Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Ha a 20. század rémséges diktatúráinak olyan eszközpark állt volna rendelkezésére, mint amit ma a szuperállami méretűre és erejűvé puffadt techcégek képesek szállítani, még mindig a Nagy Október Szocialista Forradalmat ünnepelnénk novemberben.
Ahogy a színpadi pisztoly el akar sülni, ahogy a fegyvertárban hagyott fegyverek harcolni akarnak, úgy telepedik rá egyre inkább mindennapjainkra a nemcsak a szólás- és véleményszabadságot, hanem a magánemberek közötti bizalmas interakciókat is korlátozni kívánó technológiai ipar. Nem Kínában, a sikeres és életerőtől duzzadó, de mégis csak kommunista diktatúrában, nem is a Szovjetunió romjain tekintélyelvű autokráciát építő putyini Oroszországban, hanem a szabadságot és a demokráciát hétköznapi keretként megszokott nyugati világban. Kína és Oroszország nem tud, nem is akar meglepetéseket okozni, a fél- és teljes diktatúrák mindig uralni akarták a magánszférát, mindig szerették a legapróbb lépésekig bezárólag meghatározni alattvalóik életét, de a nyugati világtól mindeddig ez idegen volt. Az állam államkodott, a magánember magánemberkedett, a két szféra megfelelően el lett választva egymástól az államfejlődés évszázadai alatt.
Ez a rendszer borult fel most egyik percről a másikra a techmogulok megvadulásával.
A kommunizmus nem halt ki, csak átalakult identitáspolitikává és politikai korrektséggé, de ugyanolyan eltökélt szándéka az állampolgárok alattvalóvá züllesztése és szoros pórázra fogása, mint a sztálinizmus zenitjén volt a szovjet diktatúrának. És az eszközpark adott. Az első lépéseket látjuk csak, amikor ideológiai alapon megszűrik, mi juthat el a nagyközönséghez, ki használhatja az általuk igazgatott, monpolhelyzetben lévő platformokat. Ám ez csak a bevezető ujjgyakorlat volt.
Ma már bőven a második fázis közepén tartunk. Az platformjaikon nemcsak a nyilvános beszédet korlátozzák, hanem a magánemberek közötti bizalmas interakciókba is beavatkoznak. Részben a társadalmi struktúra meghekkelésével, amikor az ideológiailag nem megfelelően képzett embereket egyszerűen elrejtik az ismerőseik elől, részben pedig a cenzúrával. Magánemberek teljesen bizalmas beszélgetéseibe, levelezésébe olvasnak bele, algoritmusok tesznek le nem írttá mondatokat és tüntetik el a létező világ egyre nagyobb szegmensét az alattvaló, új nevén: a user elől.
Ha ez így és ilyen ütemben folytatódik, és miért ne folytatódna, lassan csak a szervomotoros reflexeinknek leszünk a gazdái.
A CCCP csúcspontján mindössze néhány száz ember felügyelte a diktatúra teljes nyilvánosságát. Ma csak a Facebook alkalmaz több tízezer képzett cenzort erre a célra, de Zuckerberg legalább nyilvánosan beszél erről. A többi techcég működésére csak következtethetünk abból, hogyan tűnnek el sajtótermékek, kulturális- és politikai események és, igen, emberek a nyilvánosságból. Egyszerűen kiradíroznak embereket a valódi életnél lassan fontosabbá váló virtuális térből. És sokszor nem csak a virtuális térből. Eltűnnek, mintha sose lettek volna. Csak suttogva elmesélt történeteket hallunk valaha ismert, sokat látott közszereplőkről, hogy először csak letiltották, aztán törölték őket, később a bankja is zár alá vette a vagyonát, végül a techcégek kijáró embereiként funkcionáló aktivisták nyomására a kézből etetett és reszketni méltóztató nemzetállamok hatóságai be is börtönözték őket.
Nem, ez nem a kínai kommunista diktatúra, hanem Nyugat-Európa!
