Emiatt lesz az utolsó a „harmadik iszlám hódítás”

 

 

  

Míg mi a szart pucoljuk az afgánok után az ingyen buszokról Hegyeshalmon vagy éppen a Palpatine-ban gyönyörködünk, ahogy az EU teszetosza vezetőit próbálja a cselekvésig molesztálni, folyik a kampány Amerikában. Az iszlám-kérdés azonban nincs fősodorban, annak ellenére, hogy legfontosabb szövetségese és partnere (Európa) ezzel kel és fekszik, mióta az USA észrevette a térképen a Közel-Kelet nevű pöcegödröt és beleszart még egyet.

B.Boogieman

Amerika felelősségét sokan közvetlenül is felvetik a jelenlegi európai migráns-válságban. Ha a szokásos balos magyarázatokkal jönnénk, a Bush-érára lehetne kenni, ők bombázták szét Irakot és Afganisztánt. De sajnos a helyzet úgy áll, hogy miután a konzik bombáztak, szépen gondoskodtak arról, hogy a mai helyzet ne állhasson elő. Maradtak, és rendet tartottak a káoszban hosszú éveken át. Az „amerikai közel-keleti és afganisztáni jelenlét” igazából Obama alatt vált egyszerre annyira jelentéktelenné és elviselhetetlenné, hogy most itt üljünk a népvándorlás közepén, és azzal kell szembesülnünk, hogy a komplett arab világ a szépen virágzó mediterrán Bizánc után Európát szeretné sivataggá legeltetni, felhabzsolni felhalmozott gazdagságát.

Nem lehet ugyanis a mostani „gazdasági bevándorlás” jelenségét máshogy magyarázni, mint a la carte segély-turizmust ahol a trükkös arab atyafiak kiismerve és kihasználva Európa teszetosza, ostoba és liberális tespedését, jól lenyúlják, amit csak tudnak.

Hisz nekik nincs semmijük, az más kérdés, hogy miért?

Talán mert büdös elültetni a narancsfát, lepermetezni és leszedni róla a narancsot, egyszerűbb ülni a bazárban és esetleg leölni a kecskét, ami a sivatagban zabálja magában a kórót? Lehet. De ezt a kulturális kérdést inkább engedjük most el.

Amerikának van egy nagy előnye: az ő „kereszténységük” majdnem olyan erősen épült egybe a kulturális identitásukkal, mint átlag arab az iszlámmal, és épp ezért sikeresen tudják a problémákat a végletekig leegyszerűsíteni. Ha belegondolunk, Amerika maga Európa derivált képlete, a nyugati, európai civilizáció kétbites változata. Ezért, mikor jön a republikánusok új reménysége, az egyébiránt VALÓBAN idegsebész és VALÓBAN afro-amerikai Ben Carson, az ő egyszerű nyilatkozatát az iszlámról Európában kihegyezett fülekkel kellene hallgatnunk.

Carson marha egyszerűen érvel, és épp emiatt zseniálisan levágja az összes felesleges kanyart, amit itt európában kénytelenek vagyunk folyton végigjátszani. Teljes történelmünk, gondolkodásunk, és minden olyan idézőjelesen bonyolult errefelé. Nem úgy, mint Amerikában, ahol tulajdonképp azt a megoldást választották, hogy mindent visszavezetnek az Alkotmányra és ami azzal összeegyeztethető az mehet, ami meg nem, az meg kuka. És pont.

Mi európai agyunkkal simán húzhatjuk a szánkat, hogy az amerikai alkotmány mekkora egy szabadkőműves, aufklérista, provinciális, összetákolt csicskaság, milyen primitív egy dokumentum a mi kiérlelt és kérlelhetetlenül túlírt alkotmányainkhoz mérten. Borzonghatunk, hogy ennek az egyszerűségnek a következménye például a fegyverviselés alkotmányos alapjoga, amit nyilván azért találtak ki, mert éppen csak félbehagyták az indián harcokat, amikor Anglia aput ki kellett hajítani a kontinensről és jól jött, hogy mindenki tartott magánál pár puskát. Ágyút meg lehet önteni harangból, mint azt mi is jól tudjuk…

Ugyanilyen percnyi okokból hiányzik azonban a rabszolgaság eltörlése belőle, mivel azok a XVIII. századi urak, akik megfogalmazták, maguk is szerették az ámbitusról pipázva nézni, hogy serénykednek a gyapotföldjeiken Ben Carson szorgalmas ősei, akiket a korabeli hiányszakmák miatt migráltattak a kontinensre.

