Tutiblog

  Elképzeltem, ahogy azon a legendás szombat reggelen Bakondi felkel és a tükör előtt elvégezi a szokásos önmotivációs tréninggyakorlatokat. Bokszol néhányat a levegőbe, fúj egy nagyot, majd eltökélt arccal többször megismétli: Ez a nap egy remek lehetőség arra, hogy bizonyítsam Orbánnak, én leszek a tökéletes választás Pintér után belügyminiszternek! Aztán elindult a minisztériumba és tökéletes hülyét csinál magából. [rule style=”rule-dotted” ] Hétvégén történt, hogy …

  Régóta szilárd meggyőződésem, a haladó értelmiség létezésének egyetlen oka, hogy engem szórakoztassanak. Valamikor régen erre a szerepre az udvarok bohócokat szerződtettek, megint mások háziállatot tartottak, én egy teljes értelmiséget igazoltam. Ebbe a dicső társaságba lépett be ma a Mandiner szerzője, Zsigmond és Péterfy a Célkeresztben a migránscsónak: segítenek a románok a Frontexnek című röpdolgozatával. [rule style=”rule-dotted” ] A legkevésbé sem …

  Mintha Kertész is a középszerűség, a feleslegesség, a tartalmatlanság terjengős irodalmi kánonjába besorolható, gyanúra okot adó egyén lenne. A lényeg elkenése, összemaszatolása, leplezése, ez a jellemző, mindenre kiterjedő „magyar” közállapot. Aki figyelemmel követte Kertész sorsát, az tudhatja, hogy életműve már halála előtt elfeledett, feltáratlan; lényegében: „jelentéktelen”, visszhang nélküli a mai napig. Több reakciót, nagyobb lelkesedést vált ki egy Kukorelly-féle …

  Elhunyt a nagy magyar író. Elhunyt a legnagyobb magyar író, az egyetlen magyar Nobel-díjas, irodalmi életünk felejthetetlen lakmuszpapírja. Dicsérni illenék most Kertész Imrét, ahogy mások teszik, megemlékezni irodalmi zsenialitásáról, ahogy mások teszik, magasztalni sorsfordító géniuszát, ahogy mások teszik, de – mi nekem Hekuba, s mi Hekubának én – inkább arról írok, amiben valóban nélkülözhetetlen szerepe volt Kertésznek: arról, hogy …