Pacifizmus és permanens krízis

 

 

  

„Franciaország új elnököt választ jövő májusban. A kampány, a jelöltek, a pártok közötti viták fősodra a jelenleg fennálló „megosztó” segélyezési-szociális rendszer, az egyre növekedő közigazgatási hiány, az általános gazdasági válság mentén zajlik; és egyre inkább tűnik úgy: a politikusok elvesztették a kapcsolatot a hétköznapok valóságával.” – áll a Gatestone Institute jelentésében. Érdemes elolvasni.

A kollektív biztonság ideológiája és illúziója megbukni, eltűnni látszik. A liberális demokráciák elhanyagolják a külpolitikát, nem költenek önvédelemre, a határvédelemre, a fegyverkezésre, a közvéleményt a médián keresztül puszta hírfogyasztóvá degradálják, a saját közösségük túlélésével kapcsolatban a könnyed nemtörődömség mérgét csepegtetik az emberek fejébe. A franciák régi átka ez a gyávaság, amely a második világháborút megelőző pacifizmus, az erkölcstelen megalkuvás öröksége.

Mi a francia valóság? A fékezhetetlen erőszakból, az állami, társadalmi reakció hiányából eredő általános kétségbeesés, egy homályos polgárháborús előérzet agóniája. Ne pusztán az elmúlt évek brutális, nyilvánvaló terrortámadásaira gondoljunk, hanem az egyre több helyen megjelenő, fenyegető (fél)bűnözői csoportokra, a javarészt fiatal muszlimok által elkövetett bűncselekményekbe bújtatott terrorcselekményekre (ha ez démonizálás, akkor vállaljuk). Újból felhívnánk a figyelmet: az integráció (bármit is jelentsen) egyértelmű kudarc.

Az események – természetesen – köthetőek a munkajogi reform-ellenes tiltakozások keltette káoszhoz és kaotikus közhangulathoz. Nézzünk néhány példát a közelmúltból (a jelentés alapján Franciaországra leszűkítve, a teljesség igénye nélkül):

Tremblay-en-France (Seine-Saint-Denis, Párizs közelében): az Hélène-Boucher Gimnázium (szakiskola) igazgatóját október 17-én az iskola épülete előtt több személy támadta meg. A helyzet hamar elfajult, amikor a tucatnyi “fiatal” (a leegyszerűsített, politikailag korrekt kifejezés, amivel a muszlim fiatalokat takargatja a francia média) Molotov-koktéllal dobálta meg az épületet. Mikor az igazgató megpróbálta lecsillapítani a támadókat, azok egyszerűen megrugdosták. A híradások alapján, mintegy ötven, részben azonosítatlan személy vett részt a támadásban. Ez volt sorozatban a harmadik hasonló indíttatású erőszakos eset, amely a környéken történt. Négy nappal az iskolát ért támadás előtt két járművet gyújtottak fel a közeli utcákban. (Az elmúlt néhány hónapban hat hasonló, az iskolákat, pedagógusokat érintő incidens történt szerte Franciaországban, pl.: Toulouse-ban, Calais-ban, Strasbourgban.)

Egy hónappal később a Le Monde napilap interjúkat készített a környéken tanuló diákokkal. A Panthéon-Assas Egyetem 21 éves hallgatója, Yacine szerint a támadás tervezett volt: “Ez egy figyelmeztetés. Ezek a fiatalok nem találomra támadták meg az iskolát; ők az intézményt, egyúttal az államot támadták meg.”

Argenteuil (Val d’Oise, Párizs külvárosa): A Paul Langevin Általános Iskola egyik tanárát október 17-én két fiatal támadta meg a nyílt utcán, miközben gyerekeket vezetett vissza az iskolába a közeli sportpályákról. Az indok az volt, hogy a férfi felemelte a hangját miközben egyik diákját fegyelmezte. A “fiatalok”, a kocsijukból kiszállva rasszistának nevezték a tanárt, és az osztály előtt összeverték (az egyébként ötven éves férfi kórházba került). A Le Parisien szerint a támadók egyike így kiabált: “Te nem parancsolhatsz nekünk, csak Allah!”

Október 16-án egy kórházba szállított beteghez nagyobb társaság csatlakozott, akik terrorizálták a Gustave Dron Kórház sürgősségi osztályát, Tourcoing-ban, írja a La Voix du Nord. Két orvost vertek meg, egyikük súlyos sérüléseket szenvedett. Az egyik nővér szerint „…tíz ember tolakodott a sürgősségi osztály felé. Az orvosok felszólították őket, hogy hagyják el az intézményt és távozzanak… mire eltűntek, már az egész osztályt feldúlták, berendezéseket rongáltak meg, a betegek és rokonaik pedig sokkos állapotban voltak.”

A támadók a város La Bourgogne nevű kerületéből érkeztek, amit javarészt észak-Afrikából származó bevándorlók laknak. A kórházi támadásnak már volt előzménye. Október 4-én tizennégy autót gyújtottak fel, és tizenkét embert tartóztattak le La Bourgogneban. Az utcai zavargás négy napon át tartott, ami azt követően tört ki, hogy a rendőrség letartóztatott egy férfit, amiért az nem volt hajlandó autójával megállni a többszöri felszólítás ellenére sem.

Október 17-én a rendőrség országszerte tüntetéseket, sztrájkokat kezdeményezett. A kiváltó ok: tavasszal közel háromszáz rendőr sérült meg a munkajogi tüntetések és a rendőrség ellen elkövetett egyéb terrortámadások során.

A legdrámaibb eset júniusban történt, amikor Larossi Abballa, a 25 éves ISIS szimpatizáns meggyilkolta a helyi rendőrparancsnokot és feleségét Magnanville-ben (Párizs közelében), saját házukban. A gyilkosság előtt néhány héttel, Twitter-oldalán hűségesküt tett Abu Bakr al-Bagdadinak, majd felszólította a hittestvéreit, hogy „…a dzsihád kötelező, mert védekezés”. Október első heteiben egy rendőrjárőrt ért támadás Párizs külvárosában. Négy rendőr sebesült meg a megközelítőleg 15 fős muszlim bandával kialakuló összecsapásban. Feltört utcaburkolattal, Molotov-koktéllal dobálták a rendőröket. Két rendőr is súlyos égési sérüléseket szenvedett. Néhány nappal később az eset megismétlődött egy másik no-go zónában, Párizs közelében, a Val-Fourré lakótelepen, ami egyébként is a környék egyik neuralgikus pontja. Itt a rendőrség már gyorsan reagált, könnygázzal oszlatták szét a feldühödött tömeget. A támadások, az agresszió oka maga a rendőri jelenlét volt.

Bizonytalanság, félelemérzet terjed az emberek között, akik már nem érzik magukat biztonságban a kórházakban, az iskolákban, az utcákon, a szórakozóhelyeken, a közintézményekben. Az egy éve is hazug, képmutatónak tűnő szlogen a „NOT AFRAID” szavatossága lejárt. A franciák ma egy olyan polgárháború nyomasztó előérzetében élnek, ami váratlanul pusztíthat el körülöttük „mindent és mindenkit”.

Az utolsó lélegzetvétel terhével, nyomasztó álombéli bénultságban, a végletekig fokozott kiszolgáltatottságban élni. Ezt kell viselniük.