is. Elsősorban a közvagyont magánvagyonnak tekintő mentalitást, a félelmetes, pofátlan zsákmányszerzést, iszonytató gazdagodásokat, rokoni-haveri offshore-mutyikat. Másrészt a politikailag nagyon ésszerű, a fideszes tábort egyben tartó, ám az országot az elmebaj határára sodró álhazafiaskodást, „idegen ügynökök” – értsd: kormánykritikus, nemzetközi hátterű szervezetek – ellen hozott, vagy az antikommunizmust csupán álcának használó, egyes cégekre (Heineken) szabott nevetséges bosszútörvényeket, vagy a büntető törvénykönyv alóli mentesség kormányhatározattal való megadásának ötletét – hogy csak néhány friss példát említsünk. Aztán: a feltétlen lojalitás elvárását, a kontrollt mindenek felett, felülről kinevezett, közös forrásból működtetett pénznyelőket kultúrában, médiában, amelyek gyakran épp csak egyre nem képesek: valós teljesítményre.”

Hát ja. El is szégyelltük magunkat. Na jó, nem. Mert ezt már hallottuk ezer és milliószor, sőt, Simicska tévéjében pár napja kezdett öleseket „kulákozni” mindnyájunk imádott Kálmán Olgája műsorában, aki „egyébiránt felkészült riporterként” az idézett cikkben is feltűnik, ami ha akarnánk, lehetne Bayer elismerése, de nem, mert mégse, de talán, de aztán nem, de mégis, de nem mert mégse.

Miközben a baj megint csak az, hogy a „tények” nevű makacs dolgok összességében még mindig a Fidesz nevű gyomrozásra kijelölt terület mellett állnak. A gazdaság növekszik, az emberek lépnek előre (ama bizonyos oligarchák egész öleseket) őneki, mármint Stumpfnak meg most jár a gázsi, hogy a Fidesz No.1. ex-oligarchája még egyenlőre folydogáló dollárjaiból leírhassa a posztmodern Ady Endre sirámait a magyar ugarról.

Az megint más kérdés, hogy a cuckservatív média eközben hatalmas Kiegyezés-fan lett.

Megy a Deák és Széchenyi hype, lévén érzik, hogy Orbán a Kossuth vonalon „taszajtja romlásba nemzetét öntelt úrhatnámságával” (lásd: korabeli cuckserv sajtó) Az igazság ezzel szemben az, hogy Andrássy Gyulánál (szobra a Kossuth téren – hahahaha) nagyobb oligarcha, lopós, mocskos kis genyó nem nagyon volt. Képzeljük el emberünket, aki miután kirajzolja Pest térképét, felvásárolja az ugart a mai Deák (hahahaha) tértől egészen a Hősök (na jó, ez nem vicces) teréig, majd háromszoros áron eladja a Városnak, hogy építsenek rá egy utat, ami ma az ő nevét viseli. Ja, időközben miniszterelnök is volt és állítólag levarrta Sissy-t. Az unokája meg a „Vörös Gróf” morfinista feleségeként kurválkodott Párizsban ,mint kommunista kém, aki a francia komcsi párt feminista nagyasszonyával kettesben csempészte ki a náci Németországból 1936-ban az úgynevezett „Barna aktákat” Sztálin számára, ami amúgy a Szovjetunió legnagyobb kém-akciója volt a második világháború előtt.

És itt jutottunk el a „Fejlett Nyugathoz” (ami ugye cucknak, libnek egyformán az etalon), mert ugyanis Európa épp ezt csinálja. Népet cserél. Csak hát az sem minőségi javulás lesz, hanem gecisok harmadik világbeli jobbágyot hoznak be a multinacionális földesurak. Az idealista utópisztikus álmodozás helyett a jövő az, hogy ez is előbb utóbb elér minket, és a magyar népet is lecserélik végül a globális cégek globális jobbágyságára. Nem sisteregnek a méhek ugyanis itthon sem túlzottan, ahogy „odaát” már kb. 50 éve ormánságozik a komplett népesség. Ezért az ottani iszonyatosan gazdagok a maradék „népet” parkolópályára téve és újjal lecserélve kiteljesítik a demokráciának hazudott, feudális anarchiaként működő Új Birodalmat.

