Akiken és amiken a legtöbbet röhögtünk 2016-ban

Vicces év volt 2016. Rengetegen dolgoztak időt és energiát nem spórolva a mi felhőtlen szórakozásunkért. Hálából állítottuk össze az alábbi listát, ezzel is tisztelegve rendkívüli teljesítményeik előtt.

1, Castro búcsúztatása

A vén tróger rövid nyugdíj után tavaly végleg leadta a szerelést, ami önmagában még nem lett volna elég arra, hogy rövid laudációt írjunk életműve felett. Bár értékeljük azt a trollparadicsomot, amit ötven év alatt képes volt berendezni az Egyesült Államok Siófokján, halálát mégis az olyan nemzetközi nagyságok, mint Justin Trudeau, és belföldi szinten elismert szakemberek, mint TGM vagy Horváth Csaba értékelték fel.

Előbbiről még lesz szó, úgyhogy koncentráljunk csak a hazai szellemi élet legjavára, akik hirtelen Istent meg a mennyeknek országát vizionálták Fidel inkább mégis létező halhatatlan lelke köré. Jó lenne megpályázni valami fasza kis ösztöndíjat, esetleg ha több a zsé, akkor létrehozni valami marxista Ahnenerbét, hogy mezítláb a fűben, a Liget árnyas fái között halk reggaeszóra kikutassák a többi, nikotinsárga-ősz szakállkáját birizgáló okostojással, hol állították vakvágányra ezt az egészet a komcsi ikonjaik meg az enciklopédisták.

 

2, Magyarország halszagú

Sokféle buzi van. Vannak a rejtett buzik, akiken alig látszik. Vannak a Milo-féle buzik, akiken abszolút látszik, de egyúttal jól is áll nekik. És vannak az ilyen fura buzik. Akiken látszik, hogy azok, de akiknek valahogy nem áll valami túl jól, csak hát ezt nem mondhatjuk ki, mert az homofób. Ilyen furabuzi a mi Dezmondunk.

Ahogy a „Desmond Child” sem valami ősmagyar név, úgy a John Barrett-et sem tudjuk, hogyan lehetett kihozni a Márfy Jánosból. Merthogy ő egy díszmagyar díszállampolgár, egyúttal díszbuzi is. A mi Johnból lett Desmondunk és Márfyból lett Childunk minden esetre elég sok áttétre van attól, amit mi „egészséges magyar öntudatnak” tekintünk. Díszdezmond azonban írt egy díszkótát a díszkormány díszünnepségére, ami egyúttal a fájdalmas dilettantizmus sötét fellegeként a mai napig csak azért nem okoz álmatlan stressztől átizzadt éjszakákat, mert Juhászpé füttyögése zárójelbe tette azt.

Desmond, a „dísz” azonban a Gloria Estefan – Bon Jovi – Ricky Martin nyálvonal és a meleg mellett a magyar identitást is felfedezve magában juthatott el odáig, hogy az arccal lefelé a 301-es parcella sarába eltemetett forradalmáraink emlékére rittyentsen egy latinos sportindulót. Na jó, ne is rittyentsen igazából, csupán lepasszolja recycling célokból.

Mindenesetre nehéz ráflesselni a Corvin-közre, ha becsukott szemmel rumbatököt rázó Pongrácz-tesókat lát az ember maga előtt, ahogy seggrázva hullnak halomra embereik a ruszki sortűztől, de előtte tolnak egy puszikát.

A dolog jó oldala, hogy az 1956-os forradalom 60. évfordulója azért mégsem rendőrsortűzzel és kardlapozással vonult be a történelembe, hanem a Juhászpeti Himnusz-kifütyülésével. Magyarország ennek ellenére egy időre picit halszagú marad.

