A költségvetés még jobban teljesít

 

 

  

Magyarország még jobban teljesít – szól a szlogen, de nem tudni, hogy a “még” kitétel a jövő felé szkeptikusan tekintő, reálpolitikusi freudizmus megnyilvánulása, vagy éppen ellenkezőleg, a hurráoptimizmus kifejeződése. Minden csak a hangsúlytól függ.

Tuschinger

Eddig nem volt szokás májusban előállni a jövő évi költségvetéssel, talán nem véletlenül. Annyi külső hatás van, az Euró árfolyamától kezdve Vlagyimir Putyin tesztoszteron-szintjéig, hogy lehetetlen minden körülménnyel előre számolni. Lehetne csökkenteni a kockázatokat azzal, hogy a végképp szükséges időpontnál előbb nem nyújtja be a kormány a javaslatot? Persze, de ki számol ilyesmivel, amikor zárószavazás előtti módosító indítványokkal, törvényalkotási bizottsági javaslatokkal bármilyen költségvetést upgradelni lehet sőt, akár december legvégén is hozzá lehet tapasztani, vagy el lehet belőle venni, ahogy tetszik. Szükség törvényt bont. De mégis, hogyan vállalhatja a kormány, hogy megjósolja több mint fél évvel előre a 2016-os makroszámokat, amikor Varga Mihály is csak két órával a KSH gyorsjelentésének kiadása előtt merte megsaccolni a már múltba vesző első negyedév GDP-adatait?

Könnyedén, nem nagy ügy.

Annál nagyobb ügy viszont a költségvetés tartalma, amit úgysem ért senki sem. A nyárelő politikai napirendjét biztosan meghatározza a költségvetés vitája, mindenki ráugrik majd a közös kasszára, és megfogalmazhat majd olyan költői kérdéseket, hogy hány lélegeztető gépet lehetne venni, vagy legalábbis hány egészségügyi szakdolgozó bérét lehetne az elvárható szintre emelni például a Magyar Művészeti Akadémia 6,6 milliárdos költségvetési támogatásából, ha valamiért a stadionozást véletlenül elunnák. Vagy olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy elég lesz-e egymilliárd a budapesti kórházzal kapcsolatos ötletbörzéhez. Vagy, hogy hány konzultáció lehet betárazva a Miniszterelnökségen, ha 600 millió forinttal számolnak 2016-ban, alig kevesebbel, mint amennyit a Bocuse d’Or szakácsverseny 2016. évi európai döntőjének megrendezésére szánnak. Vagy mondjuk fel lehet tenni majd azt az örökzöld kérdést is, hogy miért fizetünk még mindig az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő kárpótlás címén 2,3 milliárdot.

A keményen dolgozó kisembert úgysem érinti meg a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának idei költségvetési támogatása, ezért hát fel sem teszi magának ezeket a kérdéseket sőt, nem költségvetési törvényjavaslatokat lapozgat, hanem keményen dolgozik, ahogyan a neve is mutatja. Ezért aztán a 311 oldalas javaslatnak maximum a 195-199. oldalának környékén elrejtett politikai röpirat esszenciáival találkozik majd, amiket érdemes már most felvésnünk a kéménybe: “az adócsökkentés költségvetése”, “bizalommal a jövő felé”, “mindenki léphet előre egyet” ésatöbbi.  A vájtabb füllel rendelkezők talán fájdalmasan felnevetnek az “értékálló nyugdíjak” kitételnél, ami egészen egyszerűen az inflációt követő nyugdíjszint megtartását jelenti. Nehéz lesz nyugdíjasként bizalommal nézni a jövőbe, pláne egyet előre lépni, ha a szerencsekártyánkra az van írva: ebből a körből kimaradsz, nagyi. A 16%-ról 15%-ra való személyijövedelemadó-csökkentés szó szerint egy lépést jelent csak, nem többet, és a sertéstőkehús-áfacsökkentéstől sem esik már senki sem hanyatt, mint ahogyan a “versenyképesség” címszó mögé besuvasztott kkv-támogatás sem tűnik egy gazdaságpolitikai vunderváffe faukettőnek.

De bejönnek olyan lózungok is, amelyek eddig nem nagyon szerepeltek: ilyen “a gyermek az első”. A gyermekéhezés visszaszorítását utoljára talán a szocik tolták komolyabban, de nyilván csak ellenzékben. Lehet, hogy a szociális kártya is előkerül, nemcsak a nacionalista? Ez hamarosan kiderül, hiszen valószínűleg ezt a négy-öt oldalt lobogtatják majd a következő hetekben a kormánypárti képviselők, ebből olvassák fel monoton iskolaigazgató-hangon a saját penzumukat bizottsági előadóként, vezérszónokként, előre bejelentkezett hozzászólóként a Tisztelt Házban, és a közmédia majd ennek a négy-öt oldalnak a mentén hívja majd be a zoknibáb-képviselőket, kormánytagokat is a műsoraiba.

Az üzenet adott: Magyarország még jobban teljesít.