Kaliforniai ideológia: sértődés és cenzúra

 

 

  

Ha nem volna olyan tragikus és felháborító minden kivégzés, azt mondanám, szórakoztató, amikor a hóhért akasztják. Hogy egészen pontos legyek, jót mulatnék azon, hogy a cenzúra lelkes híveinek egyike felháborodottan szembesül azzal, őt is lehet cenzúrázni. Üröm az örömben, hogy a cenzúra nem vicces.

Apropó: a múlt héten Jámbor András baloldali blogger-aktivista, a Kettős Mérce blog motorja a facebookon esett kétségbe, amiért a nagy testvér (vagy ki tudja, ki a fene) letiltotta őt egy hétre: „az elmúlt 7 napban egy múlt heti Trianonos mém miatt le lettem tiltva, csetelésről, kommentelésről, posztolásról, megosztásról, lájkolásról, eseményhez csatlakozásról…”

A dolog érdekessége, hogy Jámbor felháborodásában odáig jutott, ameddig egy PC-beteg baloldali eljuthat, egészen a probléma legeslegszéléig: „Itt tényleg az van, hogy egy globális cég, amelyre nem nagyon vonatkoznak a nemzetállamok törvényei, létrehozott egy olyan megkerülhetetlen közösséget, amely az internet közel felét egyszerűen már beszippantotta magába. Újságíróként, közéleti szereplőként ez a felület lényegében megkerülhetetlen, ha nagyobb elérést akarsz. (…) És akkor ez a globális monopóliummal rendelkező cég, létrehoz … saját magán belül egy olyan jogrendszert, amelynek nem tiszták a feltételei, nem lehet fellebbezni, és a bíró (egy algoritmus), az érzelmeket, hogy valami ironikus, cinikus, pont az ellenkezőjét jelenti annak, ami le van írva, nem vizsgálja, nem akarja vagy tudja vizsgálni. És ha ez a bíró elítél téged, akkor a munkád tényleg sokkal nehezebb lesz…”

Tiltott, tűrt, támogatott

Az persze eszébe sem jut a károsultnak, hogy éppen ő, és elvbarátai azok, akik arra igyekeznek rákényszeríteni az internet népét – egyéneket és vállalatóriásokat egyaránt – hogy válogassák meg szavaikat, tegyenek szájkosarat képükre, tartsák be a politikai korrektség legidétlenebb – és persze folyamatosan változó – elvárásait. Az nem merül föl Jámbor András elméjében, hogy a hiba nem a gépezetben, hanem a rendszerben van, abban a rendszerben, amely cenzúrára kényszeríti az internethasználókat, abban a rendszerben, amely a lehető legaljasabb módon tagadja meg a szólásszabadság eszméjét, a lehető legbrutálisabb gondolatrendőrség know-howja szerint válogatja szét a tiltott, tűrt és támogatott megjelenéseket, abban a rendszerben, amelyiket sikeresen tákolt össze a baloldali-liberális – vagy éppen most olvastam – a kaliforniai ideológia.

Jámbor nem érti, nem akarja érteni, hogy az a cenzúra-szellem, amit félhülye haverjai és elvbarátai kiszabadítottak a palackból, az egyik leggyilkosabb ideológia, amit az emberiségre lehetett uszítani.

Vetekszik a keleti vallások jeles ötletével, amely a kételyt halálos, sátáni bűnnek nyilvánítja; vetekszik a marxista-leninista elképzeléssel, amely szerint elmebeteg, aki nem tudja megérteni a dialektikus materializmus mély üzenetét; és sokkal durvább, mint egy könnyed hazaárulózgatás, fasisztázgatás, zsidózgatás és antiszemizázgatás.

Nyáladzó gyűlölet

A gyűlöletbeszéd fogalma igazi boszorkánypöröly. Semmi nincs mögötte, semmi kézzelfogható, semmi leírható, semmi meghatározható, semmi tartalom. Üres nyáladzás, igaz mérges nyálat csorgató bárgyúság. A gyűlöletbeszéd fogalma rugalmas gumibot, szájkosár, amellyel megpróbálják elhallgattatni ellenfeleiket a kaliforniai ideológia pártjai, mozgalmai.

A gyűlöletbeszédet tiltó minden törvény és szabály oda lukad ki, hogy tilalmas az, amit ez vagy az sértőnek talál.

Tilalmas tehát az, ami a sértett fejében létrehozza a sértődés élményét. S, hogy az igazságszolgáltatással is kibővítsem a definíciót: tilalmas az, ami a bíró fejében létrehozza azt a feltételezést, hogy az elhangzott (kiposztolt, megjelenített, stb.) üzenet létrehozhatta a sértett fejében a sértődés élményét.

Miközben a napnál világosabb, hogy ilyen élmény létrejöttéhez alkalmasint semmi köze másik embernek. Adódhat, hogy szándéka ellenére sem tudja megsérteni, akit meg akar, s adódhat, hogy szándéka dacára megsérti. Meg az is megeshet, hogy nem is tud róla, hogy a sértett… Nem folytatom. Aki megfordult már emberi közösségben pontosan tudja, hogy a sértés és sértődés egyetlen módon kezelhető: úgy, hogy az emberi józanság hatáskörébe utaljuk. Ha megsértetted, kérj bocsánatot. Ha szándékosan sértetted meg, viseld el, hogy ő is sérteget. És nincs tovább.

A gyűlöletbeszéd és annak semmilyen formája, fajtája, alfaja és lehetősége nem lehet a büntetőjog tárgya, mert kiszolgáltatottá teszi az összes embert, mindenkit, aki kommunikál. Kiszolgáltatottá teszi a mainstream ideológia sértődékeny többsége váratlan ötleteinek, s a mainstream ideológiát tiszteletben tartó bírói gyakorlat kénye-kedvének.

A kaliforniai rendszerben ugyanis az, hogy mi sértő és mi nem, kizárólag ideológiai kérdés.

Öröm és megnyugvás lenne, ha Jámbor, s pár hozzá hasonló harcos agit-p(r)op-aktivista is megértené: nem jó ötlet az akasztgatás, mert eljöhet az idő, amikor a hóhérokat akasztják föl.