 

3, Az osztrákok

Ausztria idén minden kétséget kizáróan bebizonyította európaiságát, hiszen még az EU-t is felülmúlta bénázásban. A rendkívül felgyorsult bevándorláshullám teljesen összezavarta a villámgyors eszmei oldalváltásokban amúgy nagyon tapasztalt és magabiztos sógorokat. Szépen sminkelt kancellárjuk előbb úgy nácizta a magyar miniszterelnököt a határzárért, hogy Heller Ágnes sem tudja szebben, aztán az osztrák határzárra ugyanolyan természetességgel hazudta rá a szárnyaskaput, amilyennel a derék osztrákok 1945. május 8-án „A” betűre cserélték az autóikon addig büszkén feszítő „D” felségjelzést. Túl sok és túl gyors volt ez Faymannak, ráadásul elszámolta az osztrákos, sunyi bűnbakképzést, így pedig necces dolog ekkorákat füllenteni.

A bukása után jött új kancellár ugyan nem ilyen szépségpöttyös–rizsparókás futóbolond, ám ő és a külügyminiszter azóta mintha két különböző ország nevében nyilatkozna teljesen eltérő dolgokat a migrációról. Ami tehát öt-hatszáz éve változatlan, hogy nem lehet tudni, mit gondol Bécs bizonyos dolgokról. Sőt, most már azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán mit tudnak, mert egy mezei, demokratikus elnökválasztást lebonyolítani nyilvánvalóan nem.

Ha 2010-ben kellemetlenül éreztük magunkat, amiért „egész Európa azon röhögött”, hogy órákig kellett sorakozni a szavazóhelyiségek előtt, akkor megnyugodhatunk, mert ezt az osztrákok idén örökre elfeledtették. Ők nem órákat, hanem hét hónapot sorakoztak. Tavasszal lerendezték az első fordulót, ahol rögtön kipottyant minden érdekesség, amely a világháború óta sikerre vitte ezt a csuda kis országot, a második forduló viszont még az MSZP-s miniszterelnök-castingok élvezeti értékét is meghaladta.

Megnyerették a zöld jelölttel, ám mindezt annyira nyilvánvaló csalással, hogy az alkotmánybíróság kénytelen volt megállapítani a „technikai okokat”, és kiírni a második forduló 2.1 verzióját. Itt megint homokszem került a gépezetbe, nem sikerült megbirkózni a szavazólapok hibátlan előállítása jelentette kihívással, így végül a 2.2 verzió hozta meg – alig a hőn áhított zöld-liberális győzelmet. Európa haladó elitje fellélegzett, a Sas kabaré viszont kizárt, hogy jobbat gurítson a Hírtévén 2017-ben, mint Ausztria 2016-os éve.

 

4, Trudeau

Ha van olyan irritáló pöcsfej, akit egy széklábbal vernénk pufira kérdés nélkül, az egy nemlétező nép nemlétező kormányának vezetője, a Liberális Hibrid, Justin Trudeau. Gimnazista élményeinkből simán megvan még az „irritáló stréber” figurája, aki olyan kis népszerű, akit minden tanár ajnároz, aki mindenki kedvence. És utálod. Ő az, aki hozzád is mindig odajön megkérdezni reggel, hogy milyen volt a székleted konzisztenciája, de csak mert mindenkihez odamegy, mert azt hiszi ez valami nagyon jófej dolog, amivel mutatja a törődést és empátiát. Ezzel csak azt éri el nálad, hogy még nagyobb elszánással szeretnéd eltenni egy nejlonzacsiba Kulabát, hogy a tízórai szünetben az arcába kenhesd.

Nos amikor egy ilyen igazi nyálas zsúrpubi a maga manipulatív és üres pofájával felküzdi magát a tápláléklánc csúcsára, az minden jóérzésű emberből előhívja a mélyen nyugvó pszichopatát. Nagy szerencséje Trudónak, hogy nem ezen a kontinensen rontja a levegőt, mert Párizsig simán elmennénk lenyomni egy csicskalángost. Kanada mégis messze van.

Hála az Internetnek, végül ő is felült a szopórollerre, amikor sikeresen ajnározta a frissen kifingott Castrót. A komcsi segget nyaló, liberális, jógamaszter zsúrfiú egész kis gondosan épített PR-ja egyetlen tweettel omlott a porba.

