Gyurcsány elvtárs megengedő lenne a bevándorlásellenes tudatlanokkal

 

 

  

Pocsék államférfi, ravasz politikus és méltán ismeretlen publicista – így lehetne összegezni Gyurcsány Ferencet és azt a jelenséget, amely lassan két évtizede tartja rettegésben a magyar választók jelentős részét. Olyan az ő személye a magyaroknak, mint a kakimanó a gyerekeknek, akiket azért riogattak vele a nagyobbak, hogy még a legnagyobb szükség alatt is féljenek. A mi Ferenc testvérünk azonban nem maradt a mélyben, nem lapult meg, hogy lesben állva várja a vécére tévedőket. Nem. Gyurcsány elvtárs továbbra is meghatározó politikai erő a magyar közéletben és az egyetlen igazi erő a baloldalon. Ő nem egy kakimanó, hanem az igazi Kula báró!

Mondhatnánk, hogy fátylat a múltra. Volt egy vállalhatatlan Gyurcsány-korszakunk, de végül tizenkét éve a magyar emberek pontot tettek a történet végére és elküldték a francba az egész baloldalt. Bárcsak azt mondhatnánk, hogy az a káros és sokszor minősíthetetlenül undorító politikai jelenség, amit az ex-miniszterelnök és politikai szövetségesei képviselnek, végképp eltűnt az életünkből. Sajnos azonban ők nem csupán a múltunk, hanem a velünk élő jelenünk is, ami folyamatosan beleürít az életünkbe.

Ferenc testvér, vagy Kula báró továbbra is a legkomolyabb erő a teljes magyar ellenzéki trágyadombon, ami azután sem lesz másképp, amikor majd áprilisban magunk mögött tudjuk a parlamenti választást. Mindegy, hogy a baloldal Frankenstein-koalíciója ellenzékben marad, vagy esetleg megnyeri a választást – erre a dolgok jelen állása szerint akkor van esélyük, ha a Fidesz úgy gondolja, hogy megunta a kormányzást és nem méretteti meg magát –, Gyurcsány elvtárs kézben fogja tartani a gyeplőt és hülye lenne átadni másnak.

Kula báró erejét nem szabad alábecsülni, és azt a tényt sem szabad holmi riogatásnak tekinteni, hogy a jobboldal sokat beszél róla és a szándékáról.

Ezt támasztja alá, hogy a nemzetközi liberális erőket is bármikor kiszolgáló, a patológiás nárcizmus eme díszpéldánya ismét elkotyogott néhány olyan elemet a politikai szándékából, amely Magyarországra és a magyar emberek jövőjére nézve nem pusztán meghatározó lehet, hanem a Frankenstein-koalíció kormányra kerülése esetén konkrét szekrétum-cunamit idézhet elő.

Nem bontjuk le a kerítést. Maradjon. Mert nagyon sokat ezt hiszik a biztonságuk garanciájának. Akkor legyen! Bármeddig. Nincs helye racionális érvelésnek. Nincs rá szükség. Ha kerítés kell, legyen!

– értekezett önmagával ez a meg nem értett lángelme, de mi jól ismerjük már a gyurcsányi logikát: marad a határkerítés, de nem lesz, aki őrizze. Vagy ha a durvább ferenci gyakorlatból indulunk ki, akkor Ferenc testvér szöges ellentétét cselekszi majd annak, amit korábban állított: nem lesz határkerítés, ellenben szabadon özönlenek majd a Közel-Keletről érkező menekültek és minden elromlik.

Hogy a Kula báró szavait idézzem: „Nem kell félni, nem fog fájni”. Akinek ismerősen cseng a DK-vezér és ex-miniszterelnök lidérces mondása, annak már van némi fogalma arról, hogy milyen érzés, amikor a regnáló kormány kvázi hátulról abuzálja az állampolgárokat. Ami 2010 előtt, a Gyurcsány-érában történt, az nem a kakimanó meséje volt, hanem a fetisiszta Kula bárónak és sleppjének az ámokfutása. Akkor még „csak” a hazai gazdaságot döntötték romba és a nyakunkba varrták az egész IMF-et, bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat az egészségügyben, kórházakat zártak be és privatizáltak el, az úthálózat és a vasút bővítése címszó alatt járatokat szüntettek meg, kistelepülések váltak megközelíthetetlenné, az átlagbér a béka segge alatt volt – és még sorolhatnám, hogy a 2008 után következő, igazán ínyenc, perverz megszorításokat ne idézzem.

