Ferink

 

 

  

Bőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőáááááááááááááááááááááááááááááááááőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő – visszhangzott Ferenc jóízű böffentése a bennfentes körökben huszonkét éve huszonkét évesként ismert, legendás viszkit tartalmazó flaska megcsapolása, majd az ahhoz abszolvált kommersz, dobozos sör húzóra elfogyasztása után az Országház Kupolatermében, amely a 2222-es parlamenti választások után, azok egyik következményeként Ferenc személyes irodája lett. A korábban Szent Koronának nevezett, 2222 után újra Állami Micisapkának nevezett, a haladó megfogalmazás alapján meghaladott divatipari terméknek minősített fejfedőt ekkorra, 2224-re már eladták Klára asszony kedvenc bolgár ékszerészének, aki cuki bizsukat készíttetett abból a hópihe-generáció erre fogékonyainak, a koronázási palástot pedig maga Klára asszony hordta sálként Brüsszelba’, amikor pedig itthon volt – mindig itthon volt – akkor a Szemlőhegyi utcai villa medencéjének partján a modern európai baloldalról kissé révetegen, és kissé megkésve kurva jó könyveket író ura vállára terítette. A jogart Ferenc megtartotta, és sörnyitóként használta, az országalmával pedig azt ajtót támasztotta ki szellőztetéskor.

A 2222-es választások előtti közvélemény-kutatások rendre a korábban százhuszonkét évig sikeresen kormányzó polgári erők újabb győzelmét jósolták, a derék statisztikusok azt azonban nem vehették figyelembe, hogy a parlamenti voksoláskor három és félmillió levélszavazat érkezett a külképviseletekről, amelyek egytől egyig Ferencék koalíciójára húzták be az x-et, valamint a választás közeledtével ötmillió külföldi, balos aktivista jelentkezett be Budapestre állandó lakóként. A jobboldal tiltakozott a nyilvánvaló trükközés miatt, de a panasz az Ájrópai Uniót, az Ájrópai Bizottságot, az Ájrópai Parlamentot és egyetlen ájrópai szervet sem hatotta meg, sőt a történteket a Demokrácia Diadalaként kommentálták. Ferencék kampánya rendhagyó volt abban a tekintetben, hogy egyszer sem neveztek meg miniszterelnök-jelöltet, csak lebegtettek neveket, de ezek a nevek naponta cserélődtek. A győzelem után nem túl nagy meglepetésre Gergelyt, a Karácsonyt nevezték meg kormányfőként, de ő néhány nap múlva eltűnt, állítólag elásták valahol Zuglóban. A valódi hatalom Ferenc kezében koncentrálódott, majd Magyarország egy teljesen egyedi úton indult el, megvalósítva a kampánystratégiát, naponta váltották egymást a miniszterelnökök: hétfőnként Klára asszony vezette a kormányt, kedden mindig Varju László volt a soros, szerdánként Vadai Ágnes, csütörtökön Gréczy Zsolt – aki sosem mondott csütörtököt – a pénteket Molnár Csaba szokta vinni, szombatonként Arató Gergely kormányzott, vasárnaponként pedig Czeglédy Csaba volt a miniszterprezident. Ferenc minden hatalommal a kezében szerényen a háttérben maradt, majd hamarosan egyfajta államelnök – miniszterprezident – kormányzó szerepkört alkottak neki, titulusa pedig az lett, hogy A Mi Ferink, később az állítólagos népakaratnak állítólag engedelmeskedve hivatalosan elfogadottá vált a Ferink használata is. Ez az Ájrópai Uniónál, az Ájrópai Bizottságnál, az Ájrópai Parlamentnál és egyetlen ájrópai szervetnél sem hatott meg senkit, sőt, a történteket a Demokrácia Diadalaként kommentálták.