 

5, Black Lives Matter

Hallottak már a Fekete Párducokról? Nem a Dzsungel Könyve Bagirájára gondolunk, hanem a KGB pénzéből felhizlalt amcsi néger terrorbrigádra, amelyiknek bongyor hercegnőjeként megkaptuk anno a hetvenes években Angela Davist az NDK Stasi-kiképző táborok nyaralásai mellé. Nem tudtunk arról akkor, hogy hány és hány brutális bűntett kötődött a nevükhöz, ahogy azt sem tudtuk, hogy végül drogügyek, köztörvényes letartóztatások okozták a Szervezet vesztét a nyolcvanas években. Igazi asszonyverő nyugati parti NWA gangsták voltak, de ahogy mi kinőttük a repperkedést, úgy a Reagan éra pedig elsöpörte a kokainkupactól elszakadni képtelen „jogharcosokat”.

Ezúton jegyeznénk meg, hogy ez a recept alapvetően a latin-amerikai, mellesleg Bolíviát, Uruguayt és Venezuelát a totális csődbe roppantó „újmarxisták” sajátsága, ahol a drogkereskedelem és Che Guevarra alkotja az alkotmányosság gerincét.

A komcsi azonban nyugaton sem vész el, csak átalakul így aztán Husszein Obama  „minden szélsőséget toljunk a mainstreambe” programja keretében a „fekete nacionalizmus” borzalmas gennyes, és már felszámoltnak hitt mákonya is az érdeklődés középpontjába került. A marcista proletáröntudat mindenesetre nem olyan kellemes, ha rászívnak két utcányi kokszot.

Az eredetileg a „rendőri túlkapások” ellenében (lásd Los Angeles Riots, kilencvenes évek) életre hívott politikai szervezet az év végére kisebb terrorbrigáddá nőtte ki magát a baloldalon: kaptunk tőlük konkrét rendőrgyilkos sorozatgyilkosokat, majd Trump választási gyűléseit szétverő „aktivistákat” végül pedig, miután nem a Fehér Gazdasszony nyerte meg a választást, Sorosgyurka pénzeiből szépen felgyújtottak pár amcsi nagyvárost. Nem tudni, mikor jut ez a projekt is történelmi elődje, a Párducok sorsára, és tartóztatják le vezetőit köztörvényes bűncselekmények miatt, de 2017-ben bármi történhet.

 

6, A vizes VB kabalababái

Gyárfás Tamás egy takarékos ember. Ha valamit el lehet intézni 30 forintból, akkor nem ő az, aki inkább százezreket fog kiadni érte, csak, hogy jó legyen. Bol-Dognak már a neve is annyira egyedi volt, hogy simán el tudjuk képzelni benne az úszópápa személyes humorának csillogását, de mindez semmi a kinézetéhez és a tekintetéhez képest. Harmadvonalbeli horrorproducerek egy emberként csaptak a homlokukra, hogy ezt miért nem ők találták ki, hiszen egyszerre rettenetesen gagyi, viszont súrolja a másodvonalbeli horrorfilmek jelmezszintjét.

Persze nincs az a bukta, amelyet Magyarországon meg ne próbálnának értetlenkedéssel és áldozatszerepbe helyezkedéssel megelőzni, de hamar kiderült, hogy Bol-Dognak mennie kell, és vinnie kell magával a 2017-es vizes világbajnokság valószínűleg szintén 30 forintért megrendelt plakátjait is. Gyárfás Tamás viszont olyan ember, aki szeret biztosra menni. Ha azt akarja, hogy valami el legyen intézve, akkor két helyre is kiadja a megbízást. Ez a magyarázata annak, hogy miután nagyon csúnyán beletenyerelt a Bol-Dog-botrányba, előhúzták a kalapból Water Willyt, a műbránert. Azaz a vízililiom fiút.

