Ahogy szivárványba borult a világ (vol.5)

 

 

  

Elérkezett a tetőpontjához a melegjogi küzdelemnek álcázott őrület. A meleglobbi csúcsra járatja a gépezetet, a fél világ ünnepli az amerikai alkotmányos puccsot, Magyarországon durva csúsztatásoktól hemzsegő propagandacikkekkel próbálnak végső csapást mérni a jogegyenlőséget támogató, de a melegházasságot elutasító többségre. A Pride napjára időzítve utolsó előtti része következik az LMBTQRSTVBZX mozgalom történetét bemutató sorozatunknak, a korábbi részeket itt, itt, itt és itt találják.

B. Boogieman

Bruce Jenner története nagyon tanulságos ezen a téren: a híres atléta a hidegháború utolsó szakaszának amerikai hőse volt, sorra verte kommunista tudomány segítségével feljavított szovjet atlétákat a nyolcvanas években. Egészen korán kiderült, hogy Bruce a „régi” pszichiátria szerinti „feltűnési kényszer” nevű nárcisztikus betegségtől szenved. Sportolói karrierje lezárulta után a szereplési vágya hamar a bulvárújságok címlapjaira vitte. A Kardashian családba történő beházasodása ennek is eszköze volt, így ő lett a popsivillantó hollywoodi „celeb” Kim Kardashian nevelőapja. Amikor ez már nem volt elég „keresztény coming outja” lett a nagy hír, mint „újjászületett keresztény” a Republikánus Párt egyik arcaként tepert a róla készült fotókért. Persze, ez sem elégítette ki, ezért pár éve rájött arra, hogy ő nem is férfi igazán, hanem nő. Idén Caythlin Jenner név alatt átoperált nőként lépett a nyilvánosság elé. Ahogy leírja magát: ő egy transgender leszbikus. Hogy értsük: ő soha nem volt meleg, mindig is nőkkel létesített kapcsolatot, gyerekei is vannak, csak hát ő „nem érzi jól magát férfiként”, ráadásul úgy, hogy előtte férfiatlétaként nyerte sorra az aranyérmeket.

Nos….. ugye, hogy az első gondolatunk, hogy ez egy „beteg ember?” Csak hát nekünk ilyen gondolatunk nem lehet 2015-ben, mert akkor homofóbok és transzfóbok leszünk hirtelen, hiszen neki „joga van” azt hinni magáról, amit akar. Ő nem lehet beteg egészen addig, amíg… meddig is? Mindegy… ne firtassuk.

A másik „transzceleb” manapság Amerikában Rachel Dolezal. Az ő híre Magyarországra is eljutott, még a melegjogokat a hetero jogok fölé emelő liberális sajtó is kiröhögte, mint a szőke, kékszemű négert. Egy szemmel láthatóan beteg ember, aki egész egyszerűen „négernek hiszi magát”, és eme hitéből egy ország sem képes kitéríteni olyannyira, hogy egy fekete jogvédő szervezet helyi lehetett kellő szolárium és hajgöndörítés után. Bár a dolog egyrészt abszurd, másrészt maguk a feketék számára is kínos, a dolog mégis úgy áll, hogy ő az új Rosa Parks az amerikai liberális megmondók számára, hisz bárkinek „joga van” azt hinni, amit akar magáról. Most gondoljunk csak bele, hogy ezen az íven tovább haladva immár a lipótmezei Napóleon is simán tekinthető a korzikai tábornoknak, hisz ő senkinek sem árt azzal, hogy annak képzeli magát, tehát se orvos, se senki nem győzheti meg őt arról, hogy delúziók, és téveszmék rabja, mert abban a pillanatban már el is sül a kirekesztés, homó, transz és egyéb fóbiák és társaik verbálpisztolya.

Amíg ugye a dolog arról szól, hogy hány szabadon mászkáló idiótát kell elviselni, akik magukban motyogva mászkálnak fel-alá, nem lenne gond, mondhatnánk, hogy ez egy ilyen őrült világ, de végső soron azon túl, hogy büdös, senkit sem zavar, ha egy skizofrén épp maga alá hugyozik nagy szabadságában a Blahán. Csak a dolog ennél komolyabb. Pár ezelőtti részlet következik a Northern Colorado Gazette cikkéből:

„Ugyanazt a taktikát amelyet a “meleg” jogi aktivisták alkalmaztak korábban, a pedofilok  is elkezdték alkalmazni hasonló szexuális státus elérésének lehetőségeit keresve, mint amit a homo és transszexuálisok kivívtak maguknak azzal érvelve, hogy a vágy, amit a gyermekek iránt szexuálisan éreznek nem más, mint ugyanolyan irányultság, mint a heteroszexuális vagy homoszexuális.