Ferencék államformájának bevezetése után nem sokkal komoly mozgolódás kezdődött Brüsszelba’ is, az Ájrópai Uniót, az Ájrópai Bizottságot, az Ájrópai Parlamentot és az összes ájrópai szervet egy csapásra, demokratikusan összevonták, helyüket pedig a meg nem választott, és soha le nem váltható Fennenhatóság vette át. Ferenc ezt nem bánta, mert a Fennenhatóság örökös tagja lett a Klára asszony is, így ájrópaice a Cseprő-klán remekül betagozódott az ájrópai elitbe. Ferencék – bár erre nem tettek konkrét kampányígéretet – megoldották Trianon évszázados nyűgét is, amikor Magyarország területét felajánlották a környező államoknak, mindössze Budapest maradt meg egyfajta enklávéként a magyaroknak. A nyolcmillió, a korábbi csonka-Magyarország területén rekedt magyart ezek után az új jogszabály szerint románozni, tótozni, rácozni, usztasázni kellett, könnyítés volt ugyanakkor az új helyzetben, hogy a Schengenre vonatkozó szabályok továbbra is hatályban voltak, így útlevél és vízum nélkül utazhattak a budapestiek például Vecsésre. Egy újabb törvény szerint a vidékiek nem utazhattak Budapestre, ennek hivatalos indoka az volt, hogy húgyagyú vidékiek, akik korábban sokáig a jobboldalra szavaztak. Az új jogszabályok emiatt megvonták a vidékiek szavazati jogát, amit a Fennenhatóság a Demokrácia Diadalaként kommentált.

A 2222-es választások után a Ferenchez kötődők a várakozásokhoz, illetve az ígéreteikhez képest viszonylag kevés jobboldali nemzettársukat lincselték meg, amiben közrejátszhatott az is, hogy az emberek a fentiek miatt már nem tudtak olyan könnyen utazgatni, így a bosszú is csak korlátozottan volt lehetséges. Megváltozott Magyarország neve is, mert az, hogy magyar, azt kirekesztőnek találta Ferenc és a Fennenhatóság is, rövid ideig így csak Országnak nevezték el az államunkat de kiderült, hogy ha nagybetűvel kezdődik, akkor az is kirekesztő, felesleges, alaptalan büszkeséget szülhet, így lett belőle az ország. Ez azonban hülyén hangzott, ezért Ferenc javaslatára először ideiglenesen az lett a neve, hogy semmi, a végleges változat pedig az, hogy izé. A döntést – persze demokratikusan – maga Ferenc hozta meg. A névváltoztatás komoly elismerést váltott ki Ájrópában, és a tengerentúlon is, maga az amerikai elnök is elismerősen szólt Ferenc szerénységéről. Ferenc majdnem találkozott is Dzsóval, de Ferencnek a sajátos életvezetési stílusa miatt csak kora délelőtt lett volna jó a randi, Dzsó meg már azelőtt elfelejtette a találkát, hogy szó esett volna arról.

Ferenc egy újabb sört pattintott, miközben szórakozottan kapcsolgatta a kupolateremben a tévét, ekkor látta meg, hogy élő adásban nyilatkozik Péter, a Jakab, aki a Miskolci Városgazdálkodás kommunikációs asszisztenseként arról beszélt, hogy az igaz, a 2222-es választások óta egész Borsodban nincs villany, vezetékes víz, és általában véve megszűnt az összes közszolgáltatás, de akkor is nettó fideszes demagógia, hogy ezért ne járna a városgazdálkodás Ferenchez köthető tagjainak a negyvenmilliós havi fizetésük mellé havonta hetvenmillió prémium. Látod, Petyke, megmondtam neked, hogy lesz jó helyed, ha velem tartasz – merengett el nyájasan Ferenc. Ígéretéhez híven Ferenc nem volt hálátlan korábbi harcostársaihoz, különösen egykori pártja, az MSZP tagjainak kedvezett a győzelem után, így lett Bertalan, a Tóth komornyik a Cseprő-villában, Ágnes, a Kunhalmi ajtónálló, Gurmai, a Zita pedig szakácsnő ugyanott. Bangónéról egy negyvennégy éve bezárt óvodát neveztek el Csepelen az érdemei elismeréseképpen.

Fotó: Tutiblog-montázs