És akkor nem volt ülőhely…

 

 

  

Több embert sebesített meg súlyosan egy férfi tegnap este egy würzburgi vonaton, amikor egy baltával támadt az utasokra. Rendben, eddig ez a hír akár egy hétköznapi, tragikus őrjöngésről is szólhatna, amilyen az USA-ban és Borsod megyében hetente egyszer legalább megtörténik. Csakhogy az elkövető egy afgán menekült fiatal volt, aki miközben lesújtott a baltájával, azt üvöltötte a szemtanúk beszámolója szerint, hogy „Allahu akbar”. Azt gondolhatnánk, mindegy, mit kiabál valaki, amikor éppen egy baltával suhint felénk, de azért mégsem. Mint ahogy az sem mindegy, hogy egy afgán menekültről van szó. És a két dolog valahol összefügg. Legalábbis rendészeti oldalról biztosan.

Egy svéd nyilván nem kiabálná ezt. Izé, na persze. Mondjuk egy évek óta Franciaországban élő tunéziai csókáról sem gondolták az illetékes hatóságok, hogy „ilyen gyorsan” radikalizálódik, egyik percről a másikra bepattan egy kamionba és csokorba szedi a nizzai pokémonokat, akár a részeg sofőr az útszéli táblákat. Sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy sem a francia, sem a német hatóságok nem gondolnak semmit a témáról, és ahelyett, hogy bűnmegelőznének, meg terrorizmuselhárítanának, inkább a politikai korrektség bilincseiben takarítják össze a békés napkeleti bölcsek után a bűnügyi helyszíneket. Nem keresnek mintázatokat, összefüggéseket, csak szomorúan konstatálnak, aztán persze meg van lepődve mindenki Hollandetól Vallsig, hogy a nép, amelynek csak az a primer tapasztalata van, hogy retteg, ha kilép az utcára, és nem ismeri a politikai korrektség, meg az eurobürokrácia labirintusát, azt üvölti (az Allahu akbar helyett), hogy „gyilkosok”.

Egyébként a kést és az egyéb szúró- és vágóeszközöket rendszeresen összetévesztik a bevándorló urak a menetjeggyel: legutóbb tavaly decemberben vette elő a rozsdás bökőt egy müncheni vonaton egy nem-bajor. Megölt egy embert és közben kiabált valamit. És sejthetik, hogy nem a Bayern szurkolói rigmusát. Ma pszichiátrián, az állam pénzén kezelik a meg nem értettet. Izraelben nem bánnak ilyen kesztyűs kézzel a késsel rohangáló palesztinokkal, pedig a palesztinok legalább otthon vannak. Ami nem nagy teljesítmény, de Európában még ez sem mondható el róluk. Talán éppen azért merül fel az izraeliekben kevesebb kérdés és kétely, mert ez egy rendészeti, sőt terror-elhárítási kérdés, nem pedig pszichiátriai.

Nazilanden is lázad tehát az olcsó munkaerő, bár miről is beszélek! Egyszerűen csak igencsak morcosak arrafelé a 17 éves afgán tinédzserek. Előző este biztos facebookozott, és felborzolta a kedélyeit a sok ellenséges komment, amiben olyanokat írtak, hogy a migránsok nem integrálódnak eléggé. Pedig ő igyekezett nagyon, de a gonosz nácinémet németnácik ebben őt meggátolták. Például elfoglalták a vonaton az ülőhelyeket, ő pedig csak kulturálisan eltérő módon szólította fel az utazóközönséget arra, hogy legyenek kedvesek számára ülőhelyet biztosítani, mert töri a cipője a vízhólyagot, ami a többezer kilométeres gyalogos út közben keletkezett a lábán. Különben is: Törökországtól Ausztriáig a szír nemzetbe kellett integrálódjon, most meg a németbe…. ennyi asszimiláció sokat kivesz egy 17 évesből.

Nem beszélve arról, hogy 17 éves ivarérett felnőtt férfiként még életében egy jó nőt nem látott. Otthon szép színes paplanban járnak a lányok, és tulajdonképp csajozni olyan, mint a tombolázás a vidámparkban: vagy bejön, vagy nem, de ha az utóbbi, akkor apu vágja le a heréid és helyezi kulturálisan a szájadba őket, ha nem veszed el a lányát. Ezért is indult el a messzi vadnyugatra, erre mi fogadta? A randa szőke tehenek, akik szinte könyörögve dobják ki a kövér sonkáikat, még megerőszakolni se lehet őket. Mert ezek ugyan nem járnak paplanban, de nem is lehet velük fickifickizni.

Innen nézve immár totálisan érthető, hogy ő korrekten és kulturálisán különböző módon egy kultúrfejszével kultúrhadonászott, miközben teológiai okfejtésekre is sort kerített, melyben az ő istenének egységét, kizárólagosságát és felsőbbrendűségét hirdette. (Zárójel: ezért nevezzük mi őket mohamedánnak és nem muszlimnak. Mert mi meg nem így gondoljuk.) Mindezt a sikeres és progresszív, kívánatos és előrehaladott beilleszkedés és alkalmazkodás jegyében, a nyári szabadsága alatt, amikor épp a würtzburgi Hochschule für Angewandte Wissenschaften nyári szünetében egy müncheni tudományos konferenciára vonatozott, megfáradva kissé a nanotechnológia-kutatásban. És akkor nem volt ülőhely….