A kommunista, ha ígér…

 

 

  

…akkor sosem szabad hinni neki, mert a negédes ígérgetésen kívül csak a válságba, csődbe vezetéshez, a lakosság elleni terrorhoz és az akasztgatáshoz ért. Mikor mit engednek neki a körülmények. A gazdasági válságot és az emberek lerongyolódását eddig kivétel nélkül minden alkalommal elhozták. 1945 után akasztgatni is volt módjuk, sőt 1919-ben és 1956-ban simán agyon is lőhették ott helyben, aki nem tetszett nekik, 2006-ban viszont csak szemek kilövése, kardlapozás, emberek összeverése fért bele. Hát ez szokott történni a negédes ígéretek valóra váltása helyett, amikor hatalomba segítik a kommunistákat.

És miről ismered fel, hogy éppen egy kommunista ígéri le neked a csillagokat az égről? Arról, hogy kommunista jellegű dolgokat ígérget. Alanyi jogon kapsz pénzt, lakást, vagy bármi más értékeset, és nem kell érte semmit tenned, hiszen ez neked jár. Elveszik másoktól, és neked adják. Minden tökéletesen fog működni, semmi se lesz rossz. Megoldják az életed problémáit. Nagyjából ilyeneket fog ígérni egy kommunista, ha el akarja nyerni a támogatásodat. A konzervatív politikai ígéretek mindig arról szólnak, hogy egy közösség, egy város, egy ország gondjait akarják orvosolni; ezek az egyén számára kicsit távolabbi dolgok, de végső soron ezen múlik az életminősége, hiszen egy jól berendezett és jól működő világban sokkal könnyebb a saját életünket is jól berendezni. A kommunista viszont mindig az egyéni érzésekre, egyéni benyomásokra és sérelmekre játszik rá. Azt akarja, hogy így gondolkozz:

• ÉN nem kapok friss levegőt, mert nincs elég fa
• NEKEM nagyon melegem van, mert nincs klimatizáció (ami amúgy rossz és káros, amikor a fákért aggódom) a metróban
• ÉN nem gyógyulok meg, mert várólisták vannak
• NEKEM nincs saját lakásom, és ez kényelmetlen

Ilyen önző akarnokokat próbál minél többekből nevelni a kommunista, mert ezektől számíthat leginkább támogatásra.

Leszoktat arról, hogy összefüggésekben, a közösséged érdekében gondolkozz, és abban találd meg a saját érdekedet is. Arra biztat, hogy senki mást ne láss a világon, csak saját magadat.

A szovjet tankokat sosem említik az ígérgetésnél

Most éppen Budapestnek ígérték be elsősorban a kommunizmust – persze nem ilyen nyíltan, hanem olyan fogalmakkal, amelyekhez nem tapadtak még hozzá szovjet tankok. A klímaváltozás megállítása, a minden fiatalnak saját lakás meg a bármilyen betegség esetén száz méteren belül készenlétben álló kórház manapság legalább olyan vonzóan hangzik, mint 1945 után a béke, a nyomor megszüntetése és a saját kis földbirtok. Ma már tudjuk, hogy ezekből mi valósult meg.

Minden normális ember szereti fákkal vagy más növényzettel körülvenni magát, hiszen javítja a látványt, a levegőnket, a közérzetünket. Viszont semmilyen normális ember nem helyezi a fákat a saját élete elé. Ha útban vannak egy építkezéshez, kivágjuk őket, és majd ültetünk helyettük másikat. Meg amúgy is ültetünk, mert hasznosak. De ki is vágunk, mert a fák arra is valók, hogy mestergerenda legyen belőlük a Notre-Dame mennyezetében, intarzia a budai palota Szent István termében, asztal a konyhánkban, vagy csak simán meleg a házunkban.

Aki ennél többet akar fáktól, az vagy beteg, vagy politikai manipuláción dolgozik, vagy mindkettő.

Ahogy manipulálni akar az is, aki minden sarokra kórházakat, egészségházakat, rendelőintézeteket ígérget, illetve követel. A várólisták nem attól fognak megszűnni, ha minden stadion helyére kórházat építünk. Mellesleg várólista nélküli „egészségházak” – amit Karácsony az utolsó pillanatban a nyugdíjasoknak ígérgetett – ma is vannak, ezeket hívják magánkórháznak. A közellátásban pedig azért vannak várólisták, mert túl kevés az orvos, és túl sok a beteg. Kórházunk, az van épp elég; orvosok, ápolók és szakdolgozók kellenek, akiket a Gyurcsány-kormány volt szíves sosem látott számban külföldre üldözni.