A szélsőséges ideológiákat hirdető techóriások bevallott célja a társadalmak és az emberek teljes átalakítása. A totalitárius gyakorlatuk nemsokára (Olvassunk csak bele, milyen szabályozásokat és mozgásteret követelnek a nemzeti döntéshozóktól!) ki fog terjedni azokra a beszélgetésekre is, amit nem is a platformjaikon folytatnak magánemberek, hiszen a mindenki zsebében ott lapuló telefon bizony alkalmas arra, hogy hallgatózzon – még kikapcsolt állapotban is. Az államok vezetői pedig sokszor hasonlóan totalitárius ideológiák hívei, mint a techcégek, legfőképpen akkora, ha liberálisnak hazudják magukat. Boldogan működnek együtt velük a mindent látó, mindent halló, mindenkit megfigyelő Nagy Testvér (nem létrehozásában, mert már létezik) főhatalmának törvénybe iktatásával, és egyik pillanatról a másikra arra fogunk eszmélni, hogy egy kommunista diktatúrában élünk, ahol a családtagok is csak suttogva, behúzott függöny mernek egymással beszélgetni. Vagy még úgy sem!
Csönd lesz, hatalmas csönd!
Ezek keményebbek, mint a SzU volt, vagy bármely más diktatúra, ami hirtelen eszembe jut.
A szovjetek tudták, hogy a nép nagy hányada (a periféria országaiban a haszonlesőkön kívül mindenki) utálja őket. Azt is tudták, hogy a propaganda csak annyira elég, hogy a fortyogó dühöt éppen a felszín alatt tartsa. Semmi többre. Ezt tudomásul vették, és ennek megfelelően tartották kordában az embereket.
Ezek a techcégek “felhasználói élményt” adnak a tömegnek, ami addiktív, és a befolyásolható embert átformálja. Kellően sok használat után pedig szinte mindenki kellően befolyásolhatóvá válik.
Az emberek fele a közösségi médiát primer hírforrásként kezeli. Igen, még az egyébként jobboldali szocializációjú emberek fele is. google-nak, fb-nak, tube-nak a saját szakterületén nincs versenyképes alternatívája. Az egész világra kiterjedt és összehangolt liberális médiafölény már készen van. Nem kell hozzá két év, és médiamonopólium lesz belőle.
A VILÁGÁLLAM virtuálisan már megszületett.
Folyamatosan szippantja be a valós élet minden szereplőjét és minden szegmensét.
És kinek a hibája ez?
A beletörődő tettre képtelen ember is tettestárs a világ tönkretételébe.
Méghogy nincs alternatívája?
A világ csak alternatívákkal van tele. Semmi nem örökkévaló, semmi nem megdönthetetlen. Csak szüksége lenne a világnak olyan tökös emberekre, akik azt mondják elég volt és nemcsak megtalálják, hanem át is csábítják az embereket az alternatívára
az egyik ilyen platform magánbeszélgetésünkből törölt egy linket, arra hivatkozva, hogy sérti a közösségi elveket…
tehát mégegyszer, magánbeszélgetésben egymás között megosztott link vált letiltottá, mert sérti a közösségi elveket…
semmi uszítás, semmi káromkodás, még a megosztott link sem volt politikai jellegű, a platform önkényesen törölte…
Tehát belelát az intimszférádba.
Mivel buzeránsok a seggedbe is belenéznek.
Ahhoz képest, hogy Merkeléknél már egy nem pc komment miatt is megy a rendőr, már ott is van.
“Lassan csak a szervomotoros funkcióinknak leszünk gazdái.”
Ez ütött. Mert nagyon igaz. A tudomány se csinál mást, mint az ösztönös reakcióinkat vizsgálja. Az emberben lévő állatot. Mert sose mondják el előre a páciensnek, hogy mit fognak vizsgálni és hogyan, mert akkor szembekerülnének a visszacsatolásokat/reflexiókat végző emberrel. Az igazival.
A techcégek se csinálnak mást mint kukkolnak. Kukkolnak és büntetnek. Mert érdekeik vannak. Mert erejük van. Mert feljogosítva érzik magukat arra, hogy megmondják mi a jó. S az erős mindig azt fogja érezni, hogy neki van igaza. Hiszen erős, az ereje bizonyítja. Hehehe. A maguknak gyártott regulák is csak azt a célt szolgálják, hogy tovább növeljék erejüket, akár azon az áron is, hogy megszegik a regulát. Hehehe.
