Németh Sándor, az arcana impérii és az emberi hülyeség határtalansága

A közelmúlt egyik „megrázó”, de reakció nélkül maradt fejleménye, hogy az ún. karizmatikus keresztény közösségek (fundamentalista-neoprotestáns) belső köreiben gyakorlatilag hivatalosan elfogadott és terjesztett nézetté vált az a népszerű feltételezés, hogy a világban zajló folyamatokat valamiféle rejtélyes sátáni-okkult, szinkretista tudás birtokában titkos-beavatott csoportok, egyének irányítják (így és legfőképpen az USA-ban). Korábban ennek híresztelése néhány elmebeteg, többnyire gyógyszeres kezelés alatt álló reklámszatyros nyomorult és tehetségtelen hobbi-újságíró, hobbi-titkosügynök szabadidős tevékenységére korlátozódott csupán, mára viszont a formális, burzsuj rózsaszíninges, Dolce & Gabbana öltönyös szinten is képviseltetve találjuk. Jelesül: Németh Sándor, a Hit Gyülekezete „vezető lelkésze” személyében.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””][/title]

Nem is olyan régen a „Gyülekezet” teológiai, ideológiai folyóiratában (az „Új exodus”, 2015. dec.-i számában) jelent meg a nyomasztóan hosszú, sötét hangulatú „kötetlen beszélgetés”, Sűrűsödő történelem címmel. A szöveg erősen utószerkesztett, retorikailag nehezen követhető, túlírt kinyilatkoztatás folyam “A keresztények a világ sorsát általában kétféleképpen közelítik meg. Az egyik csoport a végeredményből kiindulva próbálja visszafelé következtetve értelmezni a jelenkor eseményeit. Tény, hogy a próféciák egyértelműen beszélnek e világ végkimeneteléről, és valóban szem előtt kell tartanunk a végeredményt, amikor konkrét folyamatokat vizsgálunk. De hibát követünk el, ha konkrét eseményeket közvetlenül a végeredménnyel hozunk összefüggésbe.”, amely bizonyos „felejthetetlen” pontjain sorról-sorra visszhangozza Morvay Péter, – a „Gyülekezet” önjelölt Fox Mulderének, Sarge Monastjának – „20 éve kerültek nyilvánosságra a Torontói jegyzőkönyvek” c. írását.

A torontói jegyzőkönyveket, amelyek a Sion bölcseinek jegyzőkönyve óta létező, „köztudott tényekkel” operál – bár legalább az antiszemita felhangokat kivették belőle a modernizáció és a tananyagcsökkentés jegyében.

A Németh Sándor, azaz a Gyülekezet első számú emberének gondolatait olvasva kételyeink, sejtéseink dühös kétségbeesésbe válthatnak át, és nyilvánvalóan csekély teológiai tudásunkból kiindulva is láthatjuk, hogy sajátosan előállított eszkatológiával állunk szemben. Ebben az ó- és újszövetség profetikus hagyományai úgy keverednek el, az ostoba pánmanipulációs elméletek, a buszok hátsó ülésén behugyozó kisemberek, félrészeg taxisofőrök frusztrációból,  ha tetszik – ressentimentjéből keletkező összeesküvés-feltételezések részigazságaival, mint a téeszes moslékban a menzamaradék.

Reménykedjünk, hogy nem a Gyülekezet kezdeti politikai szárnypróbálgatásának lehetünk tanúi.

Nem mintha bárkinek számítana vagy köze lenne hozzá, hogy Németh Sándor és a „Gyülekezethez” tartozó értelmiség, elit mit gondol, vall a világ „rejtett működéséről”, az összeesküvés-elméletekről, a nemzetállamokról, a cionizmusról. A baj azzal van, ha a végletesen leegyszerűsítő, félrevezető nézeteiket nyilvánosan kimondják, leírják és megvallják és mindenki vállat von.

Pedig komoly hatással vannak bizonyos emberek ún. morális integritására.