A homoszexuális életmód kritikusai korábban azt állították, hogyha a homoszexualitást egyszerűen egy “alternatív életmódként” vagy szexuális irányultságon alapuló orientációként lehet elismerni, onnantól logikailag képtelenség tagadni a többi parafília, így a pedofília betegség mivoltát. A hivatalos “melegmozgalom” hívei zokon vették ezeket a hangokat, és ilyen helyzetben is ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a fordulat soha nem történhet meg. Egyes haladó szellemiségű pszichiáterek azonban most azt mondják: a pedofília kérdését ugyanúgy kell újratárgyalni szakmai körökben, ahogy a homoszexualitásét néhány évvel ezelőtt.”

Tavaly „haladó szellemiségű pszichiáterek” csoportja, a B4U (Be For You – Legyünk Érted), a meleg és transzjogok egyik élharcosaként egy közelmúltban tartott szakmai szimpóziumon javaslatot tett a pedofília új meghatározására és az APA mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében való felülvizsgálatára.

Emlékezzünk csak, pont így történt 1973-ban a homoszexualitás kapcsán.

A „B4U” azt kérte, hogy a pedofilokat nevezzék át „kicsinyekhez vonzódó embereknek” A szervezet honlapján az áll, hogy céljuk az, hogy segítsék a mentális egészségügyi szakembereknek többet megtudni arról, milyen az, ha valaki kiskorúakhoz vonzódik, és felülvizsgálja álláspontját annak fényében, hogy mennyit is szenvednek ezek az emberek a sztereotípiák, a megbélyegzés és a félelem légkörében.

A B4U már 1998-ban elért egy számára kedvező jelentést az APA egyik tanulmányában, melyben sikerült elérni, hogy az amerikai pszichiáterek kimondják:

„A pedofil esetek többségének negatív hatásait erősen túlértékelik. A gyermek korukban úgymond zaklatott férfiak és nők többsége nem számolt be saját szexuális életét érintő negatív hatásokról a gyerekkori élmények kapcsán, és nem élték meg ezeket a tapasztalatokat természetellenesnek vagy kellemetlennek….”

A pedofilok számára már egy bírósági precedens is adott: a Matthew Shephard és James Byrd, Jr. által jegyzett „Gyűlöletbűnök megelőzéséről szóló törvény” tartalmazza a szexuális irányultságot, mint oltalom alá eső kategóriát, nem határozva meg közelebbről a fogalmát. Ezért vált lehetővé az, hogy ahogy a „szexuális orientációk” száma az utóbbi években nőtt (lásd a melegek és leszbikusok után a biszexuálisok a transzszexuálisok, gerontofilek, fetisiszták, szadomazochisták és újabban a queerek is ide kerültek). Tehát ha sikerül a pedofil lobbinak bizonyítania az APA-n keresztül, hogy a pedofília is „szexuális orientáció”, ami tulajdonképp amúgy tényleg az, ha ezt a logikát követjük,abban a pillanatban védettség alá is fog esni, soha többé nem lehet börtönbe csukni senkit, aki ilyen tettet elkövet Amerikában. Egy paraszthajszál választja el őket ettől: van már erős lobbi, ott vannak a „transzok”, és az APA részéről is jött már ki olyan határozat, amely ügyüket támogatja, és – a leghajmeresztőbb – hogy tulajdonképp az eddig alkalmazott logika mentén igazuk is van.

A republikánusok (látva ezt a durva jogi kiskaput) próbáltak átvinni egy olyan módosítást, amely tartalmazta volna, hogy a “pedofíliára nem terjed ki a szexuális orientáció fogalma” de ezt a demokraták a kongresszusban elmeszelték, pont azért, mert ez a folyamat – negatív irányba hatva – épp egy ellentétes folyamatot indíthatott volna el a melegjogi folyamatban. A módosítást megvétózó demokraták vezetője, Alcee Hastings kijelentette, hogy minden alternatív szexuális életmódot védeni kell a törvény hatálya alatt. „Ez a törvény azért van, hogy kifejezze abbéli elhatározásunkat, hogy örökre véget vessünk minden előítélet okozta erőszaknak hazánkban. Garantálni kell minden amerikainak: fajra, bőrszínre, vallásra, nemzetiségre, nemre, szexuális irányultságra, nemi identitásra, vagy a fogyatékosságra való tekintet nélkül a jog előtti egyenlőséget. Az összes ilyen philiák, fétisek és izmusok nem okozhatják azt, hogy embereknek félelemben kelljen élni csak azért, mert ők ilyenek.  Arra kérem tehát kollégáimat, hogy szavazzák meg ezt a törvényt.”

A Fehér Ház természetesen üdvözölte a törvényt.