Természetesen nőtt a cenzorok száma, mert a cenzurázandó lapok is szaporodtak. Anno az ötvenes évekbe Magyarországon két napilap volt, a Szabad Nép, és a Népszava. Volt még a Népsport és a Szabad Föld, a Ludas Matyi, valamivel később, a forradalom leverése után jött az Esti Hirlap. A könyvcímeket nézve szintén nagyon sovány volt a választék. A biztosan kiadható, azaz oroszból fordított könyvek 30% fölött voltak a kiadók ajánlatában. A tankönyveknek több, mint a felét oroszból fordították, így a nyolcadikos fizika könyvet is.
A régi mondás szerint: ‘Minden múlandó, de a cenzúra örök’, nos ez telitalálat volt. Tehát anno a Szovjetunióban (amelyik, mint tudjuk “élenjárt”, és ez a cenzurára biztosan igaz) Zsdanov volt a főcenzor. Nálunk egy Révai József nevű gazember aki nem tévesztendő össze az irodalmár Révai Józseffel. Erre kérem ügyeljenek!
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9vai_J%C3%B3zsef_(politikus)
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9vay_J%C3%B3zsef_(%C3%ADr%C3%B3)
Révai József 1953.-ban kispadra került, utódja a volt honvédelmi miniszter Farkas Mihály (Löwy Herman) lett aki a nevét sem tudta helyesírás hiba nélkül leírni, ennek a fia, Farkas Vladimir volt az ÁVH legszadistább körömletépője, Bauer Tamás legjobb tanítványa. Tehát a körömletépők ott álltak a cenzorok mellett.
Ma már nem manikürözik az eltérő véleményen lévőket, fogtechnikus sem kell. (Apámnak viszont anno elég komoly fogorvosi kezelés kellett 1957. évi letartóztatása után. Csak négy hónapig kezelték ott bent, sokkal tovább gyógyították miután kijött..)
“…aki nem tévesztendő össze az irodalmár Révai Józseffel. Erre kérem ügyeljenek!”
OK, akkor tehát ügyelünk: az irodalmár neve helyesen: Révay!
*
Más: “Anno az ötvenes évekbe(n) Magyarországon két napilap volt, a Szabad Nép, és a Népszava.”
1945. május 1-től a 2018-ban bekövetkezett megszűnéséig a Magyar Nemzet gyakorlatilag folyamatosan megjelenhetett – eltekintve ama bizonyos november 4-ét követő cca. 10 hónapos kényszer szünettől.
🙂
Bár a cikkel egyet értek szinte teljes mértékben de szeretném feltenni az alábbi kérdéseket
-Van-e a cikk írójának Facebook, Google, Insta, vagy egyéb tech-óriáshoz köthető profilja?
-Ha van milyen módon használja? Mit oszt meg milyen gyakran van jelen ezeken a platformokon?
-Ha a cikk írója kifogásolja az alábbi médiumokat akkor mit tett annak érdekében, hogy elkerülje a tech-óriások hálóját?
Ugyanis: A mai társadalomban mindenki csak nyafog meg kesereg a tech-óriások hálója miatt, de mindenki teszi ezt, miközben agyba-főbe használja ugyanezeket a médiumokat. A hipokratizmusnak is van határa.
Nem mondom, hogy nincs igaza a cikk írónak és bárkinek aki kifogásolja ezeknek a cégeknek a jogellenes működését. De a társadalom szépen csendben beletörődött, hogy ezen cégek nélkül nincs élet, és el is hitték, hogy nincs alternatíva.
Kedves emberek. Március 15-én röplapokon terjesztették a forradalmat. röplapokon. Mégis felkelt az ország népe. Nem kellett F@szbuk meg a Tube.
Ha csak a jobboldal jelenlegi szavazóbázisát nézem akkor nagyjából 2,5 millió emberről beszélünk (remélem többről) Nem tudom elhinni, hogy a 2,5 millió emberből nincs egyetlen (vagy 2-3) programozó aki egy országos cenzúra nélküli médiaplatformot ne tudna kifejleszteni. 2,5 millió emberből 3 elég lenne. És az elhivatása annak a 2,5 milliónak aki kimondja végre, hogy Mo-n nem kérnek a F@szbukból és töröljék magukat új felületet keresve.
Legyünk reálisak. Itt mindenki tettestárs a cenzúrában aki még mindig ezeken a platformokon éli az életét.