Amit a kedves vörös nagyúr a közösségi oldalán megosztott, az annyit jelent, hogy majd ő eldönti, mi legyen jó nekünk.

Mi, tudatlan magyar polgárok és átlagemberek nem lehetünk annyira okosak, hogy előre lássuk, milyen frankó kis életünk lenne, ha a 2021-ben visszafordított százezer illegális határátlépőt egyszerűen beengednénk.

Hiszen Kula báróék mindig is megmondták, hogy ezek az emberek elsősorban nem Magyarországra szeretnének eljutni, hanem Németországba. A vörös képű alkohokrata felfogásával ellentétben viszont, ha valahol ellenőrizetlen a határszakasz és ellenállás nélkül átléphet rajta bárki, ott nemcsak százezren fognak próbálkozni, hanem mindenki, aki bevándorlási céllal elhagyta a hazáját. A tavalyi százezer fős számból hirtelen milliós lesz, a népvándorlás során pedig nem mindenki megy el a célországig. Lehet, hogy csak a tíz százalékuk gondolná úgy, hogy itt marad nálunk, de az is lehet, hogy jóval többen. De ha Feri azt mondja, hogy jó lesz, akkor mit nekünk pár százezer menekült.

A kedves Feri-szimpatizánsoknak megsúgnám viszont, hogy 2010 előtt sem használtak fájdalomcsillapítót. Úgy „megdádáztak” minket, hogy majd tíz évbe telt, mire ismét le tudtunk ülni.

Egyébként a baloldal szerint katasztrofális a magyar társadalom helyzete: mindenki csóró és éhezik, a vidéki embereknek se munkájuk, se kenyerük. Ahogy ők beszélnek Magyarországról, az alapján a tavaly újraboncolt Afganisztán egy közel-keleti gyémánt, az arab Svájc hozzánk képest. De akkor miért kellene tetéznünk a bajt? Majd a magyarul nem beszélő, „magasan képzett” migránsok segítenek rajtunk?

Nyilván Kula papáék is tudnának mesélni a felzárkóztatásról. Van pár civil szervezet, akiket tenyerükön hordoznak. Tényleg nem sok, néhány, de olyan jól bánnak a fővárosban hajléktalanná vált emberekkel és annyira ügyesen tanítják biciklizni a migráns nőket. A legjobb kezekben lennének az európaitól szöges ellentétű kulturális és vallási közegből érkezők tömegei, akiknek jelentős része a baloldali mainstream szerint orvos, mérnök, közgazdász vagy űrkutató. A nyelvi akadályokról pedig még nem is beszéltünk.

Sajnos azonban mi ezt csak azért nem így látjuk, mert korlátolt az elménk. Ostobák, tudatlanok, nyugatiatlan és európaiatlan suttyó magyarok vagyunk, akik árpádsávos zászlóba bugyolálva ülnek hátrafelé a buszon, a villamoson, vagy az autóban, miközben teli torokból ordítjuk a Kárpátiát.

Kula báróék szerint mi nem tudhatjuk, mert nincs megfelelő intelligenciánk a józan érvek megértéséhez.

Sebaj. Szerencsére segíti a tisztán látásunkat a digitalizáció, aminek köszönhetően az ex-miniszterelnök kijelentései és az azzal szöges ellentétben lévő valóság is fennmaradt az utókornak. Aki szereti a hardcore politikai pornót és a gangbang videókat, imádni fogja azt is, ahogy Feriék megalázták Magyarországot (1 perc 11 másodperctől lesz igazán érdekes). Tudjuk természetesen, hogy vannak olyanok szép számmal, akik nemcsak nézni szeretik az ilyesmit. Jól látható ez abból, hogy a Kula báró és sleppje még mindig a parlamentben rontják a levegőt, de bízzunk benne, hogy idén áprilisban a választók újra megmutatják nekik, hogy hol a helyük.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu