Soros György esetében a valóság rosszabb, mint a legrosszabb összeesküvés-elmélet

 

 

  

Múlt héten robban a bomba a Frankfurtel Allgemeine Zeitungban, miszerint Nyemcov  nem volt más, mint Soros kijáró-embere, akinek a feladata – többek között – egy „ukrán típusú” zavargás megszervezése lett volna. Azóta persze letartóztattak két csecsen származású merénylőt, akik azonban – Mohamed mellett – Putyin elkötelezett és fanatikus hívei. Na ebből kéne kibogozni mi is történt.

Boogieman 03/26/2015

Az, hogy Amerikában a Fox News kommentátorai, és bizonyos republikánus körök már fullon pörgetik a konteó üzemmódot nem meglepő, hisz a Szabadság Földjén nagyon szeretnek UFÓkra, gyíkemberekre  és a Jetire hivatkozni, ha egy elmebeteg egy puskával prostik helyett politikusokat lődöz. Van fogékonyság erre, ám ha az aktuális repi konteót a Frankfurter Allgemeine Zeitung is átveszi, az már túlmutat a szokásos történeteken, és érdemes utánamenni.

Már mi is foglalkoztunk nem egyszer azzal, hogy Soros Gyuri bá az utóbbi időben a Skynethez hasonló világuralmi törekvéseket kezdett el nyélbe ütni. Lehet öregségére megunta a „világ leggazdagabb embere” unalmas titulusát, és NGO-in keresztül a „világ ura” címre kezdett el pályázni. Szemléztük azokat a cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy Soros papának nagyon konkrét világpolitikai elképzelései vannak, amiket Obama készséggel támogat, sokan a Clinton- Soros érdekkör kis házinégerének is tartják e szokása miatt.  Az már azonban nem csupán elmélet, hogy Soros elég erőteljesen, és sokszor már a Forbes és a Huffington Post liberális kolumnistáit is zavaró módon kezdett el beavatkozni az Egyesült Államok külpolitikájába, főleg ami az oroszországi operációkat jelenti. Most már egyre nyilvánvalóbb:

a Majdan eseményei és Ukrajna polgárháborújának kirobbantásában majdnem akkora szerepet játszottak a „csendes amerikaiak” mint maga Putyin.

Érdemes visszamenni pár tíz évet a történetben, és megnézni, miért van annak jelentősége, hogy Borisz Nyemcov politikai akcióit közvetve-közvetlenül Soros György pénzelte. A történetben a fontos szereplő a már elfeledett Viktor Csernomirgyin, aki az idővel idült alkoholistává omlott Jelcin miniszterelnöke volt. Az ma már egyértelmű tény, hogy a Jelcin-éra Oroszország történetének (orosz szempontból) legsötétebb időszaka volt, tulajdonképp a totális gazdasági és politikai káosz jellemezte a Szovjetunió összeomlása utáni éveket, amikor  –  ahogy az amerikai sajtó fogalmaz  –  Soros minionok kezdék ellepni az orosz politikai élet másodvonalát. A cél egyértelmű volt: Soros érdeke is az volt, hogy a Jelcint követő korszak is lehetőleg egy „nyugatbarát” rezsim megszületését hozza, tehát a geopolitikai térképről hosszútávon eltávolítható az orosz medve.

A Russian Times erről a korszakról egyenesen úgy fogalmaz, hogy valójában a Clinton-think tankok által a semmiből felépített Jelcin és a körötte hemzsegő „Soros minionok” célja hosszú távon az volt, hogy Oroszországot egy „baráti junta” szintjén tartsák, amolyan félig-meddig dél-amerikaias banánköztársaságként. Ekkor még nem zavarta még a szavak szintjén sem a „korrupció” a Soros érdekeltségeket, hisz épp eszközként éltek vele, és vásárolták be magukat Csernomirgyin segedelmével a legkülönfélébb helyekre: cégekhez, állami pozíciókba, és mivel ebben az időben a politikai és gazdasági hatalom nem vált el Oroszországban, kormányzóságokba és egyéb politikai pozíciókba is elhelyezkedtek Soros emberei. A dolog működött: Soros nagy barátja, Clinton különösen tevékeny és aktív volt ebben az időszakban, aminek a vége a „Gore-Csernomirgyin megállapodás” lett, amit sokan úgy hívnak, a „Nagy Orosz Lenyúlás”. A politikai és gazdasági döntéshozó mechanizmusokba juttatott „minionok” szépen teljesítették a feladatukat, és az orosz gazdaság legbrutálisabb kivéreztetését eredményező és számukra teljesen előnytelen szerződésbe vitték bele az országot.

