Hosszú út a lélegeztetőgépektől a Komjádi felújításáig

 

 

  

Kezd elképesztően nyomasztóvá, irritálóvá válni ez a Hosszú „Iron Lady” Katinka szemben az Egész Világgal téma. A „magyar” alaphelyzet. A világi zseni eltúlzott szerep számára, mert az Olimpiát legalább egyszer meg kellene nyernie, hogy végérvényesen ott legyen a legendák között. De a sorminta, ahova beleszövik őt is, jól ismert: meg nem értett művész, géniusz, vátesz, az úttörő harca a középszerrel, a tehetségtelenekkel. Már az első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a ballib’ oldal szempontjából ez politikai töltetű, propagandaértékű ügy. Be is indult a kamuszakmázás, most nem egy gyerek sírt fel valahol, hanem a közéleti ember, de legalább mindenhol…

[rule style=”rule-dotted” ]

Most komolyan, Magyarországon mennyien értenek a gyors, ill. vegyes, pillangóúszáshoz, azon a szinten, ahol a Hosszú műveli? Kb. 10-20 korábbi olimpikon, úszó. Szakmázzanak ők. A többi meg talán, annyit tud, hogy az úszáshoz – igen – víz is kell, vagy legalábbis nem árt, ha van.

Igaza volt Mészölynek. „A kibicnek, hogy úgy mondjam, kuss.”

A problémát (amiről sokáig nem is lehetett tudni, hogy konkrétan micsoda, kicsoda, stb.) lényegében úgy sematizálták, toltak túl, hogy csak és kizárólagosan „…a civilizált külvilág találkozása a magyar viszonyokkal”, „progresszív tehetség, haladó szellem vs. prosztó, lassú észjárású bugrisok” értelmezés csapódjon le, hogy permanens téma legyen a magyar ugar.

Úgy, hogy mindenki összenyálazhassa a lényegében belső sportszakmai, szemléletbeli különbségeket, így politikai, ideológiai ellentéteket állítva elő; egyetlen mozdulattal kijelölve, határt húzva a jó és rossz oldal közé is. Elválik a szar a májtól, ugyebár. Végletesen leredukálva, visszavezetve minden topicot a tekintély elleni lázadás, azaz Bakunyin Forradalmi katekizmusának alaptézisére.

Gyerekek, a Tűzszekerek, a Hosszútávfutó magányossága sem példabeszédek a néphatalomról és az alanyi jogon járó sörről.

A sportoló függő lény, minden sportoló függ a mesterétől, túl akarja nőni, mindent meg akar tanulni ez az, amit egyetlen liberális sem fog megérteni soha. A sportban a tekintély sérthetetlen, a tradíciót tovább kell vinni, el kell hordozni. Ennek a függésnek pedig része a lázadás is, bármennyire ellentmondásosnak is hangzik ez. A kocsmaasztalhoz méltó tanulság: Ezek NDK-s úszónőt csinálnának még a Jakabos Zsuzsából is, bázmeg.

Hosszú Katinka esetében, személyesen az ellenállás, az „undor” érthető volt, ami nyilvánvalóan sikereinek nem csak következménye, hanem oka is. Pályájának, egy bizonyos fázisa ez az állapot, talán kell az olimpiai aranyhoz, ez a düh, erő, frusztráció. Talán egy kicsit fél is, a feladattól, attól, amit várnak tőle. A profi sportban, a teljesítménnyel rengeteg negatív energia is jár, ezt nehéz elhordozni, de elviselni is. Bár az tény, hogy sokat ártott magának, a megítélésének, hogy megkérdőjelezett, megalázott korábbi sporttekintélyeket, az úszóválogatott kapitányát, így kiszolgáltatta magát a szerepnek, amivel a liberó oldal véleményvezéreinek megadta az általuk automatikusan feltételezett forradalmi lényeget.

