A Dakota-csapda

 

 

  

Trump körül a levegő nagyon ritka. A saját pártja keményebben zsarolja, mint leendő ellenzéke, amelyik egyáltalán nem tekinthető „ellenzéknek”, sokkal inkább egy magát alig visszafogó polgárháborús ellenségnek.

A trumpstereket a választási győzelem után konkrétan kirúgják bizonyos balos cégektől, ha kiderül róluk, hogy kire szavaztak. A trump-aktivistákat még most is megverik az utcán. Az egyetemisták egy nap „gyásszünetet” kaptak a balosaktivisták fészkeinek számító egyetemeken, a keleti és nyugati part nagyvárosaiban a BLM (Black Lives Matter) és egyéb fekete aktivisták autókat borogatnak. A San Francisco 49ers csapat „nem állok fel a Himnuszra” akciójával elhíresült irányítója (magyar szinkronban hátvéd), Colin Kaepernick meg újraalapította a ’70-es évek hírhedt fekete kommunista terrorfrakcióját, a Fekete Párducokat, és meghirdette, hogy nyári táborokat fog szervezni feka kissrácoknak. Katy Perry kurva énekesnő „crowd-funding” alapokra akarja helyezni a csecsemőmarcangoló Planned Parenthood bizniszt, mert neki lelki kérdés az a jog, hogy kitéphessék a hasából a kilenc hónapos újszülött csecsemőt.

Ezt a „jog-kiteljesítést” amúgy Clinton konkrétan meg is ígérte a női jogok kiteljesítésének általa felkarolt programjában. Katy Perry és Madonna „népmozgalommá” fognak szerveződni, és küzdeni fognak azért, hogy akár a megszületett gyerekeiket is a falhoz csaphassák, ha nem tetszik, mert az

„én testem, az én döntésem”.

És ez nem vicc, mert konkrétan létezik mozgalom feléjük arra, hogy a Down kóros vagy egyéb „életképtelennek minősített” gyereket születés után egy orvosi konzílium „minősítsen”, és ha úgy érzi, akkor megölje. Bezzeghollandiában és bezzegbelgiumban már van is ilyen. Taigetosz 2.0. Legyen ilyen Amerikában is, és ezért ők küzdeni fognak, mert a Taigetosz az „női jog” és liberális vívmány a Fejlett Nyugaton.

Ha a Facebookot nézzük, az üzenőfal kb. olyan, mintha kitört volna a Harmadik Világháború, miközben ugye pont nem. Ez az őrület pedig mind komoly. Trump tehát egy tényleg a pattanásig feszült, részben a Sanders és Soros György aktivistái által is felhergelt szélsőbalos ellenzékkel, egy igazából kivárásra játszó Demokrata establishmenttel, egy rá bizalmatlanul tekintő hátországgal, és elképesztő bizalomhiánnyal kezd neki az elnökségének.

Első botránya pedig az amúgy ügyesen felépített „Dakota Pipeline” botrány lesz, ami akár magával is sodorhgatja, de egész biztos, hogy nagyon kellemetlen kezdés lesz.

A Dakota Access Pipeline történet lényege az, hogy Obama – ugyancsak szöges ellentétben a róla terjedő propagandával –, valamint Clinton egy hatalmas olajvezetéket építenek, ami átszeli Amerikát Floridától Alaszkáig. A vezeték befejezéséhez közelít, ám Dakota államban, egy icipici szakaszon, egy folyószegleten áthalad a Lakota Törzs rezervátumán. Az indiánok természetesen megjelentek a helyszínen, ahol a szeretettől túlcsorduló rendőrség jól el is agyabugyálta őket, ugyanakkor – érthető módon – a leköszönő elnök terelt, Clinton nyanya pedig, hisz egyik korrupt biznisze is köthető volt a vezetékhez – mélyen kussolt, és terelt szintén.

Sokat mutat a történetből, hogy amikor az indiánok megjelentek 100 ezer aláírással az ügyük érdekében, a nagyszerű Obama kidobatta őket a Fehér Ház portájáról a paksamétájukkal együtt.

Sanders azonban – hisz mi vesztenivalója lehetett volna? – fogta magát, és úgymond felkarolta az indiánok egyéb iránt külső szemlélő számára határozottan jogosnak tűnő ügyét, és gyorsan le is skerázott az indiánokhoz, felvette a tolldíszt, és rasztahajjal nekiállt gitározni az Imagine-t. Bocs…. az nem ő volt, hanem Komáromy Gergő és nem a Dakota Access Pipeline, hanem a liget projekt. Mindegy.

A felállás politikailag ugyanaz, ahogy az is, hogy a helyszínen pow wowozó indiánok nagy része erősen szőke és fehér bőrű, valamint húszéves, lány, vegán és kissé be van tépve, valamint szeretik ők is a hippi zenéket meg a goa muzsikát. Az is közös, hogy nyilván nem terveznek soha az életben elmozdulni a Cannonball River szegletéből, ami amúgy baromi szép hely, és ami a legfontosabb: alatta rejlik a Three Falls Water Reserve, ami az egyébiránt meglehetősen vízszegény terület elsőszámú vízforrása. Ha ezt az olajvezeték átszeli, egy esetleges meghibásodás konkrétan szomjhalálra kárhoztatna három középnyugati államot, nem beszélve arról, hogy az építkezés eleve veszélyezteti a víztartó réteget, tehát simán az is előfordulhat, hogy a víz elszivárog. Ha ez megtörténik, az indiánok maradéka szomjan hal, és Dél-Dakotától Wyomingig az összes farmer összes marhája is velük együtt, miközben a Sivatagon lesz egy darab gusztustalan vascső, amiben ömlik az olaj Chicagóba meg onnan tovább Texasba és Floridába.

Sivár kép nemde? Hát de.

Csakhogy Trump közölte, hogy 100 napos programjának egyik eleme nem pusztán ennek az építkezésnek a folytatása, hanem az egész projekt felgyorsítása, hisz ha nem ér el az alaszkai olaj a Nagy Tavak iparvárosaiba, nem tudja megindítani az „újraiparosítási programot” (ismerős?), aminek egyik pillére pont az, hogy belső energia-átcsoportosítás révén revitalizálja a döglődő ipart. Trump tehát valószínű baromi kevés együttérzést fog tanúsítani a Cannonball River hippikommunájával, aki már tavasz óta ott csücsül a gépek előtt, és úgy söpri el őket onnan a Nemzeti Gárdával, mint a pinty.

Csakhogy ki csücsül azóta immár ott? Hát nem Sanders és mellette Soros kedvenc fizetett aktivistái?

Hát de. Obama és Clinton már a sötét múlt, akik egymásnak feszülnek maga a Demokrata Párt és Amerika ifjú jövője, és a kövér szőke mocskos kapitalista állat, a gyűlölt elnök, akinek semmi se számít csak a rohadt pénz. A csapdát tehát felállították Trumpnak, és pár hét vagy hónap és kénytelen lesz bele is sétálni. Ügyes, nagyon ügyes, mondaná az egyszeri rabbi. Hát meglátjuk mi lesz, de készüljünk fel az összecsapásra! A show még csak most kezdődik!