Az amerikai alkotmány tehát sok mindenben olyan, mint a Korán. Tulajdonképp az is pont egy ilyen fundamentumokat rögzítő dokumentum, csak épp nem négertartó angolszász arisztokraták fogalmazták meg pengeéles ésszel és a felvilágosodás minden eszmetörténeti nóvumának birtokában vitatkozván, hanem a legkeményebb tökű tevehajcsár és rablóvezér nyilatkoztatta ki a sivatag közepén. A két dokumentum azonban azonos abban, hogy „ez van kőbe vésve, ez a szabály, és mindenki, aki ennek nem felel meg, az mehet a… (és itt vannak azért apró különbségek)”.

Az amcsik Alkotmány-fétise és a muszlimok Korán-hűsége szemernyit sem különbözik.

Európának ilyen deklarációja, alkotmánya nincs. Tulajdonképpen semmije sincs néhány szerencsétlen hülye által hangoztatott európai értéken túl, ami azoknak sem jelenti ugyanazt, akik reggeli kávé helyett is ezt szívják fel a kisasztalról. Ez, hogy „európai” igazából egy elasztikus fogalom, nem jelent semmit, sőt mindenki számára azt jelenti, ami éppen az érdekében áll. Nincs semmi, csak egy hatalmas, bürokratikus kiméra, aminek a csápjai összevissza tekeregnek, de szemmel láthatóan a saját töküket se találják azzal a rengeteg nyúlvánnyal. Európai érdek nincs, csak nemzeti érdekek, amiket valahol Európa „koordinálja”, pontosabban szarja le, és képtelen csinálni bármit is.

Ezzel szemben Amerika egy „Nemzet”, ami az Alkotmányon alapszik, és lehet annyi állama, amennyi épp van, annyi nemzetisége amennyi csak épp akar lenni, és ölhetik egymást halomra, ha éppen olyanjuk van. Ma épp a repik és a demokraták, liberálisok és konzervatívok, északiak és déliek (btw volt ilyen, ez volt az Amerikai Polgárháború). Reppelhetik le egymást az east coast és west coast gengszterek, ha Amerikát támadás éri, Amerika összeránt. És ami a legfontosabb, amerikaiként viselkedik mindez a rengeteg ember ott vallástól, nyelvtől, akármitől függetlenül, hogy megvédje ezt az egész masszát, amit nem más képvisel, mint az Alkotmány. Az összetákolt kinyilatkoztatás a „demokráciáról” meg „egymás elfogadásáról” és egyéb szépséges felvilágosult eszmékről.

Épp ezért, az egyéb iránt végtelenül szimpatikus Ben Carson nagyon jól érez rá arra, hogy egyszerű dolga van dönteni a „kelet versus nyugat” újonnan támadt civilizációs harcában. Hisz elég a két alapszöveg állításait, elvárásait egymással ütköztetni, és máris kiderül mi a helyzet. Amerikában minden az alkotmányból jön, így a melegházasság is onnan van levezetve. Ahogy az iszlamista gyilkolászás pedig hasonlóan levezethető a Korán egyes radikális passzusainak radikális értelmezéséből. Ehhez hasonló érvelésekkel, gondolatmenetekkel Európa nem bír, hisz olyan kesze-kusza a vallási, jogi és egyéb hagyományok, közösségek hálózata, hogy bár itt szinte minden lehetséges és annak az ellenkezője is, de teljesen más érvek és érvrendszerek mentén.

