Jakab Pétert legyőzte egy pénztári bizonylat

 

 

  

Messzemenőkig támogatjuk Jakab Péter pártelnöki ambícióit. A számokhoz tökhülye, a valósággal csak érintőleges kapcsolatban áll, viszont cserébe kellőképpen agresszív – nem is kívánhatna jobb pártfogót a bérunió ügye. Ha más nem is, az iménti megállapítások leszűrhetők abból a kétrészes doku-teleregényből, amelyben a Jobbik leendő vezetője az árakon panaszkodva mutatta be sajátos viszonyát az általa paprikás krumplinak hitt sápadt tüttyölt ratylihoz.

Jakab Péter járja az országot rendületlenül, mi meg vártuk-vártuk a harmadik fejezetet, de úgy tűnik, akad azért még abban a végletesen lecsúszott pártban vagy a stábban valakiben némi önkontroll, így a következő már nem érkezett meg. Az első részből azt tudhattuk meg, hogy prolis igénytelenséggel, beleértve a műanyag vágódeszkát meg dobozokat, akár 190 forintból jól lehet lakni Budapesten. Ha az ember rászán kétezer forintot, akkor vehet egy kiló hazai termelésű őrölt pirospaprikát is, amiből aztán igen-igen sok adag paprikás krumpli kijön, Jakab Péterénél sokkal igényesebb változatban.

Somogyból aztán újra jelentkezett a Facebook Venesz Józsefe, hogy mindenkit megdöbbentsen: a Budapestnél jóval szegényebb vidéken bizony 1117 forintba kerül ugyanaz az ételmennyiség, ami Budapesten csak 953-ba, azaz fejenként már akár 220 forintba is belejön egy tányér sápadt krumplifőzelék. Meglepő módon közben egyetlen éhező nyugdíjas sem esett össze a boltban, miközben az aprót számolta a markában, ami nem volt elég a kosarában zörgő három zsömlére. Jakab viszont szerencsére megint bemutatta a pénztári bizonylatot, illusztrálva a saját fogalmatlanságát.

Íme az első titok! Az ország szegényebb vidékein is nagyságrendileg ugyanannyiba kerül az étel, vagy alig olcsóbb, mint Budapesten, miközben kevesebbet keresnek az emberek. Pont ettől számítanak szegényebb vidékeknek.

Már nincs szocializmus, ahol az árak és a bérek is töredékei a kapitalista országokban tapasztalhatónak. Igaz, valóban gyakran úgy tűnik, mintha a Jobbik is a szocializmuson dolgozna, de ez rendben van, hiszen ezen a terepen számos és egytől-egyig jobban képzett konkurenciával kell megküzdenie. Az SZDSZ-be vezető út is szocializmussal van kikövezve.

Na, de ez még mindig csak azt magyarázná, miért kerül körülbelül ugyanannyiba az alapanyag, az állítólag förtelmes somogyi drágaságot nem.

Ehhez alaposabban szemügyre kell vennünk a bizonylatokat, és megnézni a termékek kilós árát, amihez Jakab Péter esze látványosan túl rövid volt.

Ezekből világosan kiderül, hogy Dél-Somogyban enyhén olcsóbb minden, kivéve, hogy a budapesti Tescóban drága paprikát vett, míg a barcsi Coopban drága paradicsomot fogott ki. Ilyen különbségekért nem kell Somogyig utazni, Budapesten belül is ugyanígy játszanak az árakkal a boltok. További szakmai finomság Jakab Péter részére, hogy legyen némi fogalma az őt körülvevő világról. Ahogy 26 deka juhbeles virsli drágább Somogyban, mint 22 deka műbeles hitványság Budapesten, úgy például a Pick téliszalámi is mindig drágább lesz az ország bármelyik szegény szegletében, mint a vizezett csirkepárizsi Budapesten. Főleg, ha többet veszel belőle.

Kedves Péter! Végezetül egy javaslat, hogy legalább Budapesten ne hipermarketben vásárolj, hanem a piacon, ha már a pártod folyton azon derpeg, hogy Orbán lefeküdt a multiknak. Ha kicsit nyitva tartod a dühödten villogó szemed, akár olcsóbban is megkapod, mint a multinál, és a pénz jelentős része nem külföldre vándorol, hanem teljes egészében hazai termelők zsebébe csúszik, akik állítólag oly fontosak nektek. És még a választék is sokkal nagyobb.

Az meg azért elgondolkodtató, hogy ebből az emberből két hónapon belül pártelnök lesz, miközben egy pénztári bizonylat értelmezése meg egy paprikás krumpli elkészítése is meghaladja az értelmi képességeit.