Az úszóelnök arcán ekkor már erős fáradtság tükröződött, hiszen bizonyára végképp nem hiányzott neki, hogy egy ilyen aprósággal is feltöröljék vele a padlót, miközben teljesen lekötötte a megbántott, de a sport érdekében alázatosan megbocsátó elnök szerepének eljátszása és szükséges szövetségi támogatás összezsarolása. Itt már tényleg csak annyira futotta tőle, hogy előadja az embert, aki ott sem volt.

Eléggé összecsaptak a feje fölött a Katinka által keltett hullámok, és az öt olimpián hat arannyal megtámogatott elnökre mindenki csak úgy fog emlékezni, hogy az utolsó olimpiájának három aranyát már ellene szerezték, és azzal elhajtották őt a posztszocialista panoptikumba.

 

 

7, Ligetvédők és röszkei tüntetők

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök borzasztóan feszélyező lehet ellenzéki szemszögből, hiszen hat év múltán mégcsak nem is körvonalazódik, hogy ki vagy mi fogja megbuktatni, pedig itt volt már Bajnai Gordontól az IMF-en át a jóbarát CIA-ig mindenki. Meg kell hagyni, volt már egy-két jobban eltalált, a szúnyogcsípésnél erősebb támadás ellene, mint például az internetadó elleni tüntetés – éppen Goodfriendtől nem függetlenül. Na de a Városliget fái? Most komolyan. Gyilkosság?

A Ligetvédők abban nem bírtak egy tartósan következetes álláspontra helyezkedni, hogy a fák átültetése is a földi gonoszság felülmúlhatatlan megvalósulása, vagy csak a kivágásuk az. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a vágyforradalmárkodásért, önmagáért exhibicionistáskodó csapat többségét szellemi fogyatékosok alkotják, sikerült amolyan igazi baloldal módjára kettészakadniuk. A délutánonként hazatérő komforthippiket az év egyik felfedezettje, a mezítláb természetgyermekeskedő vágynéger, Komáromy Gergely vezeti; ők sérelmezik, hogy a szakadár csoport használja a nevüket, logójukat, és a nevükben kunyerál pénzt.

A Nikó (ő sajnos kevés volt ahhoz, hogy beférjen az év felfedezettjei közé) vezette leghippibbek (Ligetben Ligetvédők – igen, tényleg így hívják magukat) viszont azt vetették az esténként hazamenő ligetvédők szemére, hogy így nem lehet megvédeni a fákat, ezért ők a kemény télben is ott laknak a kis alkoholista kommunájukban, ahol a tagság és a történések is simán kompatibilisek a Mónika Show-val. Ráadásul a Ligetben Ligetvédők nyíltan, a Ligetvédők csak sunnyogva MSZP-sek, DK-sok és Együttösök, a Facebookon aztán mindezen olyan cicaharcot tolt a két csoport, hogy az vetekszik a Puzsér–Vágó asszóval.

És mi közük a Ligetvédőknek a röszkei tüntetőkhöz és a migránssimogatáshoz? Nos, a politikailag jövőtlen MSZP-n és DK-n túli ellenzéki oldalon még akkor is csak maroknyian vannak, ha alkalmanként válogatott külföldi deviánsok jönnek ide segíteni nekik. Feltételezésünk szerint ezért kiadták ukázba, hogy mindenkinek legalább két mozgalomban kell létszámot szaporítania, így aztán elég komoly metszések alakultak ki: vannak, akik a Pride-on és a röszkei migránsbűnözőkért szervezett tüntetésen vettek részt, továbbiak Juhász Peti fütyülésén és a ligetvédésben tevékenykedtek, megint mások pedig a röszkei tüntivel ötvözték a ligetvédést.

Ha rövid a kispad, akkor meg van kötve az edző keze, és a pályán levőknek kell pluszmunkát végezniük. Soros Gyurka bá is abból kénytelen főzni, amije van. Ez jelenleg a kőlevesre elég.

