E hétvégén harmadszor is összeült a nemrég alapított, egyrészről levitézlett, már saját pártjaik által is kínosnak tartott politikusokból; másrészről valóságérzetüket lassan tíz éve teljesen elveszítő libnyaf értelmiségből; harmadrészből pedig a feltörekvő, kiemelkedő tehetségről (még) nem tanúbizonyságot tevő, ifjú marxista „Facebook-tűnciző” gittegylet: az úgynevezett DEKA.
Az első adandó alkalommal is össze is vesztek olyan fontos kérdéseken, mint hogy a hattyú van-e fából vagy a fa van-e hattyúból, ha mind a kettő fennmarad a vízen. Utóbbi megfigyelést Ferge Zsuzsa tette szociológusként.
Igencsak csípte az ifjú balos forradalmárok szemét a kevéssé ifjú Lendvai Ildi; s hát az igencsak ingadozó Herényi Károly bácsi jelenléte sem dobott fel mindenkit, mert velük nehéz meghaladni az elmúlthuszonötévet – de összeszorították fogukat és ismét összejöttek. Hátha le tudják váltani a kormányt… Bár az igaz, hogy csupán az Orbán egy gazfickó tételben tudtak első és a második alkalommal is megegyezni – de közös platformra, tennivalóra, jövőképre már nem tellett az önképük szerint kiemelkedő intellektusukból.
A hétvégén mindezek ellenére ismét nekifutottak, s minő csoda: ismét csak abban tudtak megegyezni, hogy nem sikerült megegyezni alapvető kérdésekben. Az Orbán-kormány megdöntésére szervezett Demokratikus Kerekasztal (Deka) harmadik plenáris ülésén tartalmilag ismét a nagy semmit sikerült kimondani.
De legalább megint bemutatkozhattak közönség előtt a hosszú titulatúrákhoz valamiért furán vonzódó libnyaf értelmisik.
Itt van ez a vénszatyor, a cigánytelepeken sohasem járt, de évtizedek óta romaügyi, szegénységszakértő, jogvédő Ferge Zsuzsa szociológus. Aki mindig kiáll a „mélyszegénység” mellet. Más tudományos megközelítést nem is ismer a szegénység feletti nyilvános szomorkodáson túl. Vagy az alapítványaival pénzmosásba keveredett Iványi Gábor metodista lelkészről is írhatnák egy külön posztot. Neki pont a szegényeken sikerült jól meggazdagodnia az elmúlt évtizedekben. Aztán ott van a szerényen volt adóhatósági munkatársként prefixált Horváth András, akinek kakuktojásként az eddigi tudományos teljesítménye kimerült volt kollégái bizonyíték nélküli bemószerolásában. Aki mindenkiről tud mindent, de nem mutatja meg. Ennek ellenére hetente áll sajtótájékoztatót tartani és üres mappákat lobogtatni az álmélkodó publikumnak. – Nézd, ott a zöld dosszié, nahát… No meg a Lovas Zoltán nevezetű féreg, aki csak azért újságíró, mert a 168óra és Magyar Narancs ott tart, ahol.
Aki azért nem megy be az ATV-be, mert Vona Gábort is behívták, és úgy emigrált külföldre a fasizmus elől, hogy itthon maradt.
De ha mindez nem volna elég, akkor érdemes felsorolni azokat a levitézlett politikusokat, akik megpróbálják újra nélkülözhetetlenné tenni magukat. A rendezvényen megjelent és szót kért az Herényi Károly, a megboldogult MDF volt frakcióvezetője, aki mai napig nem tudta eldönteni, ő vajon konzervatív, szocialista, vagy liberális politikus-e – kibogozhatatlan talány. De mindig feltűnik, ha étrend-kiegészítőt kell MLM-ben árulni vagy valahol kamukonzit keresnek bezzegeurópai kiadásban egy előadáshoz.
És persze ott voltak még a Toronyház szerzőinek kedvencei, a baloldali megújulást huszonöt éve (a rendszerváltozás óta) hirdető öreg szocik is. Jött és hozzászólt a sajtószabadságot mindig anyatigrisként védő, egykori állampárti (MSZMP) cenzor: Lendvai Ildikó néni is. Akinek örök fiatalságát máig csodáljuk. Feltűnt az MSZP másik korábbi pártelnöke, Kovács László is, aki a bölcs öreg szerepét nem képes elengedni, mióta a Gyuriferi betette egy hasonló nevű tanácsba. És hogy legyen egy komolyabb arc is: Balázs Péter, volt szocialista külügyminiszter, aki lassan eltűnik a baloldal középmezőnyében, de mégis bedobott egy ötletet. Egy állásfoglalás-tervezetet fogalmazott meg Vlagyimir Putyin orosz elnök keddi látogatása kapcsán. És ezt a résztvevők elfogadták tervezettként.
De hogy a hattyú van-e fából vagy a fa hattyúból, illetve pontosan mit is jelentenek azok baloldali alapértékek, ahhoz nem jutottak közelebb.
“írhatnák” – ajjaj.
“írhatnák” – ajjaj.