Az Afrikába hurcolt spanyol író szobrát is meggyalázták az antifák

 

 

  

A rabszolgaság intézménye miatt évszázados távolságból is dühöngő Antifa hazugság. Valójában egy velejéig hazug, fehér-ellenes gyűlöletideológiát képviselnek. San Franciscóban sikerült nácinak minősíteni és meggyalázni Miguel de Cervantesnek, a Don Quijote írójának szobrát, aki annyira nem illeszkedik az állítólag fehér bőrű rabszolgatartók emlékművei ellen indított hadjáratba, hogy maga egy rabszolgát nem tartott, viszont öt éven keresztül rabszolga volt, méghozzá Afrikában.

Miguel de Cervantes kalandos életet élt. Harcolt a lepantói csatában, párbajozott állandóan, néha menekülnie is kellett, szóval nyughatatlan, kötekedő típus volt. Az egyik tettlegessége után Itáliába kényszerült, és amikor vissza akart térni Spanyolországba, berber kalózok fogták el a hajóját, és őt, öccsével együtt, eladták az algír pasának. Rabszolgának. Fehér embert rabszolgának Afrikába.

Nocsak.

Nem volt ezzel egyedül. Európából több millió fehér embert hurcoltak Afrikába és a Közel-Keletre a berber és arab kalózok. Évszázadokon keresztül háborítatlanul működtek ezek a rabszolgakereskedő latorállamok, végigdúlták a Földközi-tenger partvidékét, néha a brit partokig is eljutottak. Akit lehetett, összefogdostak, és eladták őket új uraiknak, akiknek sötét bőrül volt és fura vallásoknak hódoltak. (Észak-Afrika francia megszállásáig nem is igazán tudtak ez európai haditengerészetek fellépni az arab fosztogatók és rabszolgavadászok ellen, Marokkó és Algéria elfoglalása tulajdonképpen önvédelemnek tekinthető.) A kezükbe került gazdag vagy híres foglyokért persze váltságdíjat is kértek, Európában pedig szerzetesrendek alakultak, melyeknek fő profilja az európai rabszolgák kiváltása volt. Így került végül haza a Don Quijote írója is.

A berber és az arab rabszolgavadászok és -kereskedők persze azóta sem térdeltek le előttünk, európaiak előtt, hogy bocsánat kérjenek tőlünk bűneikért. Sőt, fennhéjázva magukat is az áldozatok közé sorolják, mert végül, miután Európa megerősödött, kaptak pár jól megérdemelt pofont. És ugyanezek a rabszolgavadászok mentek Dél felé is, hogy négereket hozzanak ki az őserdőből, akiket eladtak az amerikai kontinensre. Bár nem az északi részére, mert – a haladó baloldal hazugságaival szemben – oda csak elenyésző számban érkeztek rabszolgák, főként a Karib-térségbe és Dél-Amerikába szállítottak, hogy onnan leszármazottaik, a jobb élet reményével a szívükben, az USA-ba költözzenek, hogy ott az ő leszármazottaik már úgy tudják, ők mindig is Virginia és Florida ültetvényein nyomorogtak. Ami persze nem igaz, a ma élő amerikai feketék ősei elenyésző számban voltak rabszolgák az USA-ban, többségük őse a polgárháború után vándorolt be Délről, ahogy a ma az USA-ban élő fehérek között sem igen vannak olyanok, akik ősei rabszolgát tartottak volna. Később vándoroltak be. 

És mégis, a magukat egykori rabszolgának képzelő tudatlan és műveletlen feketék, valamint a magukat egykori rabszolgatartónak képzelő és emiatt szégyenkező elmebeteg, tudatlan és műveletlen fehér antifáknak sikerült meggyaláznia annak a spanyol úriembernek a szobrát, aki maga viszont tényleg rabszolga volt.

És ennek semmi más oka nincs, minthogy az Egyesült Államokat lángba borító csőcselék élcsapatát alkotó Antifa nem a rasszizmus ellen küzd, hanem, egy rendőr- és fehér-ellenes gyűlöletideológia nevében, az országot akarja elpusztítani.