És akkor jöhet a dezsavű érzés. A Jelcin-időszakban nem csupán „csendes”, hanem „félhangos” amerikaiak is voltak az országban, kísértetiesen hasonlóak, mint nálunk Bajnai Gordon és társaik. Megvették döglődő orosz lapokat, amiket aztán a szabadság – értsd Amerika és Soros György – szócsöveivé tettek. Hatalmas befektetéseket eszközöltek a banki szektorba, olyan „szakemberek kiképzését segítve” akik majd átvezetik Oroszországot a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba. Oroszország nagyobb, mint hazánk, így amíg itthon a Soros Alapítvány elég volt ehhez a történethez, addig Oroszországban az USAID nevű hatalmas kormányzati szerv felügyelte az orosz demokráciába befektető úgynevezett NGO-k (nem kormányzati szervezetek, értsd civilek) beáramlását. A USAID (A Nemzetközi Fejlődés Amerikai Ügynöksége) a HIID (Harward Nemzetközi Fejlődési Intézet) és Soros György Open Society Institute-ja azonban már ekkor szorosan összedolgozott a CIA-val,

hogy Oroszországot „baráti junta” formájában építsék újra, és az újraépülés során eleve az új Rendszer része legyen az, hogy Amerika mindent tud, lévén a „minionok” addigra kulcspozíciókat értek el.

Borisz Nyemcov ekkor kerül képbe. Konkrétan a Harward Intézeten keresztül, és HIID „ösztöndíjasként” tanulja el a modern piacgazdaság fortélyait. A Csernomirgyin-adminisztráció számára szinte „bejáratosnak” számító amerikai professzor, a Soros Alapítványhoz is számtalan szállal kötődő Jeffrey Sachs adja át a „megszorítások és gazdasági szigor” receptjét a Nyizsnij Novgorod terület kormányzójának, aki olyan példásan bokroslajoskodik, hogy rögvest az öreg Csernó mellé kerül helyettes miniszterelnöknek. Nyizsnij Novgorodot konkrétan egyfajta „kísérleti zónának” jelölték ki, hogy a neoliberális gazdasági doktrínát itt próbálják ki, hogyha a kormányzóságban működik, akkor kiterjeszthessék a kontinensnyi ország egészére. Láthatjuk tehát, hogy a terv működött: a jó időben elhelyezett „minion” karrierje mint az üstökös tört felfelé, és mivel ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a Jelcin adminisztrációt a fiatal orosz politikusok fogják átvenni, a „nyugatbarát” Nyemcov helyettes miniszterelnöksége elég jó pozíciónak tűnt.

Csak hát jött Putyin.

1998 fordulópont Putyin karrierjében, ekkor lett az FSB, a KGB utódjának számító Központi Hírszerzés vezetője. Az 1998-99-es év – és itt jönnek a spekulációk – mindenképp radikális fordulatot jelentettek az eddigi folyamatokban. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a megrögzött neoliberális, Anatolij Csubajsz lesz Jelcin utóda. Ehelyett alig egy év leforgása alatt Putyin lett a befutó ráadásul úgy, hogy Jelcin –korábbi politikájával is szembemenve – menesztette a teljes akkori kormányt, majd még az esedékes választások előtt hirtelen lemondott, megbízott elnökké tette előtte Putyint, aki aztán ezzel a lépéssel szinte besuhant a hatalomba. Első dolga az volt, hogy a Soros NGO-kat kiirtotta Oroszországból.

Soros Open Society Institute-ja a következő NGO-kat foglalja magában. Harriman Institute a Columbia Egyetemen, ami orosz, eurázsiai és kelet európai tanulmányokat folytat. A már említett HIID, amelyek keresztül Nyemcov kapta a Soros pénzeket, és akik a nyizsnij novgorodi „Bokros csomagot” is levezényelték Nyemcovval. Aztán a National Endowment for Democracy (NED), a Carlyle Group (ebben Soros még személyesen is vállal szerepet, mint felügyelőbizottsági tag), valamint a Ford, a Rockefeller és a Heritage Foundations. Ott van még természetesen a Helsinki Bizottság (amelyet később szimplán Emberijogi Bizottságnak neveztek át, hogy minél „enszesebb” nemzetek fölötti hangzása legyen a szervezetnek, de amit szintén Soros György hozott létre) és végül az American Enterprise Institute (AEI).

Egyes vélemények azt pedzegetik a furcsa események között, hogy Putyin valamikor 1998 táján rájöhetett a „minionok” szándékára, és vagy értesítette, vagy megzsarolta a rendelkezésére álló információkkal Jelcint, hogy adja át neki a hatalmat és takarítsa el az amcsikat a Kremlből. Ezután a történet kb. ismert: Putyin egyre keményebben kezd leszámolni a „nyugat barát” oligarchákkal a gazdasági életben, teszi „civil ellenes lépéseit” az amcsi NGO-kipaterolásával, kerül nyílt konfliktusba Sorossal, és rugdalja ki a „minionokat” sorra, köztük az egyik „túlélőt” Borisz Nyemcovot, aki hatalma kezdetén még egy ideig megtartotta pozícióját.

Csakhogy fokozatosan szorult ki a hatalom közeléből, nem beszélve arról, hogy Nyemcov az „utolsó minion” volt, akinek pártját, sajtóját egyértelműen Soros György pénzelte, és akinek élő és erőteljes amerikai kapcsolatai voltak. A FAZ a héten azt írta, hogy a Krím annexiója után Nyemcov segített egy olyan lista megalkotásában, amely alapján az orosz tisztségviselők tiltottak ki az Egyesült Államokból, illetve a vagyonukat is zárolták. Az érintettek között parlamenti képviselők és Vlagyimir Putyin elnök közeli barátai is ott voltak – adta hírül több portál is.

Ismerős helyzet? Listák, kitiltások, tömegrendezvények, McCain szenátor.

Nyemcov ugyanis ekkor már nem Jeffrey Sachs gazdasági, hanem egy másik amerikai professzor, Gene Sharp, a Massachusettsi Egyetem tanárának „forgatókönyvét” szerette volna megvalósítani, aminek a neve: themed revolution, azaz „tematizált forradalom”. Ma már nincsenek kevesen, akik ezt a forgatókönyvet látják megvalósulni Ukrajnában, az erre irányuló szándékokat vélték felfedezni a monitorhajigálós-internetadós hisztériában, és akik úgy vélték, hogy Nyemcov balhéjai, amiket épp halála előtt szervezett a kelet-ukrajnai háború ellen, nem csak Putyin szemét csípték. Ezért léptek akcióba más csoportok, más érdekeltségek is, amelyek végül Nyemcov halálához vezettek.

Nyemcov nem először adott ki adatokat az Amerikaiaknak, már 2012-ben is közreműködött egy lista összeállításában: akkor azért léptettek életbe szankciókat, mert 2009-ben Szergej Magnizkij könyvvizsgáló elhunyt egy moszkvai börtönben. A FAZ-ra hivatkozva a VS is azt írja, hogy az utóbbi időben Nyemcov vezető republikánus politikusokkal, köztük hazánk nagy barátjával, az Orbánt „lefasisztrázó” John McCain szenátorral is találkozott, aki révén az amerikai szenátus külügyi bizottságában határozatot fogadtak el arról, hogy Obama elnök a Nyemcov által megnevezett személyeket tegye a mostani szankciós listára. És akkor itt ugye előjönnek azok a verziók, hogy hát akkor Putyin ölte meg Nyemcovot a csecsen „henteseivel”, aztán csárlihebdóztak, iszlámoztak egy picit és ennyi.

Csakhogy 1999-ben Borisz Berezovszkij, egyike a Putyin által elüldözött „minionoknak” furcsa nyilvános bejelentést tett: „Teljesen lesokkolt, amikor megtudtam, hogy Soros György CIA ügynök.  Szeretném ellentéteim jó hazafiként elsimítani Putyin elnökkel és hazatérni.” Erre azonban nem került sor: felakasztva találták angliai otthonában, a „mainstream média” ekkor is arról cikkezett, hogy Berezovszkijt Putyinék tették el láb alól. De miért tettek volna ilyent? Ugyanolyan érthetetlen, mint az, hogy Moszkva kellős közepén saját csecsen halálosztagukkal végezzenek ki egy olyan csávót, aki igazából azt csinálja, amit 10 éve. Nyemcov „amcsibarát tevékenysége” ismert volt, de épp ezért Putyin ellenőrzése alatt is volt, ellenzékisége a neki meghatározott keretek közt bontakozott ki, bár tény, hogy kb. naponta hazaárulózták le a putyinista médiumok.

Putyinnak pont úgy nem volt érdekében megölni Nyemcovot, ahogy anno Berezovszkijt, hisz ha Berezovszkij hazatér, olyan információkkal szolgálhatott volna az amerikai infiltráció mértékét illetően, amik Putyinnak nem állhattak birtokában, nem beszélve, hogy az elüldözött oligarchák és amerikai orosz ügynökök hálózatát is feltárhatta volna nekik, ha nem hal meg.

Soros személye – bármilyen meglepő – de feltűnik a csecsen szálon is. Szintén a kilencvenes években, 1993-ban, amikor egy Soros NGO „fedésében” utazó CIA ügynök, bizonyos Fred Cuny tűnt el 1995-ben Csecsniában, miután „segítette a szabadságharcosokat Oroszország elleni küzdelmükben.”. A Soros Alapítvány által létrehozott ICG azaz Nemzetközi Krízis Csoport a CIA részvételével jött létre, és az elmúlt évek legnagyobb külpolitikai fejeseit gyűjtötte magában. A Hidegháború „agya” Zbigniew Brzezinski, a volt NATO főtitkár, Wesley Clark, Ronald Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója Richard Allen, aki beszervezte Oliver North-ot az akkori Nemzetbiztonsági Tanácsból is. Illusztris társaság, mely – ha már összejött – számos stratégiát dolgozott ki az egész térségre: nem csupán Oroszország meggyengítése, de Jugoszlávia „pacifikálása” a közép-ázsiai török előretörés megállítása is egyaránt napirendjükön szerepelt. A csecsen háború tehát egyértelműen azért volt, hogy

lehetőleg lekössék Oroszországot „helyben” és ezáltal a eldöntött globális politikai céljaik akadálytalanul érvényesülhessenek.

2010-ben Borisz Nyemcov Amerikába utazott. Nem fogunk meglepődni, ha kiderül, november 17-én a már említett Harriman Intézetbe megy egy konferenciára, a Columbia Egyetemen. Ez a kapcsolata is a kilencvenes évekre nyúlik vissza, a konferencia pedig – számos korábbról ismert orosz, amerikai és egyéb résztvevőkkel, Soroshoz köthető és CIA-s arcokkal tömve – tulajdonképpen Kelet-Európa jövőjét hivatottak megbeszélni. Egyértelmű, hogy ekkor dől el a „tematizált forradalmak” újabb hullámának terve a térségben, a dolog be is indul, elindul a Soros féle pénzáramlás kelet-európába, kitör az ukrán polgárháború. A Magnyicki-affér után Nyemcov elkészíti az első listát, megindulnak a kitiltások.

2014-ben elkészül a második lista, és Nyemcov látványos, színpadias halált hal a Vörös Térre vezető hídon. A tettesek csecsenek, akik maguk a kilencvenes években az oroszok ellen harcoltak és kaptak kiképzést, majd átálltak Putyin oldalára, hogy most „igaz hazafiként” jelentsék be: Nyemcovnak liberális nézetei és Oroszország-ellenes politikája miatt kellett meghalnia. Akár igaz, akár nem, az biztos, hogy Soros György, mint a Világ Simicska Lajosa kicsit elszabadult az utóbbi időben (biztos valami oligarcha-vírus szedi az áldozatait). Kicsit túl sok szál vezet ugyanis hozzá ahhoz, hogy az ember ne higgye el automatikusan, amit az újságokban olvas, miszerint Putyin „elszabadult csecsen gyilkológépei” önállósították magukat és végeztek Nyemcovval. Ennél sokkal valószínűbb, hogy az úgynevezett „tematikus forradalmak” sorában Nyemcov kellemetlen szereplő volt, aki „túl sokat tudott” és nem kizárt, hogy olyan információk birtokában volt, amelyeket akár az orosz hírszerzés is kiszedhetett volna belőle.

Új ember kellett, egy új „minion”, egy nem ennyire láthatóan „amcsibarát” figura. Mint amilyen például az orosz-ukrán származású Alekszej Navalnij, akinek „szabadulása” és részvétele Nyemcov temetésén az egyik legizgalmasabb esemény lett hirtelen a mainstream baloldali médiában, ahol máris a béke fiatal nagykövete, a félelmek nélkül élő hős ifjú képe kezd kirajzolódni, aki – nem lepődünk meg – de Soros NGO-khoz tartozó „civil” szervezetek jogvédőjeként kezdte karrierjét, hogy aztán Amerikában tanuljon, és úgy térjen vissza hazájába, hogy átvegye a hősi halott, Nyemcov helyét az Ellenállásban. Más kérdés, hogy épp 16 millió forintnyi Soros-pénz elsikkasztása miatt került börtönbe, és ugye itt felsejlik a Norvég alap balhéja előttünk. Most már szervezi a hatalmas mindent megrázó utcai harcokat, amik ugye civil alapokon épülve a nép köréből érkezve…. stb. stb. stb. De lényegében melyek a Soros-franchise szerint buktatják meg általában azokat a rezsimeket világszerte, akik nem felelnek meg a Soros Skynet üzleti igényeinek és az általa diktált neoliberális-vadkapitalizmus társadalmi rendjének.

Szóval – ahogy egyes konteo osztagok állítják – lehet, hogy a CIA beáldozta az „elhasznált” Nyemcovot, hogy ezzel Putyint kellemetlen helyzetbe hozva fel tudja bootolni azt az „ifjú titánt” aki aztán valóban elég heves és erős ahhoz, hogy a „tematikus forradalom” oroszországi kiadását Nyemcov mártíromságán építkezve bontakoztassa ki.