Július 14. – 227 éve a terror napja

 

 

  

Eddig is tudvalevő volt, hogy a közel-keleti népek elképesztően vonzódnak a számokhoz és a számmisztikához, a csütörtöki nizzai merénylet révén viszont az is kiderült, hogy a francia történelemben is jártasak. Éppen arra a napra időzítették a megdöbbentő kegyetlenséget, a tömeggyilkosságot, a rettegést, amikor a franciák ugyanezt ünnepelték. Ugyanezt, csak 227 évvel korábbról.

Egészen megdöbbentő, ami Nizzában történt, és nem létezhet olyan körülmény vagy érv, ami ilyen cselekedet alól felmenthetné a kitervelő(ke)t és az elkövetőt. Kivéve persze, ha néhány évtized múlva az a rendszer fog uralkodni, amelyért ők – a radikális iszlamista hitszónokok, harcosok és merénylők – küzdenek. Ebben az esetben az új rendszer (amelyről talán még azt is képesek lesznek pökhendin kijelenteni, hogy nem a legjobb, de jobbat még senki sem talált ki) létrehozását fogják ünnepelni – talán éppen a csütörtöki tömeggyilkosság és egyben a Bastille-nap évfordulóján, hogy minél kevesebb legyen az adminisztráció. Eközben ők is mindössze arról az aprócska tényről fognak „megfeledkezni”, hogy mindehhez ártatlan, fegyvertelen tömegeket mészároltak le. Az viszont igencsak komoly kihívás lesz az iszlamisták számára, ha annyi ártatlan, fegyvertelen embert meg akarnak ölni Franciaországban, amennyit 1789-től néhány röpke év alatt a liberális forradalmárok.

Szabadság, egyenlőség testvériség, saría

Nem is gondolná az ember, hogy az eszmei alapon végrehajtott tömeggyilkosságok általi megalapozódás mellett további hasonlóságok is vannak a liberális demokrácia és az iszlamista No Go Zone között. Közös pont, hogy a Bourbonok keze alatt teljesen szétzilált ancien régime és a mostani Európa is elképesztő hatékonysággal dönti romba a saját évszázados építményét, és fordít önmaga ellen minden lehetséges körülményt. A Bourbonok még akkor is a bulikával és a fényűzéssel voltak elfoglalva, amikor a lerongyolódott népet a nyomora miatt már bármilyen gazemberségre fel lehetett hergelni. A mostani Európa alól meg demográfiailag annyira kicsúszott a talaj, hogy vagy kihal, és aztán települnek be a helyére azok, akiknek van jövőjük, vagy maga telepíti be a saját kivégzőit. További hasonlóság, hogy kereszténynek, és azon belül is főleg katolikusnak lenni ezentúl sem lesz egy jutalomkirándulás, mert őket valami rejtélyes oknál fogva, minden olyan rendszer megkülönböztetett gyűlölettel kezeli, amely tömeggyilkosságokban fogan.

Sokszor hallott kifogás, hogy az iszlamisták által harsogott elveknek semmi közük az iszlámhoz. Nos, a francia forradalom azóta is aranykeretbe foglalt jelszavainak is nagyjából ugyanennyi a valóságtartalmuk. Szabadság a liberális demokrácia előtti időkben is volt, amilyennek meg a forradalmárok hirdették, olyan azóta sem lett. Az egyenlőség olyannyira légből kapott fogalom, hogy azelőtt sem volt, és azóta sem lett, csupán az ancien régime elitjét lecserélték azokra, akik az egyenlők rendszerében „még egyenlőbbek”. A testvériségről pedig azon nyomban megbizonyosodhattak a forradalmi években megölt százezrek.

Minden tömeggyilkos eszme kimosdatja magát

A csütörtöki eseménysor rettenetes, de lassan megszokjuk majd, hiszen már nem jelentek meg a Facebookon franciazászlós profilképek, és Je suis Nizza sem volt senki. Aztán amikor az iszlamizmus – egyszerű létszámfölény által – átveszi a hatalmat Franciaországban, akkor már a tantervből is kimarad majd, mennyi embert öltek meg, és csak arról lesz szó, hogy milyen csodálatos rendszert hoztak létre. Hiszen ma sem írja ki már senki, hogy Je suis Vendée, pedig ott 170000 embert öltek meg „a világ eddigi legjobb rendszerének” létrehozói. Végül, ha az iszlám hatalom képes lesz kiterjedni a francia határokon túlra is, akkor biztosan akad majd egy odaadó német emír, aki Joachim Gauck mostani német elnökhöz hasonlóan lenyilatkozza, hogy „ezek az eszmék a mi értékeink is”.