Kivételes alkalom előtt állunk, és tekintve az évszámot (2016) talán most lehet utoljára megtenni azt, amit most itt leírok. Az alkalom a történelmi igazságtétel lehetősége. Emlékezzünk Biszku Bélára, illetve a körülötte kialakult, komédiába hajló eljárássorozatra. Itt a lehetőség javítani a renomén.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nyilvánosságra hozta 500 politikai rendészetnél dolgozó kommunista belügyér nevét, életrajzát. Többeknek vannak levéltári iratokon alapuló bejegyzések az életrajzok végén, ilyen például:
„Önéletrajza szerint 1956. október 26-án a katonai elhárítás objektumát (Izabella utcai épületet) védte, majd társaival átvonult a HM-be. November 1-jén a forradalmárok letartóztatták, majd november 4-től részt vett a forradalom leverésében, november 11-től pedig a katonai elhárítás újjászervezésében. Neve szerepel abban a füzetben, amely a Nagy Imre volt miniszterelnök és társai kihallgatására szolgáló helyiségekbe való belépésre jogosultak listáját tartalmazza (ÁBTL 3.1.9. V-150000/16)”
És, miután egy állami szerv (a levéltár) által összeállított, állami szerv (a NEB) által nyilvánosságra hozott listáról van szó, engedtessék meg nekem, hogy ismét egy állami szervek számára megfogalmazott jogszabályt, a Büntetőeljárásról szóló törvény megfelelő paragrafusát idézzem:
„6. § (1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa.”
A háborús bűnöket, emberiesség elleni bűnöket elkövetőket, most itt van az alkalom, hogy az állami szerv által nyilvánosságra hozott, hiteles lista alapján – akik még élnek – felelősségre lehessen vonni. Amivel talán előre tudnánk lépni a történelmi igazságtétel rögös útján.
Ha ez nem következik be, akkor az utolsó esélyt puskázzuk el arra, hogy valamilyen társadalmi igazságteremtés történjen.
Egyszerűbb lenne egyenként lelövöldözni,hiszen még mindig nem bánták meg a bűneiket,viszont sok áldozatuk meghalt azóta. Volt aki természetes úton. De ki tudja? Lehet,hogy még mindig élnének,ha nem estek volna át afféle “kihallgatásokon”, és egyéb inzultusokon.
Ma már ezekből a rohadék bűnözőkből is kevesebb van,de a maradék,magas nyugdíjat kap.
A hiteles listán levők egy része,nem él. Bár nem is baj. de amelyik él,azt meg SENKI nem meri felelősségre vonni,hiszen látható a biszq perben,hogy azt a rühes kutyát is védik a bírók. Mint fékek és ellenséges súlyok.
Baj? Ha eszembe jut egy szobor nem avatás? A napjainkból.
Nos, nekem meg eszembe jut egy szobor, amit fel sem lehetett állítani, meg még egy másik szobor, amit azóta sem avattak fel, mert tán azóta is hordják oda a szemetüket aaa… túlélõ-leszármazottak… Egy másik szobor, amit vörös festékkel öntöttek le… S.í.t.
Mao él! Éljen és erősödjék a nemzetközi bla bla bla, mintha egy elb*szott párhuzamos univerzumban lennénk, ahol győzött az internacionalista osztályharc, és hatalmas mordechaj lewi karl (marx) szobrok vannak mindenfelé, lukácsista, frankfurti iskolás oktatók és médiamunkások, cionisták, szélsőbalos anarchisták, OMG, hol az a rohadt csillagkapu, aki teheti meneküljön ebből a pöcegödörből!!!!