Az ember viszonylag hamar, a kamasz évei közepére ráébred, hogy elképesztő mennyiségű visszataszító embertársa van, az árulkodóktól kezdve azokig, akik a gyengébbek kínzásában lelik az örömüket. Némelyek kinövik az ilyen hajlamaikat; mások életformát, esetleg foglalkozást alapítanak rá és továbbra sem veszik tudomásul, hogy ők undorítók. Egészen az utolsó pár évig ezek az emberek magánjelleggel voltak undorítók, legfeljebb a munkahelyükön tettek …

Bármely tetszőlegesen kiválasztott liberális hülyébb, mint bármely kiválasztott liberális. Nem akarom matekkal terhelni a kedves olvasót, de ez az állítás sajnos akkor is igaz, ha ugyanazt az illetőt választjuk ki újra az alapsokaságból. A liberálisok maguknál is hülyébbek, amely ténykörülmény sajnos kivezet a mi univerzumunk játékszabályaiból és sajnos a teremtésből is. Még az ördögnek sincs köze hozzá: ezeket az idiótákat …

Bármennyire különösnek is tűnik, az adófizetés alapjában véve nem csak egy kényszer, hanem egy emberi viselkedési stratégia is. Az adó megfizetésével közvetlenül nyugalmat vásárolunk, azt az örömteli érzést, persze csak az adóellenőrök látogatásáig, hogy rendben vagyunk az állammal, akik aztán persze megmutatják nekünk, hogy mégse (haha). Akinek volt szerencséje adóznia szocialista kormányok idején, az tudja, simán lehetett olyan helyzetbe kerülni, …

A XX. századi magyar történelem egyik alapvicctípusa arról szól, hogy nem jöttek az angolszászok, a szövetségesek, az amerikaiak. A magyar közvélemény a negyvenes években katonai nagyhatalomnak tartotta Angliát – a számoktól függetlenül – és sokan tényleg komolyan azt hitték, hogy a nyugati szövetségeseknek szándékában és módjában áll a szovjetek előtt felszabadítani Közép-Európát. A viccnek 1956-os változata is van, amelyben megkérdezik Kohn …