 

8, Személyes névmások, safe place-ek, transzklotyók

Bármennyire is hihetetlen, de a liberális közösségen belül is van egy szélső-liberális közösség, akik annyira szabadok akarnak lenni, hogy például nem is akarnak az emberi faj részei lenni. Az elszakadást olyan dolgokkal próbálják meg megoldani, mint például a safe space-ek, vagyis a biztonságos, lenyalogatható, de mindig újratermelődő cukormázbuborékok, ahol az embert senki nem bántja, ahol csak olyan véleményeket hall, amivel azonosulni tud, és ahol bármilyen is legyen, senki nem szól neki, hogy ez kicsit azért már gáz (például, ha buzi, de mégis a lányokat szereti, mert még nem döntötte el), és mindenki hihetetlenül toleráns, például azt is elviselik, ha valaki liberális. Komplett magániskolák épülnek erre a modellre, amit onnan lehet tudni, hogy kampuszon paleo-vegán csoportosulások üvöltöznek önmagukbó kikelve, mert nem barna cukrot ad a kávéautomata, vagy mert az igazgató helyettes új autója fekete színű, ami tükrözi, hogy a négereket csak hordár rabszolgának tartja, mert egy kirekesztő geci.

Az őrület idén odáig ment, hogy a magukat már az emberi nemek, bőrszínek, vallások és szubkultúrák alól is felmenteni vágyók, akik valójában nem is születtek csak simán feltűntek egyszer csak saját személyes névmásokat kezdtek kitalálni annak érdekben, hogy úgy hivatkozzanak rájuk mások, ami a személyiségükhöz a legjobban illik, aztán meg ezekhez a kitalációkhoz igazított mellékhelységeket követeltek maguknak, amit Husszein Obama igyekezett is teljesíteni. Igaz, nem a saját kis kezeivel falazott 10-20-30-40 új klotyót, hanem kiadta kötelező feladatnak a megépítésüket, amitől az átlag amerikai a puskájáért nyúlt és leszavazott a Narancsfejre. Na, nem azért, mert az úgynevezett átlag amerikai bármilyen véleményen is lenne a transzkutyákról, csak nem hiszi, hogy a központi kormányzatnak picinyke bonsai fák ültetésével kellene foglalkozni példának okáért Detroit Ózd külsővé változása helyett.

 

9, Simicskista média

Orbán Viktor egy geci. Ezzel párhuzamosan 2016 végére az is kiderült, hogy Kaya Ibrahim – Josip Tot, a Közgép és a Happy End KFT addig gonoszak, amíg nem Kálmán Olga zsebébe tesznek havi 4 misit azért, hogy meghallgassa mekkora demokrata Fletó. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, lezárult a 180 fokos irányváltás, amit már nem lehet sehogy se magyarázni. Ez nem a „független konzervatív” vonal, amit mondjuk a G-nap óta meg előtte is a Mandiner meg a Heti Válasz visz. A Magyar Nemzet és a „Simicskamédia” lett A Baloldali Sajtó (pláne felgyorsult ez a folyamat a Népszabi megszűnése utáni hetekben).

A Hírtévét látni manapság brutális. Amikor az elvileg a „jobboldalra” átállt, és konkrétan a Jobbikosok által (állítólag) elvert, ám most Simi személyi verbáltestőrévé előlépett Csintalan „lefideszbérencezi” Kóczián Pétert, és közli, hogy ő kussoljon, mert nem hajlandó Pörzse Sándorral és Wahorn Andrással EGYÜTT anyázni Orbánt, nos ez olyan pillanatok közé tartozik, amikre az ember legbrutálisabb lázálmaiban sem gondolt volna soha. A poszt-szoftmodern dekonstrukció egészen új értelmet nyer, amikor látjuk, hogy konkrétan és tényleg a szélsőjobboldali underclassból és a destruktív balértelmiségből szerveződik az új ellenzék a Népliget árnyékában.