Ha az engedelmes hülyéket tekitik mércének, akkor az engedelmes hülyék lesznek a túlnyomó többség. Így el lehet felejteni a kreativitást, ötleteket, eredetiséget. Két generáció, és nem marad semmi, amire a nagy techcégek alapozhatnának, mert a létüket biztosító infrastruktúra semmisül meg. Oszt szervusz, középkor.
A sok világboldogító táradalomtervező balos barom még mindig nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy az egyéni és családi szintet jobb lenne békén hagyni. Sebaj, majd rájönnek, mikor már késő, hogy a társadalom vezérlőkarjainak rángatása úgy száz-kétszáz év után is következményeket von maga után.
Egyre inkább az a véleményem, hogy az összes balos ideológia tulajdonképpen a felnőni képtelen gyermek hisztijének továbbélése, mert kb. annyira eredményesek hosszú távon.
A többség mindig engedelmes hülye volt, és az is marad.
Egyszer minden rendszer megbukik, leginkább idő kérdése. Talán III. Richárdot (“…és akkor úgy döntöttem, gazember leszek…”) leszámítva nem sok uralkodó voltak, akik a világuralmi terveikben kifejezetten a gonoszsáot az aljasságot és a kegyetlenséget határozták meg elérendő célként. A cél az uralom volt ezek pedig kiváló eszközök voltak. Így használatuk is kézenfekvő volt.
A Google sem így kezdte, amikor apuci duplagarázsában két csoró egyetemista csak egy igazán frankó keresőprogramot akart írni. A koncepció bevált, jött az üzleti siker, ami egyre nagyobb dollár hegyeket kezdett építeni, jöttek a befektetők, akik szintén hoztak dollárhegyeket, hogy egy még nagyobbat vigyenek. Mivel pedig a növekedést meg kellett őrizni, egyre több dologba kellett belevágni. Volt ami bejött, volt ami nem. De a világgal sikerült elhitetni, hogy ez a cég igazán jót cselekszik. Hogy miért? Mert a szolgáltatása alapvetően INGYENES. Értjük? Ha ingyen adnak valamit, aminek piaci értéke van, az csak valami nemes dolog lehet. Ha pedig a minősége is kiváló (Gmail, Youtube) és még a vezetőik is szinte egész nap jótékonykodnak, akkor ott rendes világmegváltás zajlik. Ez pedig egy olyan megvalósult utópia, ami minden párás tekintetű naív-idealista számára követendő példa és életcél lehet.
Aztán persze a naivitásból fel kell ébredni, mert kiderül, hogy a humanitárius misszió végrehajtása közben sötét alakok kihasználják a rendszer áldott jóságát (“a gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jó ne tegyen semmit”), vagyis egy idő után muszáj keretek és szabályok közé szorítani a rendszer működését.
De idő közben az általuk teremtett világ teljesen tűlnőtt az alkotóin.
Apuci garázsából egy város méretű ingyenes, privát parkolóház lett, ahol a sok becsületes vendég mellett néhány kamurendszámos ámokfutó is bejutott. A tulaj ezek után a fenntarthatóság és a felügyeleti szervek (államok) miatt végül nekiáll szabályozni. Házirendet alkot, megfigyel, betartat és végül büntet.
A történet pedig itt válik igazán kritikussá. Előkerülnek a kispályás önkéntes rendőrök, akik jelenenek egy-egy szabálytalankodót, majd előkerülnek a nagypályás biztonsági cégek, akik magát a nagbetűs REND-et nyújtanák szolgáltatásként. A vége pedig az, hogy a parkoló házirendje válik a legfontosabb írott szabállyá, amit egy másik cég tűzel-vassal betartat. A gond ott van, amikor rendfentartás egyre nehezebbé válik a sok résztvevő miatt, a rendfenntartó pedig kénytelen a legmodernebb technológiát is igénybe venni. Amikor sikerül urrá lenni a múlt szabálysértésein, akkor lehet az erőket a megelőzés irányába koncentrálni. Először ki kell elemezni a potenciális gonosztevőket, modellezni kell a viselkedésüket, ezek után akire illik ez a modell az biztosan gonosztevő. De ha már megvan a modellezés képessége, akkor az ideális felhasználót is le lehet képezni. Csak meg kell határozni, hogy mik azok a paraméterek, amivel a “jók” rendelkeznek. Még idáig sem lenne baj.
Ott fordult át a történet, amikor a “jókat” leíró paraméterek hiányában az illető automatikusan és megfellebezhetetlenük gonossznak minősült. Tovább tetézi a bajt, hogy a “jó” definíciója is folyamatosan változik, szigorodik és egyre könnyebb véteni ellene. A következményekben a házirend teljesen világos.
Persze, akinek ez nem tetszik, az ne parkoljon itt.
Eddig rendben is volna a dolog. Csakhogy van itt néhány bökkenő. Elfogyóban vannak a szabad parkolók, egyre nehezebb kikerülni őket, egyre másra vásárolnak fel más parkolókat. Ahol persze a házirend automatikusan életbe lép. A jó hír, hogy vannak konkurensek is a piacon egyelőre, a rossz pedig az, hogy ők is modelleznek és hasonló szabáyokat alkalmaznak, mivel az egészet mozgató logika azonos.
Behálózták a várost, az országot, a világot. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül a parkoló mellett az odavezető út is kezükbe és akkor már nem marad hely, ahol a házirend ne lenne érvényes.
De még van választás. Még vannak szabad helyek városszerte. Még nem kötelező az ő “szolgáltatásaikat” használni. Még van idő felfedni a rendszer mozgatóit. A rendszer még sebezhető, mert a kontroll még totális. Még…
Az a baj, hogy mindent, de mindent átterelnek a netre. Az orvosi rendelőben kint volt egy tábla: A rendelés technikai okokból szünetel. Kijött a doki, kérdezem tőle, hogy mi a gond? Nincsen víz? (A lámpa égett, vagyis áram volt.) A net-kapcsolat megszűnt, egy receptet se tudok megírni nélküle.. Ezt nem lenne szabad követnünk a korszerűség jegyében. Az összes bolt netkapcsolatban van a NAV-val, nem tudnak számlát adni, és ilyenkor kötelezően szüneteltetni kell a pénztárakat.
A hozzászólásának az elejével egyetértek. A balosok kapcsán, kijavítanám: nem akarja érteni. Nekik már olyan szinten kilúgozták az agyukat, hogy ami nem passzol a virtuális világképükbe azt meg se hallják. Ha meg mindenképpen mondaniuk kell valamit, akkor jön az, hogy ez csak a jobboldali propagandamédia műve (lásd legutóbb a röszkei gnúcsorda -migránshorda-betörési kísérlete).
Azt meg az ön jóindulatú naivságának gondolom, amikor azt írja, hogy “amikor rájönnek már késő lesz”, mert ezek a prolik soha nem jönnek rá semmire. Azt hisznek el amit mondanak nekik. Gondolkodás nélkül.
Nyugaton a liberális vélemény diktatúra lassan közelít a hitleri Németország 1934 körüli állapotához. A munkahelyen, nyilvános helyen, netes posztokban nem mernek az emberek sarkosan konzervatív véleményt megfogalmazni, mert azonnal lecsap a cenzúra, nácinak nyilvánítják, a munkahelyén ellehetetlenítik, kirúgják, meghurcolják. Mindenki beáll a sorba, mert fél a retorzióktól. Minden egyes országos médiában csak a baloldali emberek vannak normálisnak beállítva. A konzervatív emberek pedig primitív, erőszakos és üldözendő kategóriába vannak sorolva. Nincs sajtószabadság Németországban. Nálunk van. Svájcban az agymosott nép múlt héten szavazta meg, hogy az elferdült nemi kisebbségek nyilvánosság (pl karikatúra, mém, netes poszt) előtt történő kigúnyolása, lejáratása 3 évi terjedő börtönnel sújtható. Szép lassan kihúzzák a normális emberek alól a talajt. Lassan elfogynak a csatornák, ahol a normális többség hallathatja a hangját.
És ennek nincs vége, tetszőleges mértékig fokozható:
1. Nem bántsd őket.
2. Fogadd el őket és sajnáld.
3. Fogadd el őket és tartsd őket egyenrangúnak.
4. Te is próbáld ki,különben nem vagy elfogadó.
5. Próbáld ki többször,mert attól hogy egyszer megpróbáltad még látensen elutasítod.
6. Csináld olyan gyakran mint ők.
7. Légy olyan,mint ők.
Nagyjábólez a teljes hasonulás sémája.
Egyébként ami nem lehet gúnyolni az szent, tehát ma ideszublimálódott a blaszfémai törvénye. Ez lett az új vallás.
amit, blaszfémia
Fantasztikus, hogy a jövőt Sztálini Hitleri diktaturaként vagy 1984-hez hasonloan kepzeltük el, de arra senki nem számított, hogy az emberek gigacégek nyomására önként és dalolva, boldogan adják majd fel a szabadságukat, véleményüket, gondolataikat. Erre senki nem gondolt, hogy a buta agymosott csőcselék, zombiként bámulva a telefont, magától megy a vágohidra.
Elképesztő az utcán látni, ahogy sok idióta idegbeteg, remegő kézzel gépeli félpercenként az agyalágyult baromságaikat. Ezek már rosszabbak mint a drogosok, és hülyébbek is.
Megfogalmazta az én gondolataimat is.
Nagyon sok magvas hozzászólás van az oldalon.
Csak egyetérteni lehet.
Érdekes, az utóbbi időkben a Mandiner is cenzúrázik. Ó, nem közvetlenül, csak úgy mellékesen.
Például azt írják: ,,Csak latin karakterek, számok és írásjelek engedélyezettek.” Persze más sincs, de ez nem számít.
Vagy: ,,Max. 400 karakter.”, ezt írják ki vörös betűkkel, és akkor bizony nem küldesz el egy kommentárt. Rafinált.
Nem mellesleg, már itt is cenzúráztak, igen, itt a Tutiblogon.
Egyszer, egyetlenegyszer kritizálni mertem a szerzőt (nem a fentit!), a szarvashibái miatt, udvariasan, és jogosan.
Természetesen nem jelent meg, úgyhogy…
hát, kikapcsolt állapotban nem hallgatózik a telefon, de ha meghackelik a telefont, akkor csak szemi-kikapcsolt állapotba kerül, tehát csak úgy tűnik, mintha ki lenne kapcsolva…de nincs. És az újfajta beépített akkumlátor módi, ami gyakorlatilag már majdhogynem 100%-ban elterjedt, lehetetlenné teszi, hogy a “user” gondoskodhasson a kikapcsolt módról. A jövő telefonja az lehetne, ha mechanikai kapcsoló lenne a telefonon az áramellátás kikapcsolására, vagy visszatérne a jó öreg, elsősorban rugged telefonokon alkalmazott, szétcsavarozható SIM és SD-tár, és ugyanígy oldanák meg az akkumlátorhoz való hozzáférést, amivel biztosítani lehet a vízállőságot, ha a fémfedélen gumi tömítés van, azt ráhúzza az ember csavarhúzóval, oda a víz sem megy be jó eséllyel, minimum egy IP67-es védelmet jelent, de van nekem ilyen technológiás IP68-asom is. Utálom ezt az új SIM tálcás megoldást, mert ha ütést kap a telefon, símán kimozdulhat a SIM a buhzi tálcából és így elérhetetlen lesz a telefon, ráadásul ilyen akkor szokott előfordulni, amikor leejti az ember a telefont és pl elhagyja valahol. Ezek után csörgetheti. Konkrétan már jártam így. Míg a hagyomyányos leszorítva berakott SIM kártyák soha az életben nem mozdulnak ki.
Valójában soha sincsen kikapcsolva a telefon. A kikapcs. az stand by állapot. Ergo ki kell szedni az akkut. Nekem egy 14 éves telefonom van, abból egy pillanat alatt ki lehet kapni az akkut. De még a többivel se lenne baj, de van amelyiket nem lehet házilag kinyitni. Én egy tokban tartom, tokkal együtt a táskámban, és nem megyek telefonnal a netre.
Régi bádog uzsonnás doboz is elég jól árnyékol….. 🙂
A lényeg,hogy a telefon belül legyen. 🙂
A mikrohullám,ugyanis nem jól terjed a fémek által letakart területeken. Szereti az adótornyot (légvonalban) “látni”.
Ez egyébként nem más, mint az iskolai tanulmányainkból (is) jól ismert Faraday-kalitka (Faraday cage).