A lakás munkáért jár, nem buliért

A fiataloknak alanyi jogon járó bulilakás ebben a kampányban lett igazán húzótéma. Még 2018-ban sem nagyon vette senki komolyan ezeket a követelőzéseket, de Karácsony Gergely meg Fekete-Győr András azóta is versenyt pampogott a lakhatási válságon. Hogy a pályakezdők fizetésének háromnegyede megy el lakbérre, és ez micsoda dolog. Pedig a megoldás nem bonyolult, és nem is olyan agresszív kommunista, mint ami a momentumos agyakból pattant ki, hogy el kell venni a fideszesektől (értsd: azoktól, akiknek van), és odaadni a mozgalmár spanoknak. Sőt, több megoldásról beszélhetünk.

Egyrészt nem muszáj egy olyan menő és így drága város, mint Budapest szívében, a bulinegyed közelében élni, roppant drága albérletben. A külsőbb kerületekben jóval olcsóbb, de egy többszemélyes lakásban akár belsőbb kerületben is lakhatáshoz lehet jutni nagyjából 50 ezer forintból, ami még egy igen szerény pályakezdő fizetésnek sem teszi ki a kétharmadát. Ha Londonban jó így, akkor Budapesten is jó. Ezzel meg is érkeztünk a másik megoldáshoz, hogy egyedül lakni egy saját lakásban nyilván hihetetlenül kényelmes és laza dolog, csak hát drága is. Ezért szoktak a fiatalok előbb többen bérbe venni egy lakást, később pedig megházasodni, és a házastársukkal együtt, közöset vásárolni. A fiatal házasoknak pedig rendszerint arról szól az elkövetkező 20-30 évük, hogy folyamatos törlesztés mellett végleg megszerezzék a lakásuk tulajdonjogát.

Ez sem a Fidesz-kormány alatt alakult így, hanem jó ideje így van. Ami a Fidesz-kormány alatt történt, hogy külföldi zsoldban álló újkommunista mozgalmárok elkezdték azzal tömni a fiatalok fejét, hogy nekik jár a saját lakás.

Hiszen az élet legfontosabb része a buli, és mindenkinek szüksége van egy saját hajlékra, ahová egyedül vagy az aktuális egyéjszakás partnerrel megtérhet pihenni egy átbacardizott és átgyorsult éjszaka után. Nos, nem. Nem jár. Ha már, akkor sokkal inkább járna alanyi jogon a lakás a nagycsaládosoknak, akik az ország jövőjéért is érdemben tesznek, technokrata nyelven szólva befektetnek azért, hogy a jövőnek a mainál több humán erőforrása legyen. Ők nem csak annyival járulnak hozzá Magyarország mindennapjaihoz, hogy otthagyják a Király utcában a valamelyik multi sales managereként megkeresett fizetésüket, hogy a romkocsmák meg az albán drogmaffia megélhetése is stabil lábakon álljon.

„Vissza” akarják venni Budapestet, mert nem az övék

A kommunisták mindig arra akarnak ráterpeszkedni, amit a kapitalizmus éppen a csúcsra járat. Semmit mást nem akarnak, csak magukhoz ragadni azt, amit valaki más megalkotott. A kapitalizmust persze bőven van miért bírálni azért, amit a társadalommal és a természettel művel, hogy a közösségek szétbomlasztását, a vizek és a talaj elszennyezését rendre kihagyja az összesített pénzügyi mérleg kiadási oldaláról, a gazdasági növekedés árából. Az viszont tagadhatatlan, hogy az anyagi világot még egy rendszer sem aknázta ki hatékonyabban, az emberek legalapvetőbb ösztöneire egy rendszer sem játszott rá ügyesebben.

A kommunistáknak – a kapitalizmus retardált zabigyerekeinek – is ez a csúcs, ezt akarják megszerezni. Amikor a gyárak voltak a kapitalizmus koronaékszerei, akkor azokat akarták megkaparintani „termelőeszközök” gyűjtőnév alatt  a komcsik, azt követelve, hogy a sajátjukban dolgozhassanak. Kenyeret, munkát – dalolták a mozgalmárok.

Most, amikor már a szolgáltatások mindent elborító jóléti társadalmánál tart a kapitalizmus, már a kommunistáknak se olyan fontos a munka, most már nekik is a jólét kell.

Alanyi jogon járó saját lakást követelnek, vagy legalább olcsó bérlakást – persze a belvárosban, hogy közel legyen a bulinegyed, hiszen az elképzelhetetlen, hogy egy mai, modern fiatal Nagytéténybe, Békásmegyerre vagy Rákosszentmihályra éjjelibuszozzon haza buli után, a harmadmagával fenntartott albérletébe. És legyen már kimagasló fizetés is, különben kimegy Londonba, vagy ha azt nem is, minimum belepisálja a hóba, hogy O1G! Lakhatást, az egyenlőtlenségek csökkentését – harsogja a mai kommunista, aki megintcsak a másét akarja, amiért más dolgozott meg. Ezt jelenti az, hogy vissza akarják venni Budapestet.