Ha amúgy a Simicska-fordulat a Széles-féle „Magyar Hírlap” áthangoláshoz hasonlóan ment volna végbe, az ember nem nagyon mondhatna semmit, lévén „az van, amit a tulaj kíván”. Ott azonban nem volt folytonosság semmi téren, és nem is kívántak ilyesminek a látszatát fenntartani. A Nemzetnél maradt kollégák „bukdácsolását” azonban szörnyű látni, hisz Winston Smith-i értelemben sikerült elhinniük a „mindig ellenzékben” szlogenjét, és újabban saját egykori kollégáik, sőt barátaik ellen írogatnak, és még az eldávidibolyásodásnál is keményebben próbálják bizonyítani önnön liberalizmusukat, párhuzamosan a Jobbikos vizslák simogatásával.

 

10, Nőgyűlülő mind, aki nem nézi meg az új Ghostbusters filmet

Husszein Obamáék által világra köpött érzelem-politika legsúlyosabb esete, amikor egy teljesen és vállalhatatlanul szar filmet azért tilos leszarozni, mert akkor nőgyűlölő leszel. Nehéz eldönteni, hogy a filmstúdió marketinges osztályától származott-e ez a remek ötlet, vagy egy magányosan sértődő libnyafi újságírótól, de egyre megy.

Természetesen Magyarországon a 444-Index vonal le is hozott napi három cikket a nőgyűlölő szemetekről, akik csak azért nem nézik meg a filmet, mert nem férfiak szerepelnek benne, pedig milyen jó kis film, csak lelkendezni lehet érte. Az Index esetében ez még vállalható, ők többnyire az alapján értékelnek filmeket, sorozatokat, hogy a magyar forgalmazójuk mennyit fizet Sixx-nek, így lett többek között a Búra alatt című rettenetből remek sorozat, napi kettő hypeoló beszámolóval az aktuális részekről, de ez még azelőtt volt, hogy a Nemzet Hörcsöge hazatelepült Ámerikából és megvette a TV2-őt. Mióta hörcsögtévé lett, csak szar megy rajta Sixx szerint…

Rosszul csak azok a szerencsétlenek jártak, akik pénzt adtak ezért a szarért és elcsesztek két órát az életükből a moziban, nehogy Antoni Rita lebassza őket a Magyar Nemzetben. Egyébként meg aki komolyan hisz abban, hogy a geek társadalom nőellenes és nem néz olyan filmeket, melyekben nők szerepelnek, az simán menthetetlen. Egyrészt a csak faszik szerepelte filmeket buzipornónak nevezik, másrészt meg Alien I-II, helló.

 

 

+1, A 650 sziget országa

Szerencsére nem történt komolyabb rendbontás a francia újévi ünnepségek során. Ezt magától a francia belügyminisztériumtól tudjuk, tehát az ügyben maximum a BBC tényfeltáró dokumentumsorozata lehetne mértékadóbb, a rendkívül aggasztó, de ha a magyar külügyminiszter veti fel, akkor hirtelen mégse létező helyi NO-GO zónákról. Mindössze 650 autó gyújtódott fel, tehát ez nem kiugróan magas, tulajdonképpen kielégítő érték, hiszen mind egyedi, elszigetelt esetben fogtak lángot.

Ha Finnország az ezer tó országa, akkor a franciák nyilván a 650 szigeté lehetnek liberális körökben. Különben is, ezek nem többek afféle szervezetlen, összefüggéstelen, mégis véletlenül egyidőben bekövetkező diákcsínyeknél, amelyeket szegénysorsú külvárosi fiatalok követtek el. Sanyarú gyermekkorukban bizonyára nem kaptak a többségi társadalomtól megfelelő időben megfelelő mennyiségű snickerst, gameboyt, buffalo-cipőt, tehát teljesen jogos és érthető az a düh, amivel az elnyomó rendszer ellen fordulnak.

Az égő autó látványa, érzése, illata a francia kultúrkörben amúgy is romantikus, egyfajta kellemes 68-idéző utánérzés. Nem szabad ezekből semmiféle következtetést levonni, kivéve, ha jót. Elsőnek az vessen rájuk követ (így tisztelve meg idegen kultúrájukat), akinek a hazájában nem gyújtottak fel szilveszterkor arányosan ennyi gépjárművet (tehát Magyarországra nézve úgy 100-120-at).