Ebben a szerepben, Ady-szindrómában tetszeleg Friderikusztól a krétakörös Jar Jar Binksszen át Alföldi, Árvai, Schiff, Melegfesztiválzenekaros Fischer, stb., gyakorlatilag az egész baloldali „csúcsértelmiség”, elitszektor. Hosszú Katinka teljesítményével takargatja saját pragmatizmusát, párthűségét, amikor leplezett objektivitással oltogatja a Gyárfáson keresztül, az Orbánbasit, és feudális, pusztító rendszerét, az Egyenes beszédben. Ezért szar Magyarországon tehetségesnek lenni –  sőt a tehetséget jobb eltitkolni –, mert a tehetség, a teljesítmény azonnal bevonzza a politikai haszonlesőket, velük meg előrébb még soha nem lépett senki sem egy métert se. Figyeljük meg a kiolvasható patterneket, az ismétlődő fraktálokat a libnyaf gondolkodásmódjában és lapozzunk unottan tovább.

De hogy a hosszúra nyúlt bevezető után a inspirációm forrásáról is végre szót ejtsek – már majdnem elfelejtettem – különös, természetesen szakmázgató cikk jelent meg az Indexen tegnap Nem véletlenül akadt ki Hosszú Katinka a Komjádin címmel. A szokásos városvédő, romsirató hangulatban összeszedett propagandaanyag az összes jellegzetessége fellelhető, a műfaj keretein belül megszokott belső ellentmondásokkal és következetlenségekkel. Sajnos már a propaganda is meghaladja egy átlag tátikás képességeit, pedig arra a progresszió fénykorában még a legbutább külterületi link is képes volt, de ezen most lépjünk túl, vissza a cikkhez:

„…elviselhetetlenné vált a klórgőzös levegő”, „…mindenképp felújításra vár, ami nem lesz valószínűleg versenyhelyszín, de az edzések miatt azt teljesen rendben kell rakni, és egyébként is ráfér már. Azért elég sok mérkőzés van, ott edz az úszók jó része, és rendben kell hogy legyen.”

Különös jelenség ez. Meséljek én is horrorsztorikat a Hidegkuti vécéjéről vagy a Vasas lelátókról, edzőpályákról, arról, hogy ifiben vidéki nagyvárosban milyen körülmények között kellett zuhanyozunk stb.? Vagy a gázgyári pályán az alapvonal mellett húzódó kibetonozott vízelvezető árokról, hogy a nyílt törések, az igazából még el se kezdődő, de már véget ért sportpályafutások is szóba kerüljenek? Vagy mi a fasz?!444??!!!! Kibaszott következetesek vagytok, bogaraim.

A Komjádira, többi sportuszodára költött milliárdok nem fognak hiányozni a lélegeztetőgép-pénzekből?

Pláne, Orbán Vitya sportfasiszta országábában, ugye? Az új, felújított focipályákkal, stadionokkal, akkor csak az a baj, hogy ott nem úsznak, vízilabdáznak bennük? Értem, …szóval az új Ho Si Minh-ösvény az úszás és a póló lett, ezt hozta a legfrissebb párthatározat? Minden bizonnyal az vizisportok fogják felemelni a proletártömegeket a kizsákmányolásból, az elnyomatásból és egy 200 méteres vegyesen ébrednek osztálytudatukra, aminek után közösségi tulajdonba veszik a mozdítható alkatrészeket a zuhanyzóban…

Bár ezt a témát is bebuktátok, mert azt nem mértékek fel, hogy a világklasszis úszásnál, a vízilabdánál stb. még a “rossz foci” is jobban érdekli az embereket. És ez így marad örökre. Lehet hisztizni ezen is. Meg az a nagy helyzet, hogy példának az okáért a vízilabda semmivel sincs előrébb, mint a magyar foci. Sőt, a foci éppen kilábalóban van onnan, ahova a polo most tart. Amikor az elvtárs fia akkor is kezdő center, ha még úszni se tanult meg. Amikor az határozza meg, hogy kaphat-e egy sport stadiont a “nép hangját képviselő pravdák” szerint, hogy be lehet-e képviselőit sorozni az Orbánbasi elleni alakulatokba…

Na, veszem a slusszkulcsot, oszt’ megyek az Üllőire.