Liberális nyafogás

Emlékszünk a The Economist tavaly decemberi címlapjára a gonosz tengelyével? Az a helyzet, hogy újabban nem a haladó értelmiség vágyai valósulnak meg, hanem a félelmei. Mintha az ő Freddie Krügerük álmukban beléjük döfné Orbánt, Trumpot, (Le Pent?), aztán felébrednek, és kiderül, hogy nem is egészen álom volt az. Persze tudjuk, hogy Palpatine legkésőbb 2011-ig meg fog bukni, meg azt is …

Olyan rossz idők járnak a haladó sajtóra, hogy lassan már a saját képét sem bírja elviselni a tükörben. A legesleggázabb vágyközlések után a „trumpista” Zorbánról most, Trump győzelme után sikerült kideríteniük fék-és-ellensúlyéknak, hogy persze próbált visszatáncolni a tusnádfürdői „pocsékul ütemezett, súlyos elszólásából”. Kórtörténeti jelentőségű esemény, amikor a sokat idézett „elvesztették a kapcsolatot a valósággal” kifejezés értelme a szemünk előtt elevenedik …

Ha a PC Wars legújabb része, a személyes névmás hadművelet egy Xbox játék volna, bizonyára remekül szórakoznánk vele, a valóságban azonban cseppet sem vicces egy csapat felajzott, önmagával, a világhoz való viszonyával és identitásával nem tisztában lévő egyetemista, aki tanárokkal, rajtuk keresztül pedig egy egész társadalommal üvöltözik azért, hogy evolúciós hiányosságait (reprodukciós, túlélési, beilleszkedési képességek.) kompenzálni tudja. A névmás-forradalom különösen akkor …

Kifejezetten vicces az, amikor a Tilos Rádió egyik igencsak művelt műsorvezetője arról sikoltozik az éterben, miszerint a klerikálisok teljesen kisajátítják a halottak napját és a mindszenteket, az egyház önünneplését hozva előtérbe. Nem meglepő ez amúgy ettől a csatornától, ami valószínűleg pont azért van egyáltalán, hogy egyrészt jó zenéket sugározzon, másrészt olyanok hangozzanak el benne, amik az átlagos jobboldali szavazót egész …