E riasztó politikai programokat megidéző nézetek (pl.: szélsőjobbos paranoia) felhívják a figyelmet „bizonyos” valós problémákra (bár többnyire közhelyek), de leginkább a szenzációhajhász okkultizmus, extrémizmus tárgykörébe sorolandók. Ilyenek pl.:

(…) ha az összeesküvés-elméleteknek nem is adok hitelt, de azt hajlamos vagyok elhinni, hogy titkosszolgálatoknak, a pénzügyi-gazdasági elitnek, befolyásos háttérszervezeteknek, mint például a Bilderberg-csoportnak vagy akár az illuminátusoknak vagy a Trilaterális Bizottságnak nagyobb befolyásuk van az események alakulására, mint a választott politikai vezetőknek vagy magának a népnek.”

Mintha olvastuk, hallottuk volna már valahol, ugye? Mi lesz a drága, jó Szaniszlóval, Molnár F. Árpáddal, Novák Előddel (stb.), ha elveszik a munkáját, és nem jut cébéás töpörtyűre, farhátra, kannásra se, mert Pat Robertson hazai leányvállalata behúzza a megélhetésüket?

„ (…) Azzal tisztában vagyok, hogy ez a világ sötét szellemi lények elnyomása alatt áll, akikkel okkultizmus által lehet kapcsolatba lépni, de ezek a sötét természetfölötti lények maguk is kezdeményezhetnek emberekkel kapcsolatokat. (…) akik számukra alkalmas embereket kereső szellemi lények, hogy információkat és a világgal kapcsolatos terveket közöljenek velük. (…) Helena Blavatskyra és a hozzá hasonlókra gondolok, akik a 20. századra nagy hatással bíró médiumok voltak. Az új világról kialakított koncepciójukból számos elem politikai szinten is megjelent, és nemzetek, emberek tömegeinek az éle tét befolyásolta, sőt a mai napig is befolyásolja.”

Érdekes gondolatmenet, egy amerikanizált, „kvázirepublikánus”, „kvázikonzervatív” protestáns szájából.

A saját mozgalmának vallásetikai irányultságából eredően fetisizált kapitalizmus rejtett, fogalmi jellegéből adódó problémákkal próbál üzérkedni. Lehet, hogy ez egyfajta elkorcsosult bűntudat, önkritika eredménye? Max Weber óta tudjuk, hogy a protestáns etikai térbe betérő, megtérő embernek hinni kell saját kiválasztottságában, és mindennapi munkájában keresnie kell ennek jeleit, illetve törekedni kell ezekre a jelekre, a legkiválóbb eszköznek a fáradhatatlan hivatásvégzés bizonyult. Ennek eredményeképpen jöttek létre az “önmagukban biztos szentek”, akiket pont a korai kapitalizmus puritán kereskedőiben ismerünk fel (és napjaink öltönyös, „hallelujázó”, az első sorok felé tülekedő újgazdagjaiban), akiknek „szentségét” anyagi javaik mértékében azonosították.

A protestantizmus táptalajából – vagyis párhuzamosan – serkent a kapitalista gondolat, ami ellen most tudattalanul, de Németh Sándor is „lázadni” óhajtana. De ez így is van jól, mert Marx Az elidegenült munka c. írása és a Tőke legjobb sorainak tanulsága szerint (igen, tényleg vannak „legjobb sorai”) a kapitalista társadalomban az elidegenedett ember önmagával áll szemben, önnön lényégével ütközik. És így van az egyszeri protestáns „szent” esetében is, mert még ők sem kivételek.

Bár Németh Sándornak és a manipulációs- és összeesküvések híveinek „igazuk van”: a lényeg valóban láthatatlan.

Láthatatlan, de nem titkos, nem okkult és nem rejtett. Csupán absztrakt, elvont és fogalmi jellegű. Az „arcana impèrii” nem létezik. Nincsen semmi titok abban (bármennyire is cinikusnak hangzik), ami a világunkat szervezi; úgy hívják: a befektetett tőke megtérülési törvényszerűsége, az akkumulációs imperatívusz és ennek mindenféle beláthatatlan, nem kiszámítható globális, geopolitikai következményei.

No, igen ott van még, az emberi hülyeség határtalansága is.