Tételezzük fel, hogy Tóta W. nem őrült meg! OK, legutóbbi cikke alapján nagyon nehéz efféle hipotézist megfogalmazni, de azért most mégis próbáljuk meg a tótawéi értelemben vett racionalitás szemüvegén keresztül látni a népesedéspolitikát. És fogadjuk el kiindulópontnak szerzőnk ötletét: „Nosza, ezt számoljuk ki: mibe kerül felnevelni egy átlagmagyart, és hogyan aránylanak a képességei egy hasonló árú automatáéhoz? Megéri-e magyart tenyészteni?” …

Van abban valami emberfeletti racionalitás, hogy a cionista mozgalom, amikor Izrael állam megalapításán fáradozott – s ne feledjük, ez idő tájt éppen üldözték a zsidókat a kontinens nagy részén –, szóval akkoriban a szervezők, állítólag maguk is válogattak zsidók és zsidók között. Valahogy úgy, ahogyan az amerikai bevándorlási hivatal is szelektált a letelepedni szándékozók között. (Egészen a hatvanas évekig…) Nem …

Magyarországon – legalább is a rendszerváltás óta – nem a minisztertanácsnak van elnöke, hanem a miniszterelnöknek vannak miniszterei. A negyedik Orbán-kormány minden korábbinál pontosabban tükrözi ezt a helyzetet. A Fidesz miniszterelnöke, miniszterelnök-jelöltje úgy válogat az aspiránsok között, hogy játékos fantázia-bukfencként sem merülhet föl, hogy bárkinek is szava, súlya, jelentése, jelentősége lehet Orbán Viktor elképzelései mellett. A dolog három ok miatt …

Meghökkentően lendületes kritikacunamit borított az ellenzéki sajtó Kásler Miklósra, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójára, a EMMI-tárca várományosára. A professzor színes és gazdag médiamúltjából előhalászott idézetgyűjtemény itt-ott valóban rémületes, de csak addig, amíg el nem kezdjük közelebbről is szemügyre venni a szövegeket. Amint ezt megtesszük, kiderül, hogy az ellenzéki kritikák inkább tükrözik a kritikusok primitív scientizmusát, haladásba vetett vakhitét, mint Kásler …