Az egyik országban van alkotmány a másikban nincs; az egyik köztársaság, a másik királyság; az egyik katolikus a másik protestáns; az egyik vallásos, a másik szekularizált, tehát még ha akarnánk se lehetne hasonló mutatványt bemutatni.

Bezzeg Amerika, bezzeg az Iszlám!

Amerika Alkotmánya azonban az ottani alapító atyák európai „élményéből” és „kultúrájából” ered, és bár meredek dolgok is származhatnak belőle, melyek az európai embernek akár furcsák is lehetnek, és mondhatjuk, hogy ostoba, túl egyszerű, de nagyon jól látható, mi áll szembe mivel. Ben Carson abból indult ki, mi lenne, ha muszlim elnöke lenne esetleg Amerikának, hisz az alkotmányjogilag lehetetlen. Muszlimként nem esküdne fel a Bibliára például. Ami csak egy dolog a sok közül, de ha még ezt meg is tenné, akkor sem tudna olyan intézmények felett őrködni, mint például a Kongesszus vagy a Szenátus, és vezetőként a „fékek és egyensúlyok” sokat fetisizált rendszerét se értené alaphangon. Egy konzervatív lap nála is tovább ment, és komoly elemzéssel vetette fel azokat a jogi ellentmondásokat, amiket egy vallását komolyan vevő muszlim ember, és az alkotmány passzusai között fennállnak.

Amerika alkotmánya az USA Koránja. Nekik van ilyenjük, és akárki akármit is mond, ez őket meg is fogja védeni, hisz az amerikai alkotmány nem olyan, mint az európaiak. Kőbe van vésve.

Ne legyenek illúzióink: mi is védtelenek vagyunk. Ha esetleg valakinek kedve támadna kétharmadolni, pont úgy írhat hazánknak is új alkotmányt, ahogy tette ezt a Fidesz. Franciaország az elmúlt 100 évben már 5 alkotmányt írt és cserélt rendszert, Németország álalmformájának változásai meg hasonlóan követhetetlenek. Európának nincs semmije, ami kőbe lenne vésve, és ezért olyan erővel tudná felmutatni az iszlám térhódítással szemben, mint ahogy Amerika a maga alkotmányát.

Yusuf al-Qaradawi, az Európai Bizottság alkalmazásában álló (!!!) tisztviselő nyilatkozta:

„Az iszlám kétszer tört már be Európába és távozott onnan.
Lehet, hogy a harmadik hódításnál, mely Allah akarata,
ezt már igehirdetéssel és ideológiával fogja végezni.
A hódítást nem kell feltétlen kardokkal megvívni.
Talán úgy fogjuk e területek meghódítani,
hogy nem lesz szükség hadseregre.
Prédikátorok seregét akarjuk és tanárokét,
akik az Iszlámot minden nyelven hirdetik.”

És erre minden eszköz adott. Európában mindent a többségi elv határoz meg, s ha létrejön egy iszlám többség, automatikusan a rendszer is ehhez fog igazodni.

Epilógusként: Ben Carson maga az integráció mintaképe.  Az amerikai republikánusok jelenleg egyik legesélyesebb jelöltje 2016-ra. Egyedülálló anya nevelte utcagyerekből lett a világ egyik vezető idegsebésze, és arról vált híressé, hogy az első, fejüknél összenőtt sziámi ikreket ő választotta szét sikeresen. Agyműtéteinek módszereit mai napig használja a neurológia. Gyakorló keresztény, és most – úgy tűnik – jó esélye van arra, hogy az utcai bandákból indulva, feketeként eljuthasson oda, hogy ő lehessen Amerika következő, republikánus elnöke.

Ez a történet azonban az amerikai alkotmány dicsősége. Azé az alkotmányé, amely ugyanakkor megteremtette a lehetőséget a melegházasságra is egy kis huncut csűrcsavar révén. Mert Amerika ilyen. De milyen Európa? Leginkább semmilyen.

És emiatt lesz az utolsó a „harmadik iszlám hódítás”.