Európa “erdélyezik” tehát: az egykéző földesurak hozzák be az arab mócokat a szaros, kihalt falvakba, miközben a kastélyaikban markolásszák az import olasz kurvákat. Aztán eltelik egy olyan 150 év kb. (jelen tempó mellett lehet nem is kell annyi) és majd néznek pislogva, amikor jönnek a Trianon szintű átrendeződések. Az én nagyszüleim egy Kolozsvár nevű magyar városban születtek és házasodtak össze, most meg ugye az Cluj Napoca és román város elvileg. Nos, ez történt KETTŐ generáció alatt. Amikor az unokám olyan 30 éves lesz, akkorra mondjuk Európa már egy nagyrészt teljesen más nyelvi és kulturális és civilizációs közeg lesz.

Az unokám vagy kisebbségi lesz, vagy asszimilált.

Nekünk még habzsidőzsi van, ő meg majd könyörög az életéért, vagy mindent hátrahagyva kell meneküljön, azok elől, akik most, mint „gazdasági bevándorlók” szelik át a Fogarasokat uraik megelégedésére, a szomszédos falvakban élő egyszerű „nép” rosszallása ellenére. Kussolj paraszt!  Mivel az én családom (és így kb. másfél millió erdélyi magyar családja) ezt KONKRÉTAN MEGÉLTE, így személy szerint nem vagyok se bizakodó, se optimista.

Másutt van a fókusz a Fidesz-szavazók törzsbázisában, ahol meglepően sok az erdélyi amúgy, és ezért ez a réteg marha kevéssé lesz vevő a későbbiekben is a cuckserv hisztire meg a libsi utópiára.

Kezdődik megint az utópia vs. disztrópia vs. valóság történet.

És az „ezmegazkellene-ígymegúgy” mindig szembenáll a valósággal. Az orbán utáni világ törvényszerűen zavaros lesz, ami korrelálva a jelen káosszal nettó 50 évvel fog minket visszadobni a jól megszokott félgyarmati sorba. Erről van szó. Ez Orbántól független, pont úgy, ahogy Andrássytól, Tiszától, Horthytól és Kádártól is független volt, mert nem ők alakították akkor sem a történelem nagy eseményeit.

Igazi kis „seveledsenélküled” gyülölködés, ami megfelelő közös nevezők nélkül évtizedeken át automatikusan a most kiváró, kapuccsinóját szürcsölgető liberálisoknakfog kedvezni. Ők meg kivárják ezt, ahogy Orbán is kivárta a Medgyessy-Gyurcsány időszakot, pár éven belül úgyis övék a terep. És akkor lehet minden: betelepítés, lakosságcsere, belső és külső népvándorlás, melegházasság, genderegyetem, a jobbmédia beszántása és minden finomság.

Épp ezért nem kéne szem elől téveszteni, hogy mi történik amúgy a világ azon részén, ahol nem Mészáros Lőrinc és nem Simicska Lajos építi a stadionokat és a zenélő sztrádákat. Nem kéne se Orbánhoz, se Simihez kötni ezt a dolgot, mert mindkettő halott lesz, amikor mi, a gyerekeink meg az unokáink itt lesznek. Csak addigra jól összeveszünk.

„Mert az viszont fontos, hogy aki közéletről ír, aki közéleti műsort vezet, barátságot kössön a tényekkel. Felelősségérzetből, tartásból, de már csak önérdekből is.

Elhinni saját hazugságainkat: ez ugyanis nagyon káros. Kormányon is, ellenzékben is. Előbbi nem is tesz ilyet. Tudja, hogy hazudik, amikor hazudik. Az ellenzék véleményformálói viszont elhiszik saját toposzaikat.

Aztán csak csodálkoznak, csodálkoznak, hogy miért nem lázad már ez a szegény, elhülyített magyar.”

Ez mindenkire vonatkozik.