A toronyház jelenti

A hülyeség-olimpia folytatódik! Miközben mi azon pörgünk, hogy a Kisknédli elkúrta a migránsmaca pancsikolását a kegyelemszektorban, az Angszocunió következő főtitkár-asszonya keményen beleállt a nemzetközi libnyafba. A mi kis Kettősmércés- Ligetvédős-Puklis civilszféránk a (városligeti) fasorban sincs az amcsi libbantakhoz képest. Történt ugyanis, hogy Amerika kb. az első napon megnyerte az első aranyérmét is, és mily meglepő: lövészetből. A 19 éves, szőke, déli, republikánus, NRA-tag kiscsaj …

Történt egy verőfényes nyári estén a távoli és megmagyarázhatatlan Rioban, ahol a szegények laknak a hegyen és a gazdagok terülnek el alattuk, hogy tönkrement egy közvetítő állomás, ami tekintettel a méltán híres brazil munkaszervezési hagyományokra, úgy is maradt. Különösképpen már csak azért sem izgatták fel magukat ezen a résztvevők, mert az egyik fél brazilokból állt, akik alapvetően semmin nem izgatják …

„Lenin ökölbe szorult keze vagyok…” „Guattari jeges verejtéke vagyok…” „Lukács György fortyogó epéje vagyok…” „Deleuze elcseszett élete vagyok…” „Derrida magányos szíve vagyok…” „Foucault mellbimbója vagyok” „Lacan mardosó féltékenysége vagyok…” …Én vagyok Sartres abszolút egykedvűsége. „Ha lenne egy tumorom, Simone-nak nevezném. Simone. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni.” „Kedvem támadt lelőni …

Nem bírja elengedni a barátságos és közkedvelt Index az „Erőszakkal toboroz katonákat a Honvédség a közmunkások köréből” történetet, pedig lassan már nincs is mit félreérteni. Erre mondják – közmondásos jelleggel -, hogy noha hülyék, de legalább kitartóak. A mese úgy másfél hete kezdett el habzani, amikor a szintén barátságos és közkedvelt Kisalföld megírta, hogy kötelező megjelenni a toborzáson, majd ebből …